Cselekvő remény – ökopszichológiai műhely

Gyász, remény és belső erőforrásaink a globális krízis tükrében

A világban zajló ökológiai és társadalmi változások egyre többünket állítanak érzelmi, egzisztenciális és cselekvési kérdések elé. Mit kezdhetünk a klímaváltozás, ökoszisztéma-összeomlás vagy társadalmi bizonytalanság kiváltotta fájdalommal, szorongással, tehetetlenséggel? Van-e helye a gyásznak, és lehet-e belőle cselekvő remény?

Ez az ökopszichológiai műhely a Joanna Macy és Chris Johnstone által kidolgozott Active Hope (Cselekvő remény) szemléletére, valamint a Work That Reconnects módszertanára épül. A folyamat több lépésben – hála, fájdalom megélése, perspektívaváltás, cselekvés – kíséri végig a résztvevőket egy olyan belső úton, amely segít méltó módon kapcsolódni a világállapotra adott érzéseinkhez, és mozgósítani belső erőforrásainkat.

A műhely nem terápiás tér, de pszichológiai mélységű csoportfolyamat, ahol biztonságos, elfogadó légkörben dolgozunk együtt. A hangsúly nem a „megoldáson”, hanem az érzékeny jelenléten, a kapcsolódáson és az átalakuláson van: hogy ne maradjunk egyedül a világfájdalommal – és ne rekedjünk benne. A gyászból így nyílhat átjáró a remény, majd a cselekvés felé.

A folyamatot pszichológus facilitálja, aki a Work That Reconnects módszertan hivatalos, hat hónapos képzését végezte el, tagja a nemzetközi WTR hálózatnak, továbbá az ökopszichológia hazai szemléleti és képzési rendszerének megalapítója.

Kinek szól ez a műhely?

Azoknak, akik…

• érzik a globális krízis súlyát, és szeretnének az ehhez kapcsolódó érzéseikkel dolgozni;
• szeretnének mélyebben kapcsolódni önmagukhoz, másokhoz és a természethez;
• belső irányt, tartást és erőforrásokat keresnek a cselekvő jelenléthez;
• ismerkednek az ökopszichológia szemléletével, vagy már otthonosan mozognak benne.

Mi történik a műhelyen?

Vezetett gyakorlatokkal, egyéni reflexióval, páros, kis- és nagycsoportos munkákkal dolgozunk a három nap során.

Mindeközben végig kint leszünk egy védett, élettel teli helyen, a szabad ég alatt.

A cél nem a „válaszadás”, hanem egy olyan folyamat elindítása, amelyben megtapasztalhatjuk a gyász, hála, perspektívaváltás és remény erejét – és ezáltal közelebb kerülhetünk a saját utunkhoz is.

Rólam

A természethez és a világ élő folyamataihoz való kapcsolódás számomra mindig belső történet is volt – nem csupán érdeklődés, hanem személyes válaszkeresés a világ fájdalmára. Már hosszú évekkel ezelőtt elkezdtem megélni azokat a tapasztalatokat, amelyeket ma ökológiai gyászként ismerünk, jóval azelőtt, hogy ezek a fogalmak magyarul ismertté váltak volna.

Pszichológiai képzésem, önismereti utam és a természetkapcsolat mentén végzett csoportos munkáim során egyre világosabbá vált számomra, hogy nem elég csak tudni a világ állapotáról – valahogyan el is kell bírni azt. Ez a felismerés vezetett el a Joanna Macy nevéhez fűződő Work That Reconnects módszertanhoz a 2010-es években, amelynek hat hónapos facilitátorképzését 2021-ben végeztem el, azóta pedig tagja vagyok a nemzetközi WTR-hálózatnak. (2024 óta hivatalosan is szerepelek a hálózat nyilvános térképén, éves tagsági elköteleződéssel, 2025 óta pedig a Work That Reconnects facilitátora vagyok.) 2025. szeptembere és 2026. májusa között a WTR módszertan rendszerszemléletű megújításában veszek részt, a WTR és Capra Course Intergration Project Cohort tagjaként.

Az elmúlt években több műhelyfolyamatot vezettem ökopszichológiai képzéseink résztvevői számára, és fokozatosan érlelődött bennem a döntés, hogy tágabb közösségek felé is megnyissam ezt a teret. Fontosnak tartom, hogy a pszichológiai feldolgozásra való lehetőség is megjelenjen az ökológiai válaszkeresésben – hiszen az érzelmi megterhelés, a gyász és a remény éppúgy az ökológiai világunk részei, mint bármely külső folyamat.

Az ökopszichológia hazai szemléletformálásának és képzési rendszerének megalapítójaként abban hiszek, hogy az ökológiai válaszok nemcsak kívül, hanem belül is megszülethetnek – és hogy van értelme, sőt, létfontosságú közösen gyakorolni a kapcsolódás bátorságát.

Mikor és hol?

Időpont: 2026. május 23–25. (pünkösdi hétvége, szombat–hétfő)

Helyszín: Kőröshegy (Balaton)

Részvételi díj: 75.000 Ft
Azok, aki elvégezték valamely 100 óránál hosszabb képzésünket, 30% kedvezménnyel jelentkezhetnek a műhelyre (52.500 Ft).

A szállásról és étkezésről a résztvevők maguk gondoskodnak.

Jelentkezés határideje: 2026. április 24.

RÉSZTVEVŐI VISSZAJELZÉSEK

Személyes átalakulás és belső felismerések

„A legfontosabb hozadéka: ez a három nap az első lépés volt a bennem felgyülemlő feszültséggel, elkeseredéssel, gyűlölettel és dühvel való szembenézés folyamatában. Néhány gyakorlat hatalmas megerősítést adott.”

„Rájöttem, hogy mennyire kognitívan, elme szinten közelítek ehhez a témához, az érzéseimet alig engedem be és amit tettem eddig, inkább ösztönös volt, mint tudatos. Ezen a műhelyen sikerült közelebb kerülni nemcsak a témához, hanem önmagamhoz is, sikerült rázoomolni, sok új dolgot fedeztem fel magamban.”

„Más szemmel látok dolgokat, így könnyebb elfogadni helyzeteket, jelenségeket, és nem kínzom magam túl sok negatív hírrel sem.”

Mit viszel belőle tovább a mindennapjaidba?

„A figyelmet kintre, de leginkább bentre és a nyitott mondatokat/kérdéseket.”

„a rét és az erdő illatát. Gondolatokat életről és elmúlásról. Tisztább rálátást arra, hogy számomra mi a lényeges és a lényegtelen. További “élményanyagot” a saját, egyéb gyászfolyamataim/veszteségfeldolgozásaim kiegészítéseképpen”

„Azt, hogy van megoldás, akár ilyen nagy és nehéz témákra is, mint ez. Reménnyel tölt el.”

„Az elbírás képességét, amit nagyon tudok alkalmazni most nem csak magammal, hanem a családommal és munkám kapcsán is.”

Közösség, kapcsolódás és támogató tér

„Nagyon élveztem a csoportársakkal való kapcsolódásokat, ezek mindig nagyon maradandó pozitív élmények, amikor hasonló emberekkel tudok mély témákról beszélgetni, együtt dolgozni. Kifejezetten lelkesítő, hogy cselekvésbe ágyazottan tovább folytatódik a folyamatunk, kapunk és adunk támogatást, nem maradunk egyedül ezzel a folyamattal.”

„…még mélyebben fonódtam be az élet szövetébe. Kiáradt bennem a hála az életért, a világért, a társakért, a természet minden eleméért, egészéért, magamért… Valami olyan belső biztonságot hozott, erősített fel, ami által meg tudott nőni a kapacitásom arra, hogy elbírjam a nehéz érzéseket magamban, körülöttem. És elfogadást. Belső erőforrást a cselekvésre, hogy jobban benne legyek, és még inkább a saját életemet élhessem…”

Ha szeretnél egy olyan térbe érkezni, ahol nem kell megoldani mindent, de lehet valóban jelen lenni, kapcsolódni és elindulni – szeretettel várlak.