Hogyan hat a környezet a pszichére?

Posted by under Témaáttekintők

Sokunk számára ismerős a hegyek monumentalitása, a tenger végtelensége, az erdő titokzatos nyugalma által kiváltott élmény, átlényegülés. A táj harmóniája, színei, formái, hangjai, illata, egy tűlevelekkel szórt erdei ösvény puhasága mind-mind rezonálnak a lelkünkkel: megnyugtatnak, feltöltenek, átölelnek és magukba fogadnak. Meztelenül és tisztán állunk előttük: otthon vagyunk.

A külső és belső világ egymás tükörképei, más szavakkal: „A kozmosz és a psziché ugyanazon expresszivitás két pólusa.”[1] Kultúránk ugyanazon tényezői, amelyek a legkárosabbak a bolygó számára, a legpusztítóbbak az emberi lélek számára is.[2]

Az, hogy az emberi psziché jólléte, egészségi állapota és a bolygó jólléte, egészségi állapota között kölcsönös, kétirányú összefüggés, szinergikus kölcsönhatás van, tudjuk tapasztalatból vagy intuitíven is. Számos példát ismerünk erre: harmonikus természeti környezetben megnyugszunk, kisimul az arcunk, feltöltődünk. Mindemellett több kutatás is igazolja ennek pozitív hatásait: az ellazulást, harmonizálódást, örömállapot létrejöttét,[3] proszociális viselkedés[4] illetve vitalitás fokozódását.[5]

Ezzel ellentétben a pusztítás látványa fájdalommal tölt el. Számos kutatás is bizonyítja, hogy a degradált környezet szomorúságot, tehetetlenség érzést, veszteség érzetet, reménytelenséget és kétségbeesést vált ki az ott élő emberekben.[6]

A környezeti stressz forrásait két csoportra oszthatjuk. Egyrészt az emberi tevékenység olyan közvetett hatásaira, amelyek összefüggnek a globális klímaváltozással – egyes természeti katasztrófák pusztításai (hurrikánok, szökőárak stb.), az extrém időjárási viszonyok, a szezonális esőzések idejének eltolódása, a tengerszint emelkedése, a növényzet és a kutak kiszáradása. Másrészt pedig az olyan közvetlen pusztításokra, mint például az erdők letarolása a lakóhelyek közvetlen közelében, külfejtéses bányák tájpusztítása, vizek elszennyezése. A szegény, marginalizált populációknál, akiknek a mindennapi léte szorosan összefügg az élő környezetükkel, nagyon gyakori a környezeti distressz mellett a hovatartozás elvesztésének érzése („szolasztalgia”). Ezek a pusztítások részben a fennmaradást, a mindennapi megélhetést lehetetlenítik el, részben pedig a lepusztított tájak látványa váltja ki az otthontalanság érzését, a szomorúságot, gyászt és kilátástalanságot.

A környezetpszichológia számos kutatása bizonyítja az épített környezet különböző elemeinek hatását a pszichés jóllétre. Egy biztos: egy szürke betonrengetegben élni lehangoló dolog.

[1] Ricoeur, 1967

[2] Gomes, 1998

[3] Cervinka, Röderer és Hefler, 2011; Fischer, 2003; Nisbet és Zelenski, 2011; Zelenski és Nisbet, 2014; Zhang, Howell és Iyer, 2014

[4] Weinstein, Przybylski és Ryan, 2009

[5] Ryan, Weinstein, Bernstein, Brown, Mistretta és Gagné, 2010

[6] Fischer, 2003; Kenel, 2012; William, 1991

Vélemény, hozzászólás?