Az Országos Természetőr Társaság honlapjára írt cikkben az ökopszichológia, természetvédelmi pszichológia és a környezetpszichológia kapcsolódási pontjairól írtunk ember-természet viszonylatában, illetve a természetvédelemben való alkalmazási lehetőségeikről. A teljes cikk itt olvasható.
A cikk a Nők Lapjában jelent meg (2016, 28. hét):
Paul Shepard szerint a civilizált emberek többségének fejlődése megrekedt egy adott szinten, kevesen jutnak el felnőttkorukra a valódi érettségig. Legtöbben olyan infantilis tulajdonságokat őriznek meg, mint a szeparációs szorongás, az omnipotencia fantáziája, a tehetetlenség érzése, orális elfoglaltságok, a testi inkompetencia és függőség – feltehetően azért, mert ezek jobban segítik a civilizált társadalomhoz való alkalmazkodást. (tovább…)
Az elmúlt tizenöt évben számos olyan fogalom született, amelynek célja a természettel való összekapcsoltság kifejezése volt, és több szerző értelmezi ezek némelyikét az ökológiai én megéléseként. Az ökológiai én az ökopszichológia és a mélyökológia egyik központi fogalma, és nem más, mint az én kiterjesztése a természeti világra. Ez a többi élőlénnyel való közösségünk, egységünk megélését jelenti, egy olyan intuitív környezeti tudást, amely az élővilág közös fejlődésének emlékét őrzi. (tovább…)
A Föld egy élő rendszer, és az ember szerves része ennek a rendszernek. Glendinning[1] elsődleges mátrixnak nevezi azt a természeti rendszert, amelybe létünk beágyazódik. Megszámlálhatatlan szálon kapcsolódunk a levegőhöz, vízhez, természeti körforgásokhoz, talajhoz és minden egyes élőlényhez. (tovább…)
Mit nevezünk egészségnek az ökoszisztémák és a Föld szintjén?
Az ökoszisztémák egészségi állapotára vonatkozó korábbi meghatározások a következő elemeket tartalmazták: az egészség mint homeosztázis, mint diverzitás és komplexitás, mint stabilitás és ellenálló képesség, az egészség mint életerő, illetve mint a rendszer részei közötti egyensúly.[1] (tovább…)
Egyre több kutatás számol be arról, hogy az egyéni vonások különbsége széleskörűen elterjedt az állatvilágban, egy adott faj egyedei között (Gosling és John, 1999). Az egyszerűbb gerinctelen állatoktól (pl. tintahalak, rákok, pókok, tücskök) kezdve, halakon, kétéltűeken, hüllőkön és madarakon keresztül az emlősökig több mint 70 állatfajnál mutatták ki egyes vonásbeli különbségeknek, úgy, mint az agresszivitásnak, egy ragadozóval szembeni merészségnek illetve egyéb vonásoknak a meglétét (tovább…)
Az ökopszichológia egy multidiszciplináris tudományterület, amely – Roszak és Metzner megfogalmazásában – nem nevezhető a pszichológia egyik ágának,[1] hiszen magát a nyugati világképben gyökerező pszichológiát is megkérdőjelezi.
Számos olyan terület van, amellyel közös elemeket tartalmaz, illetve az ökopszichológiát magát is több elnevezéssel illetik. (tovább…)