Azt hiszem, te is érzed, hogy valami nem stimmel a természettel kapcsolatos viszonyunkban, és ez a hosszúra nyúló globális válság téged is komolyan foglalkoztat.
Már 6. éve szervezünk Természetkapcsolat-facilitátor képzéseket, és nagyon izgalmas tapasztalataink vannak, amit a számos videós résztvevői visszajelzés is igazol.
Tudtad, hogy egyre több természetkapcsolat-facilitátor és részvételiséta-vezető van országszerte?
Velük minden nyáron tartunk Országos Találkozót a Balatonon. Ezeknek a találkozóknak az egyik legfontosabb élménye az, amikor olyan emberek, akik korábban még nem találkoztak egymással, arról számolnak be, hogy milyen érzés olyanok közt lenni, akikkel egy nyelvet beszélnek.
Olvasd el a képzés aktuális leírását, már elérhető a honlapunkon.
“Mindazoknak ajánlom ezt a képzést, akik szeretnének igazán látni, nem csak nézni, amit pedig sikerült meglátni, azt másokkal is szívesen megosztanák. Ajánlom azoknak, akik szeretnék tágítani a teret maguk körül, szeretnének mélyebben bízni a folyamatban és időről-időre együtt alkotni valami megismételhetetlent és soha vissza nem térőt. Mindazoknak, akik élvezik az önfeledt kapcsolódást, találkozásokat és játékot, akár nagyítón keresztül egy sárga ugrókával, vagy néhány kósza spórával a levegőben. És nem utolsó sorban : egymással.”
Életszerű alkotás az itt és mostban
Sokféleképpen lehet dolgozni, viszont a természetben különösen szeretünk a sablonokat elengedve, életszerű módon jelen lenni, a csoportvezetések alkalmával is.
Az “itt és most”-ban való munka során megélhetjük, hogy igazán élővé válunk, hiszen minden idegszálunkkal kapcsolódunk ahhoz az éltető közeghez, amelynek a részei vagyunk. Ez nem feszültté tesz, hanem épp ellenkezőleg: a jelenlét állapotának letisztultságát és nyugalmát hozza.
Egy természetkapcsolat-facilitátor társunk így beszélt a képzési folyamatról:
“Hitet adott abban, hogy nem kell rágörcsölni, nem kell tökéletesen tudni mindent, hanem a többiekre ráhangolódva megy ez… Mindig rácsodálkoztam, hogy bár megvannak a keretek, a tartalom rugalmasan tud változni, áramolni – ez volt a legnagyobb tanulás és tapasztalás, ezt sokszor megtapasztaltam, és mégis mindig rácsodálkoztam.”
Ez egyszerre tűnhet bonyolultnak vagy vonzónak, a lényeg az, hogy működik. Hogyan? Megtanítjuk, ha szeretnéd. 🙂
Amikor a verbalitás nehezen éri utol a megéléseket
Biztosan volt már olyan tapasztalatod, amikor a természetben, természettel való megéléseidhez nehéz volt szavakat illeszteni.
Az alábbi mondatok és mondattöredékek arra a kérdésre próbálnak válaszolni, hogy mit hozott a képzés a természetkapcsolat szempontjából a résztvevőknek.
“A természetben levésem is nagyon más, sokkal élőbb lett a természet, valahogy jobban összefügg az egész, hogy pl. egy korhadó fatörzsben milyen élet van, és az mihez kell, és milyen folyamatok zajlanak – míg korábban ez tényleg csak egy korhadó fatörzs volt… most viszont sokkal több… története van.”
“…az évszakos ciklusok – az, hogy éppen hol tart a természet, ezt most jobban figyelem, jobban látom, s az, hogy a bioszféra részei vagyunk, az ebben is megnyilvánul most nekem.”
“…egy sokkal mélyebb kapcsolódást a természethez – azt hittem, hogy én rendben vagyok ezzel, s a képzés alatt jöttem rá, hogy egy csomó gyakorlat nehéz, nem tudok kapcsolódni hozzá – az erre való rálátás: jobban látom a saját természetkapcsolatomat, reálisabb a kép… azt gondoltam korábban, hogy kint vagyok a természetben, és ez jó, de ez egy sokkal mélyebb dolog.”
“…ez egy nagyon nagy plusz volt, és segített abban, hogy elmegyek sétálni, és van olyan, hogy tényleg érzem azt, hogy itt tényleg minden él, és ez akkora plusz energiát ad, meg megnyugtató, meg még inkább arra sarkall, hogy menjek ki, mert ez már nemcsak szép meg jó hatással van rám, hanem ott egy Élet közelében vagyok…”
„Nekem nagyon tudatformáló volt, más nézőpontokat adott.”
A szemléletformálás, új nézőpontokkal való gazdagodás a képzés egyik alapcélja és hozadéka is egyben. Ezzel együtt mások szemléletformálásához is nagyon konkrét gyakorlati eszközöket ad.
„Nekem nagyon jó volt ez a képzés, nem gondoltam, hogy ennyire benne leszünk, hogy ennyire gondolatformáló lesz, nagyon tetszett, ahogy fel volt építve, nagyon gyakorlatias volt.”
„Nagyon tetszett, hogy tök változatos pedagógiai módszereket használtunk, szórakoztató, változatos volt az egész.”
“Ami nekem tök sokat adott, azok a terepi munkák megosztókörei voltak – hallani, hogy a többiekre az az élmény hogyan hatott.”
“…hogy ez a perspektívaváltás tud megtörténni ennyi idő alatt, én erre nem számítottam… meg hogy egy ilyen diverz csapatban voltunk…, és nekem az is sokat adott, hogy ott hallgattuk egymást, meg egy picikét olyan szemmel is tudtam nézni, ahogy mások nézték, és elfogadtam, hogy olyan nézőpont is van, és az is segített nekem a sajátomat megtalálni.”
Ezekben a videókban még nagyon sok más visszajelzést találsz.
„Visszakaptam a bizalmamat az emberekben.”
Megkérdeztük a korábbi évfolyamok résztvevőit arról is, hogy mi mást hozott nekik a képzés azon túl, amire számítottak?
Íme néhány válasz ezek közül:
“Sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb lettem – én is érzem, és mások is mondják.”
“Sokkal nyitottabb vagyok, és sokkal elgondolkodóbb.”
“Az emberi kapcsolataimon változtatott, az emberekhez való viszonyomon. Visszakaptam a bizalmamat az emberekben és az emberi kapcsolatokban.”
„Valahogy bátorságot is adott, amire nem számítottam, pl. az, hogy elmenjek egy ilyen … konferenciára részvételi sétát tartani idegeneknek, ezt pl. nem gondoltam volna.”
“Nekem a lelassulást hozta, azt éreztem magamon, hogy ez jó, mert sokat pörgök, és éreztem, hogy ez a hétköznapjaimra is kihat. Ahogy figyeltem ott az élőlényeket, ez átjött, hogy tudok figyelni a családomra, társállataimra, más emberekre is, hogy nekik milyen igényeik vannak. Máshogy nézek a körülöttem levő élőlényekre, az emberekre is, persze nem mindig, de többször tudok más szemmel nézni rájuk – ez volt a legerősebb.”
“Azt éltem meg konkrétan, hogy egy elfogadó közegben vagyok.”
Egy további visszajelzés arról, hogy a képzés mi mást hozott még egy résztvevőnek azon túl, amire számított:
„Igen, egy csomó mindent. Emberi kapcsolatokat, amik azóta is megmaradtak és fontosak nekem. És az a fajta kommunikáció, amit itt tanultam ezen a képzésen, ez nekem nagyon fontos, nekem ez volt a perspektívaváltás, hogy lehet így is kommunikálni az emberekkel.
Az, hogy nincsenek jó és rossz válaszok, nincs az, hogy te most mondtál valami hülyeséget, hanem hogy mindenből lehet építkezni, és hogy mindenkinek a véleménye számít… vagyis inkább a megélése, és az ugyanolyan fontos.
Igazából nem lehet tévedni, és ez egy felszabadító élmény, kinyílsz attól, hogy nem kell folyton cenzúráznod a gondolataidat, hanem elmondhatod valójában azt, amit érzel és amit gondolsz, és az pozitívan van fogadva, és ez nekem nagyon felszabadító volt…
Rájöttem, hogy én is tudok olyan közösséget teremteni az elfogadás által, ami felemel mindenkit. Nekem ez egy reveláció volt, és azóta is ezen megyek, és sok más területen érzem a hatását.”
Találkozni, készülődni, együtt lenni, élményeket és tapasztalatokat szerezni, megosztani, inspirálni és inspirálódni, közösen gondolkodni, hálózatot építeni, közösségbe szerveződni – immár 6. éve dolgozunk ezen.
A nyári balatoni Természetfacilitátor Országos Találkozókon, az évközbeni számos projekten, az online és terepi belső műhelyeken újra és újra keressük az egymáshoz kapcsolódás és a közös munka, építkezés örömét.
Az új évfolyamok résztvevői arról számolnak be, hogy milyen élmény először találkozni azokkal az ismerős idegenekkel, akikkel azonnal talál a szó, mert egy nyelvet beszélünk.
“Amit hozott: közösségi élmény – összetartozás – közös nevező – hazatérés – megérkezés – meghatottság.”
“Nagyon jól esett kapcsolódni, ismét találkozni a régi csoporttársaimmal, és megismerni személyesen új arcokat. A közösségi élmény, az, hogy közös nyelvet beszélünk, nagyon fontos volt… megerősítést [hozott] abban, hogy nekem ebben a közegben jó lenni…”
