Társadalmi neoténia – infantilis társadalom

Paul Shepard szerint a civilizált emberek többségének fejlődése megrekedt egy adott szinten, kevesen jutnak el felnőttkorukra a valódi érettségig. Legtöbben olyan infantilis tulajdonságokat őriznek meg, mint a szeparációs szorongás, az omnipotencia fantáziája, a tehetetlenség érzése, orális elfoglaltságok, a testi inkompetencia és függőség – feltehetően azért, mert ezek jobban segítik a civilizált társadalomhoz való alkalmazkodást.

Ide sorolhatjuk még a felelősségvállalás hiányát és a késleltetésre való képtelenséget is. A civilizált társadalom az azonnali kielégülést keresi mindenben, úgy, hogy lehetőleg ne tegyen erőfeszítést és mindeközben nem foglalkozik a következményekkel. Az emberek többsége tehát nem érte el az érett felnőttkort, hanem megmaradt egy infantilis szinten.

Ralph Metzner az éretlenségi és függőségi periódus kitolódását a biológia fogalomtárából kölcsönzött társadalmi neoténiának[1] nevezi. A fogyasztói társadalom jellemzői – a vágyak azonnali kielégítésének keresése (pl. hitelre való vásárlás), a rövid távú gondolkodás (pl. a folyamatosan erőltetett kizsákmányoló gazdasági növekedés), az egyéni érdek agresszív mindenhatósága, az omnipotens nárcizmus stb. mind ezt igazolják. Az pedig, hogy képtelenek vagyunk változtatni a viselkedésünkön, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy veszélybe sodortuk a Földet és saját magunkat is, kimeríti a kompulzív és addiktív viselkedés fogalmát.

Az ökológiai válság tulajdonképpen egyfajta pszichopatológia következménye, hiszen önnön fennmaradásunkat sodorjuk veszélybe. A világ megváltoztatására tett törekvésünk pedig egy elkeseredett kísérlet arra, hogy az önmagunk változását, a saját fejlődésünkre való hatásunkat helyettesítsük valamivel.

Az omnipotens nárcizmus

Az a vágyunk, hogy minden álmunk azonnal teljesüljön, és ezért ne kelljen erőfeszítést tegyünk, hanem mindez maximális komforttal társuljon, annak a tünet együttesnek a része, amit a pszichológusok nárcizmusnak hívnak.[2]

A technológiai függőség

Chellis Glendinning szerint bizonyos tárgyak, technikai eszközök iránt olyan jellegű függőséget alakítottunk ki, amelynek a tünetei megegyeznek például az alkohol- vagy különböző drogfüggőségek tüneteivel. Ilyenek a következők:

  • a probléma tagadása – pl. az egészségügy nem ismeri el a környezeti betegség fogalmát,
  • az obszesszív viselkedés, amivel a függőség tárgyát, az ahhoz való hozzáférést teljes kontroll alatt akarjuk tartani – pl. multinacionális vállalatok a Föld erőforrásait,
  • a zavart gondolkodás – pl. néhány technológiai megoldási javaslat a globális felmelegedésre,
  • a grandiozitás és
  • az érzelmektől való elszigetelődés.

A technológiai függőségen túl, az iparosodott társadalomnak általában alapeleme a függőség, amelynek tárgya az előbb felsoroltakon kívül lehet még a presztízs, a karrierbeli előmenetel, a világra kifejtett hatás, a pénz vagy a mindenre kiterjedő kontroll.

Ennek az épített környezetben élő, technológiai fókuszú társadalmi rendszernek az elvei: „a standardizáció, hatékonyság, linearitás és fragmentáltság”,[3] ezt tükrözi a környezet, amelyben élünk, a munkahelyeink, a viselkedésünk, normáink, elveink és a gondolkodásunk. Mindez perspektívavesztést, elszigetelődést és kiüresedést hoz magával.

A fogyasztás függősége

Sarah A. Conn materialista zavarnak nevezi az állandó fogyasztás függőségét, amely azt az űrt hivatott betölteni, amelyet a természettel, embertársainkkal való kötelékeink megszakadása hagyott maga után.

[1] neoténia: felnőtt (ivarérett) egyed fiatalabb alakok testi jellegzetességeit mutatja

[2] Kanner & Gomes, 1995

[3] Glendinning, 1995

[4] Adams, 2005

[5] Shepard, 1982