Richard Louv „Last child in the woods” című könyvében a természethiány-zavar fogalmát használja arra a jelenségre, amely egyre nagyobb számban érinti a mai, elsősorban városi környezetben élő gyerekeket azáltal, hogy teljesen beszűkült vagy megszűnt a természettel való kontaktusuk. Ennek a kapcsolat- és élményhiánynak számos következménye van, ezek közé tartozik az érzékszervek eltompulása és a fókuszált figyelemre való képtelenség. (tovább…)
Terrance O’Connor (Therapy for a Dying Planet) azt a kérdést teszi fel, hogy mi a pszichoterapeuták felelőssége egy olyan korban, (tovább…)
1. Elméleti rész
Paul Shepard (Nature and Madness) szerint nagyon sok ember az élete során nem válik valóban éretté, felnőtté, mivel megőriz bizonyos infantilis tulajdonságokat – feltehetően azért, mert ezek jobban segítik a civilizált társadalomhoz való alkalmazkodást. Ilyenek jellegek például a szeparációs szorongás, az omnipotencia fantáziája, a tehetetlenség érzése és a testi inkompetencia és függőség.
A világ megváltoztatására tett törekvésünk egy elkeseredett kísérlet arra, hogy az önmagunk változását, a saját fejlődésünkre való hatásunkat helyettesítsük valamivel. (tovább…)
A Theodore Roszak, Mary E. Gomes és Allen D. Kanner által szerkesztett könyv több irányból járja körül az ökopszichológia kérdéskörét. A két előszó ökológiai illetve pszichológiai perspektívából közelíti meg a születőben levő változást, Th. Roszak bevezetője pedig kontextusba helyezi az ökopszichológiát. A könyv első része az elméleti perspektívákról szól, ezt az ökopszichológia gyakorlata követi, míg a harmadik rész címe: Kulturális diverzitás és politikai elköteleződés. (tovább…)