Kategória: Saját írások

Az ökológiai én több mint metafora. A IV. Ökopszichológiai Napokon elsőként mutatjuk be, hogy hogyan értelmezhető pszichológiai szempontból ez a fogalom!

“Theodore Roszak, az ökopszichológia fogalmának megalkotója, az ökológiai ént egy Föld méretű pszichéként értelmezi. Még inkább metaforikusan használva a fogalmat, Mary-Jayne Rust pszichológus, pszichoterapeuta szerint az ökológiai én bármi lehet, amivel azonosulunk. Ezek a meghatározások olyan mértékű szabadságot hagynak az értelmezés számára, és olyannyira megfoghatatlanná teszik az ökológiai én fogalmát, hogy sokan ingoványos talajon érezhetik magukat. Szükség van arra, hogy értelmezhetővé tegyük a fogalmat pszichológiai folyamatok, jelenségek által, és ezáltal az ökológiai én méltó helyet kapjon a pszichológia szakirodalmában.”

(részlet az Ökopszichológia-alapkönyv harmadik kiadásából).

Itt találod a cikket

Egy madridi iroda kiköltözött egy erdős parkba egy üvegfalú, cső alakú építménybe.

http://impressmagazin.hu/kikoltozott-egy-spanyol-ceg-az-erdobe/

Bár jónak tűnik az ötlet, hiszen egészen természetközeli  munkahelyet hoztak létre a tervezők, közelebbről megnézve egy komolyan elgondolkodtató kérdés rejlik ebben: hova vezet az, ha változás helyett létrehozzuk valaminek az illúzióját?

Hiszen épp a lényeg maradt ki ebből az előnyösnek tűnő rendszerből: a közvetlen kapcsolatba kerülés. Nem hull falevél a laptopra, és nem érzik a lengedező szellőt a bent dolgozó emberek, hiszen csak látszatra vannak az erdőben – valójában egy jól szigetelt üvegkalitkában ülnek.

Az aszfaltrengeteg munkahelyeihez képest ez a lépés paradox módon nem az újrakapcsolódás felé visz, hanem a még mélyebb elidegenedés irányába. Miért? Mert azt a benyomást kelti, hogy közeledtünk egymáshoz, az erdő meg mi, de valójában még jobban távolodtunk, hiszen egy illuzórikus valóságot teremtettünk meg. És az illúzió, a MINTHA-HELYZET veszélyes: elaltatja az éberséget, csókot ad a sajgó sebre, és késlelteti a valódi változást.

Az erőt kultúránk a valami vagy valaki fölött való hatalomként, dominanciaként értelmezi. A rendszerszemlélet értelmében azonban „A valami fölötti erő diszfunkcionális a nagyobb rendszer számára, mivel gátolja a sokféleséget és a visszacsatolást, akadályozza a rendszer önszerveződését és elősegíti az egyformaságot és az entrópiát.” (J. Macy)(Lásd Az erő rendszerszintű értelmezését.)

Macy szerint valakinek a saját jogaitól való megfosztása erőszak, nem pedig erő. Ez csökkenti a teljes rendszer életerejét, amelynek mindannyian részei vagyunk. Ezzel szemben a valódi erő a változás előidézésének a képessége, amely alulról szerveződik, és nem a sebezhetetlenséget (és ezáltal a páncélzat elszigetelő hatását) tűzi ki célul, hanem a nyitottságot és a változásra való készenlétet. Ez a „valamivel együtt való erő”, ami nem más, mint a szinergia.

Ma a Ligetben mindkettővel találkozhattunk. Erőszakként jelen voltak a megfélemlítés eszközei: a támadó jelenlét, a testi és verbális agresszió. És megjelent az erő is abban a folyamatban, amikor a két egymás felé mozgó rendőri sorfal közé szorított az emberek hirtelen leültek! Ez a változás megállította, majd később feloszlatta a sorfalat. Csodálatos volt a hatás, ahogyan a kiszolgáltatott testhelyzet megfékezte az agressziót. Győztek – nem erőszakkal, hanem erővel, nem támadással vagy védekezéssel, hanem jelenléttel.

Amit egoizmusnak nevezünk, az nem más, mint tudatlanság, ostobaság. Egy beszűkült látásmód működteti, amit a látszólagos önérdek motivál. Valójában azonban ez csak rövid távú önérdek.

És amire azt mondjuk, hogy érték – az meg egy hosszútávú érdek. Continue reading “Az érték és érdek értelmezése”

Az ökopszichológia alapgondolata az, hogy az ember egészsége és jólléte, valamint a Föld egészsége és jólléte között szinergikus kapcsolat van. Azaz nem lehet őket különválasztani, ami bent van, az van kint is és fordítva. Az ok-okozati viszony ebben kölcsönös:

Egyrészt a természettel való harmonikus kapcsolatunk megszakadásának, abuzívvá válásának az eredménye az ökológiai katasztrófa. Másrészt a tönkretett környezet, vagy csak egyszerűen a természettel való kapcsolat teljes hiánya a mindennapokban testi-lelki-szellemi egészségünk megbontója.

Az ökopszichológia lényege egy szóban megfogalmazva: integráltság. Continue reading “Ökopszichológia – tágabb értelemben”