Gyermekkorom legszebb emlékei közé tartoznak, amikor egyedül vagy az öcsémmel szabadon el-el barangoltunk a család többi részétől a Duna árterén vagy az Alföld homokvidékein. Az itt szerzett élményeim meghatározóak voltak abban, hogy biológus diplomát szereztem a Szegedi Tudományegyetemen, ahol elsősorban a sejten belüli világgal foglalkoztam, és azon belül is a növényi sejtciklus kutatás területén mélyedtem el tanulmányaimmal párhuzamosan. Érdeklődésem később a pszichológia irányába is megjelent, így ezen a szakon is diplomáztam és azóta is folyamatosan képződöm módszertani és önismereti téren. Az egyetem utolsó évét külföldön végeztem, ahol magával ragadott a sokféleség és a multikulturalitás. Több évig maradtam külföldön és például analóg fotózással is foglalkoztam. Hazatérve egy különlegesnek számító nyelv ismeretével és ezzel a vonzódással, Magyarországon a multik világában találtam meg egy évtizedig a helyemet. Kisfiam születése hozta el az életembe igazán a jövő perspektiváját és az ezáltal erősödő klímaszorongásnak köszönhetően egy újabb lehetőséget, hogy az általam ismerős szakterületekhez újrakapcsolódva, elsősorban az ökopszichológia eszköztárával és szemléletével aktívan tegyek az emberi és az emberen túli természet közös, harmonikusabb jövőképéért. Ezzel párhuzamosan szakmai tudásomat az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetében szerzett környezetvédelmi szakpszichológusi végzettséggel is bővítettem. Az elmúlt években részt vettem több hazai és nemzetközi szemléletváltással foglalkozó projektben, személyes érdeklődési területem a gyermekek természet kapcsolata.