You are currently viewing A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai

A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai

Fritjof Capra szerint az emberiség túlélése azon fog múlni, hogy képes lesz-e megérteni a természeti rendszerek törvényeit és képes lesz-e azok szerint élni. Az ökológiai rendszerek mintát adnak arra, hogyan lehet a fenntarthatóságra tervezni. A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai a Center of Ecological Literacy szerint a következők: hálózatok, egymásba ágyazott rendszerek, ciklusok, áramlások, fejlődés és dinamikus egyensúly. Ezek mentén élve, tervezve, a fenntarthatóságra építünk.

  1. Hálózatok

A hálózatelmélet új ismereteket szolgáltatott a rendszerek szerkezetéről, tulajdonságairól és szerveződési dinamikájáról.

Minden hálózat a természetben: sokrétűen összetett, kölcsönösen összekapcsolt elemek, amelyek ezáltal nagy ellenálló képességgel bírnak. Ez éles ellentétben áll az ipari rendszerekkel, amelyeket a maximális hatékonyságra terveztek. Viszont a nagy ellenálló képesség és a nagy hatékonyság nem működnek együtt.

David Orr szerint az ellenálló képesség feltételei a következők: apró egységek, amelyek a térben szétszórtan találhatók, redundancia, sokféleség, decentralizált irányítás, gyors feed-back, önállóság és megfelelő lépték.

  1. Egymásba ágyazott rendszerek

Hierarchikusan egymásba ágyazott rendszerekből épül fel a világ: nagyobb rendszerek részei a kisebbek, azokéi a még kisebbek.

Ezt fontos tudni, mert akkor lép fel működési rendellenesség, amikor a közöttük levő kapcsolat megakad, megszűnik, az alrendszer függetlennek tekinti magát. Ez megbetegedéshez vezet. Az alrendszer, akárcsak a rák esetében, elpusztítja a nagyobb rendszert is – saját magával együtt. Pl. akkor, ha a gazdasági rendszer nem illeszkedik a nagyobb ökológiai rendszerbe.

  1. Ciklusok

A természetben a források kicserélése zajlik egy folytonos ciklikusság során. Ezzel szemben az általunk kitermelt források néhány hónap elteltével már szemétként végzik. A ciklikus tervezés megszünteti a szemét fogalmát, hiszen minden korábbi szemétből újabb nyersanyag lesz.

  1. Áramlások

Az élőlényeket a napból jövő folyamatos energiaáramlás tartja életben. Ez egy egyirányú áramlás, amely minden lépésnél folyamatos energiaveszteséggel jár.

  1. Fejlődés

Minden élő rendszer (az egyedek, a fajok, az ökoszisztémák) folyamatosan változik, fejlődik.

A komplex, adaptív rendszerek jellemzője az önszerveződés, ennek eleme az új tulajdonságok megjelenése. Az előre megjósolhatatlan új adaptációs válaszok lényegesek a fenntarthatóság szempontjából. Nem kell kontroll alatt tartsuk az adaptív válaszreakciók megjelenési lehetőségét, hanem hozzunk létre komplex, fejlődőképes rendszereket.

  1. Dinamikus egyensúly

A dinamikus egyensúlyt a folyamatos visszacsatolás teszi lehetővé és kisebb kilengések mentén (egy meghatározott toleranciaszint határain belül) egy többé-kevésbé folytonos egyensúlyi állapot jellemzi.

A visszacsatolást az alrendszerek és a fölöttes rendszerek adják. Ha a tervezés során nem iktatjuk be az azonnali visszacsatolás lehetőségét (mert pl. az térben és/vagy időben eltávolodik), az egyensúly megbomlik. Ezt láthatjuk a globalizáció során.

Forrás: Boehert, J. (2012). The visual communication of ecological literacy. Designing, learning and emergent ecological perception. PhD thesis, University of Brighton.