Visszajelzések a III. Ökopszichológiai Napról


“Az előadások nagyon jók és informatívak voltak, csak azt sajnáltam, hogy nem lehettek hosszabbak.”


“Bár elvontak voltak a címek, de úgy vélem azt kaptam, amit az adott műhelymunkáról elképzeltem. Mindkettő hasznos volt számomra és új dimenzióban világította meg az adott témát.”


“A műhelymunkák különösen megragadóak voltak, az, hogy gyakorlat/átélés/aktivitás is társult az egészhez, könnyebb volt a megértés, és jobban meg is ragadt a mondanivaló, hatványozottan ért el hozzám.”


“A színtársulat játéka teljesen felkészületlenül ért, és minden igyekezetem ellenére sem tudtam kívülálló maradni.”


“Nem gondoltam, hogy a közösségi színház ennyire jó lesz, érzelmi csúcspont volt.”


“Minden program, előadás megérdemelne akár több órás foglalkozást, kötetlen idővel. Nagyon támogatom, ha lassan több napos rendezvénnyé növekednétek. Nagyon élveztem minden percét, köszönöm az élményt!”


“Rendkívül fontos volt számomra, hogy végig koncentrálni tudtam az adott előadóra és témájára. Fontos volt továbbá a rendezvény hitelessége a helyszíntől kezdve az ételeken át az előadókig. Amit “hibának” véltem felfedezni, hogy nagyon rövid volt ez az egy nap. Ez a téma tipikusan olyan lenne véleményem szerint, amire rá kell hangolódni szellemben, és lelkileg is. Bár nem éreztem kapkodósnak a konferenciát, mégis úgy vélem, hogy az adott előadóktól is szívesen hallgattam volna még több ideig az adott előadást és részt vettem volna több műhelymunkán is. Ez a felállás, hogy délelőtt előadások, délután műhelymunka, szerintem tökéletes. Egy péntek déltől vasárnap délig tartó időtartamot viszont mindenképpen megérdemel, úgy gondolom. 🙂 Gratulálok a szervezéshez, az emberi, otthonos légkör teremtéshez, a helyszín választáshoz és az autentikus ételekhez, italokhoz. Köszönöm, hogy részt vehettem.”


“Nagyon szuper volt, hogy igyekeztetek minimalizálni a szeméttermelést a rendezvényen. Egy természetvédelmi témájú rendezvény szerintem csak így hiteles.”


“Minden emberben, minden gondolatban felfedeztem önmagamat. Ő is én vagyok, Te is én vagyok… Lelkesedést hoztam haza minden irányába, ami él. A gondolataim azóta is ekörül forognak.”


Ez egy jó nap volt

Lázár Péter, Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány

“Már megérkezni is jó érzés volt a III. Ökopszichológiai Napra, és nemcsak azért, mert egy ötórás utazás után végre kiszállhattam az autóból. Csodálatos helyszínt, a Szegedi Füvészkertet választották a szervezők, így a hely szelleme alapvetően meghatározta a nap hangulatát.

Mint a rendezvényt előkészítő fókuszcsoport egyik szerencsés résztvevője, jó érzéssel tapasztaltam, hogy mennyi minden hasznosult az ott elhangzott ötletekből, felvetésekből a program összeállításától az étkezésig.

A délelőtti előadások, amellett, hogy bevezették a résztvevőket az ökopszichológiába, előkészítették a délutáni műhelymunkákat. Ez időtakarékosnak bizonyult abból a szempontból, hogy a csoportban már nem kellett részletesen foglalkoznunk a témafelvetéssel és fogalmak tisztázásával. Mindegyik témáról szívesen hallgattam volna többet, amit az időkeret itt nem tett lehetővé.

A felkínált műhelymunkák számomra mind izgalmasnak tűntek, így nehéz volt a választás. Végül a „kiégés” és a ”hatásos kampány” témák lettek a befutók.  Az első műhely erős ön- és társismereti elemének kifejezetten örültem, mert kevés ismerősöm volt a résztvevők között és nagy szükségem volt a kapcsolatépítés támogatására.  Kár, hogy miután „összemelegedtünk”, nem volt idő egy elmélyültebb műhelymunkára. Ennek ellenére egy egyértelmű és erős üzenet fogalmazódott meg számomra: a csoportépítésre, a kapcsolatok építésére és fenntartására minden munkahelyen és szervezetben óriási szükség van.  Erre időt és energiát kell szentelni, a tevékenységeket pedig tudatosan és tervszerűen beépíteni a tevékenységek közé. És persze az sem mellékes, hogy mindezekhez igénybe vehetjük a természetvédelmi területen dolgozók nehézségeit ismerő szakemberek segítségét.

A hatékony kampánnyal foglalkozó műhely – a sok körös egyeztetésnek köszönhetően – számomra kicsit lassú volt. Mivel a téma sok érdeklődőt vonzott, egy kooperatív csoportmunkára épített közös tervezésnek jobban örültem volna, de a felkínált kampányfilm elemzés is tanulságos és érdekes volt. Mindemellett továbbhasznosítható tudást kaptam, amiben nem kis szerepe volt a csoport közös tudásának.

A rendezvény üzenete számomra, hogy a szárnyait bontogató ökopszichológia valós és fontos problémákkal foglalkozik, és azokra vannak érvényes válaszai.   Hazafelé kérdések és ötletek sora zakatolt bennem, így semmi kétségem nem lehetett afelől, hogy ez egy jó nap volt!”


“Az Ökopszichológiai Nap egy napsütéses délutánján vehettem részt a szegedi Füvészkertben április végén. Elsősorban gyakorlati természetvédelemben tevékenykedő szakembereket vártak, de szerencsére közgazdászként is szeretettel fogadtak, mert így egy igen inspiráló élménnyel gazdagodhattam, amely azonnal gondolkodásra bírt.

A közgazdaságtan alapvetően az erőforrások megfelelő elosztásának elősegítését hivatott megoldani, semmint a parttalan növekedés, termelés és fogyasztás lehetővé tételét, amely a természeti környezetünk folyamatos és fokozódó ütemű ilyen-olyan módú elfogyasztását, megváltoztatását is jelenti egyben. A mostani rohanás több oldalról és irányból is érint bennünket (embereket), amelyet az ökopszichológia igyekszik mind felölelni és tematizálni.

Fazakas Enikő és Dr. Mihók Barbara: “Meglátni azt, ami az enyém – (újra)kapcsolódás a belső erőforrásokhoz” című műhelyén kézzelfoghatóvá vált a természet és önmagunk belső világának párhuzama, azonossága, és az is, hogy ennek felismerésében erőt és lehetőséget találhatunk életünk, társas kapcsolataink, karrierutunk értelmezésében, a természetet és egyben önmagunkat ért sérelmeink, fájdalmaink gyógyításában. Hiszen amit társadalmi szinten űzünk a természettel, sokszor kritika nélkül gyakoroljunk önmagunk felé is. Kihasználhatjuk, kizsákmányolhatjuk saját belső erőforrásainkat, megpróbálhatunk versenyt futni az idővel; elnyomhatjuk belső igényeinket és erővel megváltoztathatjuk azt, akik vagyunk megfelelve az elvárásoknak; akaratlanul is bántjuk olykor magunkat vagy hagyjuk, hogy mások tegyék ezt, ennek eredményeként másokat is bánthatunk, − mint, ahogyan a természetet ért sérelmek sem maradnak következmény nélkül.

Tehát nem csak a természeti erőforrások megfelelő felhasználásáról van szó, de saját belső erőforrásaink felhasználásáról is, hogy a bennünk rejlő lehetőségeket megéljük, mintsem kizsákmányoljuk, hogy szeressük és elfogadjuk azt, akik vagyunk, ahelyett, hogy azt mindenáron meg akarnánk változtatni. Pont, mint a természeti környezetnek, a belső énnek is joga van a létezéshez és a jelenléthez, amelyhez talán sokkal nagyobb szükség van a természeti környezet megőrzésére, mint a természeti erőforrásokból fokozott ütemben előállított javakra (és az ehhez szükséges fokozott ütemű életvitelre). A természeti környezetnek pedig talán szintén nagyobb szüksége lehet a valós önmagunkra, hiszen a természet mi magunk is vagyunk egyben J. Köszönöm az élményt és az analógiát.”

Judit