A természet iránti empátia nem új fogalom. Az empátiának van egy nézőpontváltást és egy érzelmi átélést magába foglaló összetevője, és nemcsak személyközi kapcsolatokban jelenik meg, hanem más élőlények vagy nagyobb természeti egységek iránt is.
A természet iránti empátia egy eszköz az ökológiai én, vagyis egy tágabb, kiterjesztett identitás – az élőlények nagyobb közösségével való azonosulás megtapasztalására.
Az empátiának a környezetvédelemben való felhasználási lehetőségét Sobel javasolta 1996-ban, melyet később mások is támogattak (pl. Chawla, 2009; Myers, Saunders, és Bexell, 2009; Tam, 2013). Több kutatás eredménye bizonyítja a kiváltott empátia pozitív hatását a környezetvédelmi hozzáállásra (Schultz, 2000; Sevillano, Aragones és Schultz, 2007), illetve viselkedésre (Berenguer, 2007, 2010).
Bővebben lásd a XIV. Kárpát-medencei Környezettudományi Konferencia kötetében megjelent cikkünket.