Turba Beáta műhelye a VI. Ökopszichológiai napokon
Turba Bea vagyok, a nemez kb. 25 éve része az életemnek, nemezkészítőként 7 éve végeztem a Hagyományok Házában. Az utóbbi időben növényekkel magam festem a gyapjúimat. A nemezkészítés számomra egy lélekmelegítő folyamat, jóllétem alapja, önismereti utam része. A puha, meleg gyapjú és a meleg víz találkozásának kinti melegsége „benn” is érzékelhető. A folyamat első mozzanata, mikor a gyapjú finom szálait egymás mellé rendezem, türelmet kér, s engem is rendez. Ha a tárgyra mintát teszek, jelt adok magamról, s ez a jel, a készítés során sokszor változik, adott lelkiállapotomnak megfelelően. A vizes belocsolás szinte szertartás, s mikor a vízcseppek a gyapjúhoz érnek, több évnyi tapasztalat után állíthatom, hogy gyerek, felnőtt arcokra áhítat ül. A szappanos-vizes gyúrás örömteli folyamata után a végső, erős gyúrások eredménye mindig a felszabadultság. A nemezelésben számomra a legnagyobb varázs az átalakulás. Más mesterségekkel ellentétben a csoda itt nem fokozatosan, hanem egyszerre születik. Az anyag átváltozása a legkézzelfoghatóbb tapasztalata annak, hogy a változás bárki által előidézhető, s hiszem, hogy egy szép, természetes anyagú tárgy jelenléte formáló erővel bír.
Műhelymunkánk során az átváltozás egy másik szinten is megjelenik: javarészt növénnyel festett gyapjúkkal dolgozunk. Rövid séta során köveket, s festésre alkalmas növényeket gyűjtünk. A növényi festés folyamatos a nap során. Tenyérnyi „titoktartókat”, virágokat, játékokat készítünk köveink segítségével az általam hozott előre festett gyapjúból.
Formáljuk a gyapjút és a gyapjú formál minket. Ilyen egyszerű.