Donáth Attila szupervizor és Molnos Zselyke ökopszichológus workshopja – az ökopszichológiai színház tagjainak részvételével (másfél óra)
A fájdalomnak, akárcsak a testben, jelző funkciója van, és elnyomása épp ezért veszélyes. Mivel nem akarunk érzelgősnek tűnni kultúránkban, ritkán hangosítjuk ki a jelenlegi helyzet miatti fájdalmat vagy bűntudatot – és ez megbénítja az energiánkat és megemeli az ingerküszöbünket. Patricia McCabe szavaival: “Érzéketlenné váltunk az élet kialvása iránt.” Ugyanakkor a veszteség miatt érzett gyász vagy épp az egyes tájakhoz, helyekhez, élőlényekhez való kötődés ereje összekapcsol bennünket az emberen kívüli világ hálózatával. Érzéseink, élményeink erőforrást jelentenek, hiszen általuk vagyunk kapcsolatban a tetterőnkkel, energiánkkal.
A műhelyen lehetőség van az örömteli vagy megérintő saját élmények, hangulatok és történetek megosztására, amelyek a közösségi improvizációs színház színészeinek és zenészeinek segítségével megelevenednek, láthatóvá válnak. A megosztás egymással is összekapcsol, és lehetőséget teremt egy egyedi közösségi élmény létrejöttére.
(További információk a közösségi improvizációs színházi műfajról:
http://ecopsychology.hu/okopszichologiai-intezet/okopszichologia-playback/)