Egyre több kutatás számol be arról, hogy az egyéni vonások különbsége széleskörűen elterjedt az állatvilágban, egy adott faj egyedei között (Gosling és John, 1999). Az egyszerűbb gerinctelen állatoktól (pl. tintahalak, rákok, pókok, tücskök) kezdve, halakon, kétéltűeken, hüllőkön és madarakon keresztül az emlősökig több mint 70 állatfajnál mutatták ki egyes vonásbeli különbségeknek, úgy, mint az agresszivitásnak, egy ragadozóval szembeni merészségnek illetve egyéb vonásoknak a meglétét (Bell, 2007; Briffa és Weiss, 2010; Gosling, 2008).
A leggyakrabban tanulmányozott vonások a következők voltak: merészség, félénkség, agresszió, általános aktivitás, emocionalitás és bizalom (Mehta és Gosling, 2008). Az eredmények azt mutatták, hogy egy adott fajhoz tartozó egyedek viselkedésmintázataikban következetesen különböznek egymástól, és ezek az egyedi viselkedésminták kontextustól és mérőeszköztől függetlenül, valamint időben is állandóak (Briffa és Weiss, 2010).
Számos, az állatok személyiségét vizsgáló kutatás igazolta a következő kritériumok teljesülését: a független megfigyelők általi értékelések hasonló eredményekhez vezettek, ezek az értékelések alkalmasaknak bizonyultak a viselkedés előrejelzésére, valamint az értékelések a megfigyeltek valódi attribútumaira vonatkoztak és nem pedig a megfigyelő projekcióit tükrözték (Mehta és Gosling, 2008).
Gosling és John (1999) egy több mint 100 kutatásból kiválasztott, mintegy 20 legrelevánsabbnak tartott, megfelelő egyedszámú mintával rendelkező kutatás összesítésére (amelyek összesen 12 különböző állatfajt vizsgáltak) a személyiség ötfaktoros modelljét használta. Az eredmények azt mutatták, hogy az Extraverzió, a Neuroticizmus és a Barátságosság mutatták a legerősebb általánosíthatóságot a különböző fajokra, ezt követte a Nyitottság, míg a Lelkiismeretesség csak a csimpánzoknál, az ember legközelebbi rokonánál volt kimutatható.
Az ember és a különböző állatfajok közötti evolúciós kontinuitás is azt feltételezi, hogy a személyiség bizonyos dimenziói közösek lehetnek a fajok nagy részében.
Az állatok személyiségének vizsgálata egy nagyon dinamikus fejlődő kutatási terület, és az elmúlt években már sor került néhány ebben a témában önállóan megszervezett konferenciára is (Gosling, 2008).
Gosling és Vazire (2002) párhuzamot vont az állatok személyisége körüli tudományos viták és az emberi személyiség kapcsán negyven évvel ezelőtt felmerülő kérdések között. Annak a lehetőségnek az elfogadása, hogy a személyiség nem kizárólag az emberre jellemző, veszélyezteti az ember egyedi felsőbbrendűségébe vetett meggyőződést, és emiatt számos körben elutasításra talál (Gosling, 2008).
Könyvészet:
Bell, A. M. (2007). Evolutionary biology: Animal personalities. Nature, 447, 539-540.
Briffa, M. & Weiss, A. (2010). Animal personality. Current Biology, 20 (21), 912-914.
Gosling, S. D. (2008). Personality in non-human animals. Social and Personality Psychology Compass, 2 (2), 985-1001.
Gosling, S. D. & John, O. P. (1999). Personality dimensions in nonhuman animals. A cross-species review. Current Directions in Psychological Science, 8(3), 69-75.
Gosling, S. D. & Vazire, S. (2002). Are we barking up the right tree? Evaluating a comparative approach to personality. Journal of Research in Personality, 36, 607-614.
Mehta, P. H. & Gosling, S. D. (2008). Bridging human and animal research: a comparative approach to studies of personality and health. Brain, Behavior, and Immunity, 22, 651-661.