Biológiai ritmusok
Az óragének felfedezése már a ’70-es években elkezdődött, ám a 2017-es orvosi Nobel-díj nyerteseinek sikerült megfejteniük, hogyan is működik ez a gén, miközben további óragéneket írtak le. Ezek az eredmények megerősítették a hétköznapi tapasztalati tudásunkat: miszerint a testünk és a pszichénk működését nagymértékben alakítják, befolyásolják a kozmikus változások. Mindez nem meglepő, hiszen a Föld a Naprendszerbe illeszkedik, s oktalanság lenne azt hinni, hogy ezektől a hatásoktól függetleníthetjük magunkat. De azért próbálkozunk: kitoljuk a nappalt, s lecsípünk az éjszakából, átszáguldunk időzónákon, éjszakai műszakra váltunk.
Az élőlények biológiai ritmusait a kronobiológia kutatja, amely szerint az egyes sejtek és a szervezet egésze is saját belső időmérővel rendelkezik, amelyet a külső hatások kalibrálnak.
Dr. Purebl György szerint ilyen “órabeállító hatása van a fény-sötétség váltakozásának, a testmozgásnak, az étkezések ritmusának és az aktív (elsősorban az örömet okozó) szociális életnek. Ezek az ingerek a természeti életkörülmények között a környezettel harmóniában, megfelelő időzítéssel valósulnak meg, stabilizálják a cirkadián ritmust, hozzájárulnak a kiegyensúlyozott hangulathoz és a megfelelő testi-lelki jólléthez.”
A nappal-éjszaka váltakozása tehát alapvetően meghatározza az életünket, akárcsak az évszakos változások. Aktivitásunk és pihenésünk, életműködéseink, közérzetünk a Földnek a Naphoz, a Holdhoz viszonyított ciklikus mozgásaihoz igazodik. Az időzónák átlépéséből származó ‘jetlag’ vagy épp az éjszakai műszak huzamosabb ideig való ismétlése összezavarja a biológiai óráinkat, és megbetegszünk.
Mivel a testhőmérséklet, a vérnyomás és számos hormon termelésének szabályozása (s ezeken keresztül a teljes anyagcserénk is) napi ritmust mutat, civilizációs betegségeinkben jelentős szerepet játszik ezen természeti ritmusoktól való elszakadás.
Az Ökopszichológiai fókuszok előző két bejegyzésében rendszerbe ágyazottságunk anyagi vonatkozásait tekintettük át életműködéseinket a nagy földi anyagkörforgásba bekapcsoló két példán keresztül. A kozmikus ritmusok azonban nemcsak a testünk, hanem a pszichénk működését is meghatározzák.
Létünk abba az “elsődleges mátrixba” (Glendinning, 1995) illeszkedik, amelyet természetnek nevezünk, ez hat ránk, ezzel vagyunk kapcsolatban folyamatosan – akkor is, amikor megfeledkezünk róla.
Tudatosítva rendszerbe ágyazottságunkat viszont, talán sikerül újra megtalálni helyünket a világban.
(A fotók forrása: pinterest.com és unsplash.com)