Joanna Macy szerint az erőt kultúránk a valami vagy valaki fölött való hatalomként értelmezi, egy zéróösszegű játékként, amelyben az egyik nyer, a másik pedig veszít. Más szóval egyenlő a dominanciával, a valami fölötti erővel. „A dominálás erős védelmi rendszereket igényel, páncélruhát, amely beszűkíti a látóteret és a mozgást. A rugalmasság és reakcióképesség csökkentésével elvág bennünket az életben való teljesebb és szabadabb részvételtől. A valami fölötti erő diszfunkcionális a nagyobb rendszer számára, mivel gátolja a sokféleséget és a visszacsatolást, akadályozza a rendszer önszerveződését és elősegíti az egyformaságot és az entrópiát.” (Macy, 1995)
Macy szerint az erőnek ez a fajta értelmezése abból a világnézetből ered, amely a valóságot különálló entitásokként látja mint kövek, növények, atomok, emberek, és az erőt magát ezen elkülönült entitások tulajdonának tekinti. Valakinek a saját jogaitól való megfosztása viszont erőszak, nem pedig erő. Ez csökkenti a teljes rendszer életerejét, amelynek mindannyian részei vagyunk.
A rendszerszemlélet szerint, ezzel ellentétben, az erő a változás előidézésének képessége. Alulról felfelé működik, és nem fentről lefelé, mivel az életfolyamatok belülről kiinduló önszerveződést mutatnak. Az élő rendszereket a rugalmasság és intelligencia jellemzi, és ahelyett, hogy védelmi falat emelve elzárnák magukat a környezetüktől, még tágabbra nyílnak az anyag-energia- és információáramlás előtt. Ebben az értelemben az erő nem a sérthetetlenséget, hanem épp az ellenkezőjét igényli: nyitottságot, sérülékenységet és a változásra való készenlétet.
Ez a valamivel együtt való erő, amely nem más, mint a szinergia. Macy szerint az erő egy cselekvés, egy folyamat, amelyet akkor élünk meg, amikor értékteremtő interakcióban veszünk részt. Ilyenkor egy csatornává válunk, egy olyan erő számára, amely nem belőlünk ered, de rajtunk keresztül növeli az interakcióban résztvevők erejét, beleértve a sajátunkat is.
Forrás: Joanna Macy (1995). Working through environmental despair. In Theodore Roszak, Mary E. Gomes, and Allen D. Kanner (Eds.), Ecopsychology: Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books.