Ökopszichológia – tágabb értelemben

Posted by under Saját írások

Az ökopszichológia alapgondolata az, hogy az ember egészsége és jólléte, valamint a Föld egészsége és jólléte között szinergikus kapcsolat van. Azaz nem lehet őket különválasztani, ami bent van, az van kint is és fordítva. Az ok-okozati viszony ebben kölcsönös:

Egyrészt a természettel való harmonikus kapcsolatunk megszakadásának, abuzívvá válásának az eredménye az ökológiai katasztrófa. Másrészt a tönkretett környezet, vagy csak egyszerűen a természettel való kapcsolat teljes hiánya a mindennapokban testi-lelki-szellemi egészségünk megbontója.

Az ökopszichológia lényege egy szóban megfogalmazva: integráltság.

Egység, amelynek részei szervesen illeszkednek, közöttük kölcsönös kapcsolatok vannak, szinergikus együttműködés – emiatt fenntartható. Nincs melléktermék, nincs szemét. Ami egyik tevékenységünk végterméke, az a másiknak kiinduló terméke. Körforgás van és dinamikus egyensúly.

A mindennapi életvitelben az integráltság abban nyilvánul meg, hogy tevékenységeink szervesen illeszkednek egy nagyobb rendszerbe – és egymáshoz. A munkánknak értelme van. Kapcsolatban vagyunk az egész folyamattal és az eredményével is, alkotó munkát végzünk, teremtünk.

Ezenkívül a szükségleteink, igényeink is rendszert alkotnak, és ezekre nem elkülönülten, hanem összefüggéseikben figyelünk. Nincs olyan érzés, gondolat, amit el kellene fojtani, nincs olyan énrész, amelyet ki kellene irtani magunkból. Az elfojtás nem válasz semmire. Kezelhetetlenné teszi és energiával táplálja az el nem fogadott részt és hatalmas mennyiségű energiát von el tőlünk.