Az egészség és jóllét egyéni és bolygószinten

Mit nevezünk egészségnek az ökoszisztémák és a Föld szintjén?

Az ökoszisztémák egészségi állapotára vonatkozó korábbi meghatározások a következő elemeket tartalmazták: az egészség mint homeosztázis, mint diverzitás és komplexitás, mint stabilitás és ellenálló képesség, az egészség mint életerő, illetve mint a rendszer részei közötti egyensúly.[1]

Minden élő rendszer egy meghatározott élettartammal rendelkezik, tehát nemcsak az egyedeknek, hanem a fajoknak vagy az ökoszisztémáknak is van várható élettartamuk (pl. az ökoszisztémák folyamatosan átalakulnak). Ez egy olyan kis rendszer, mint a sejt esetében viszonylag rövid, míg a bolygó esetében nagyon hosszú. Egy ökológiai rendszer egészsége szorosan összefügg azzal, hogy ezt a várható maximális élettartamot képes-e elérni. Ezt nevezzük más szóval fenntarthatóságnak.[2]

A fenntarthatóságnak három eleme van egy komplex élő rendszer esetében: az életerő, a szervezettség és az ellenálló képesség. Az életerő a rendszer aktivitását jelöli (pl. egy egyed anyagcseréjét, egy ökoszisztéma produkcióját). A szervezettséget a rendszert alkotó elemek és a közöttük levő kapcsolatok sokfélesége adja. Az ellenálló képesség pedig az élő rendszer azon képessége, hogy meg tudja őrizni a szerkezetét és a működési mintázatait a környezeti stressz ellenére is.[3]

Mit nevezünk emberi egészségnek és jóllétnek?

Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint „az egészség az ember testi, lelki és szociális jóllétét jelenti és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiányát. Az egészség nem csupán cél, hanem egy erőforrás, melyet a mindennapokban használunk. Az egészség csak akkor fenntartható, ha annak összes dimenziója kielégítő szinten működik:

  1. biológiai egészség: testünk megfelelő működése,
  2. lelki egészség: világnézetünk, erkölcsi alapelveink, tudatunk nyugalma és a belső béke,
  3. mentális egészség: tiszta, racionális és logikus gondolkodás,
  4. érzelmi egészség: az érzések felismerése, megélése és kifejezése,
  5. szociális egészség: embertársainkkal megfelelő kapcsolatok kialakítása.”[4]

Az Egészségügyi Világszervezet meghatározását kiegészítve, akárcsak bármely élő rendszer, az egészség és jóllét feltételezi, hogy képességeink legjavát kamatoztatva a legoptimálisabbat hozzuk ki magunkból, azaz feltételezi a többszintű fejlődést.

Már fogalom is magában hordozza a jelentését, azaz egész-ség, egészlegesség, teljesség. Ez a teljesség, egész-ség magában foglalja a testi, lelki, mentális elemen túl a spirituális, azaz egységállapothoz kapcsolódó részünket is. A spirituális egészség azt jelenti, hogy életünket és tetteinket egy gazdagabb összefüggésrendszerbe tudjuk helyezni, képesek vagyunk értelmet adni a létünknek, egyetemes (nem kultúrafüggő) értékek mentén élni, a dolgok mélyére nézni és a különbségek mögött meglátni az egységet, tudunk rendszerben gondolkodni és képesek vagyunk a holisztikus megértésre.[5]

Az ökopszichológiai szempontok mentén újraértelmezett egészség fogalom

A fenti leírást kiegészítve, az egészséget érdemes az ökológiai kapcsolatok minőségének kontextusában is értelmezni, hiszen nem beszélhetünk egészségről a környezetünkkel való egészséges kapcsolatok hiányában.[6]

Ennek alapján az ökopszichológiai egészség fogalmának a következő kritériumai vannak:[7]

  • az emberen kívüli világgal való érzelmi összekapcsoltság,
  • ökológiai tudatosság és ökológiai lelkiismeret,
  • átjárható én-határ az emberen kívüli világ felé, egy kitágított önazonosság,
  • az anyagi javakon túli gazdagság, az “elég” érzése,
  • kölcsönösen kielégítő intraperszonális és interperszonális kapcsolatok, amely magába foglalja az emberen kívüli világgal való kapcsolatot is.

Ennek ellenkezőjeként pedig, az ökopszichológia perspektívájából definiált elmebaj jelei a következők:

  • az én atomisztikus és radikálisan individualista értelmezése,
  • az emberen kívüli világtól való elidegenedés érzése,
  • narcizmus,
  • technológiai függőség,
  • a fogyasztástól való függőség,
  • az a törekvés, hogy domináljuk, leigázzuk és irányítsuk a természetet,
  • a tagadás és minden más olyan viselkedésmód, amely azt hivatott elkerülni, hogy tudatosítsuk és felelősséget vállaljunk a környezeti krízis és annak következményei iránt.

 

 

[1] Costanza és Mageau, 1999

[2] Costanza és Mageau, 1999

[3] Costanza és Mageau, 1999

[4] WHO, 1948

[5] Zohar és Marshall, 2000

[6] Gray, 1995

[7] Hibbard, 2003

Leave a Reply