Az Ökológiai én konferencia részeként
A résztvevők a természettel kapcsolatos érzéseiket, történeteiket (egységélmények vagy környezeti fájdalom) osztják meg, amelyeket az Ökopszichológiai Színház tagjai visszajátsznak.
Donáth Attila szupervizor, közösségi színházi szakember, Molnos Zselyke ökopszichológus és az Ökopszichológiai Színház tagjainak részvételével (Barcsik Elza, Erős István, Geréb János, Kiss B. Judit, Maróti Dénes, Mikola Orsolya, dr. Oborny Beáta, Rózsa Dániel, Somogyi Beáta, Turba Attila)
Maximális létszám: 12 fő
A fájdalomnak, akárcsak a testben, jelző funkciója van, és elnyomása épp ezért veszélyes. Mivel nem akarunk érzelgősnek tűnni kultúránkban, ritkán hangosítjuk ki a jelenlegi helyzet miatti fájdalmat vagy bűntudatot – és ez megbénítja az energiánkat és megemeli az ingerküszöbünket. Patricia McCabe szavaival: “Érzéketlenné váltunk az élet kialvása iránt.” Ugyanakkor a veszteség miatt érzett gyász vagy épp az egyes tájakhoz, helyekhez, élőlényekhez való kötődés ereje összekapcsol bennünket az emberen kívüli világ hálózatával. Érzéseink, élményeink erőforrást jelentenek, hiszen általuk vagyunk kapcsolatban a tetterőnkkel, energiánkkal. A műhelyen lehetőség van az örömteli vagy megérintő saját élmények, hangulatok és történetek megosztására, amelyek a közösségi improvizációs színház színészeinek és zenészeinek segítségével megelevenednek, láthatóvá válnak. A megosztás egymással is összekapcsol, és lehetőséget teremt egy egyedi közösségi élmény létrejöttére.
