Könyv

Megjelent az Ökopszichológia-alapkönyv második, javított kiadása az Ökopszichológiai Intézet gondozásában! 
A könyv megrendelhető a molnos.zselyke@ecopsychology.hu email címen. 

2016. május 4, könyvbemutató a MagNet Házban:


Grundkertes interjú a könyvről és a műhelysorozatról: http://grundkert.blog.hu/2016/05/01/molnos_zselyke_okopszichologia-alapkonyv


A könyv szerkezete:

Dr. Buda László előszava
Bevezető: a könyv szerkezetéről, illetve arról, hogy kinek ajánlom?

1.fejezet: Az ökopszichológia tágabb összefüggései

2.fejezet: Az ökopszichológia első alapgondolata

3.fejezet: Az ökopszichológia második alapgondolata

4.fejezet: Az ökopszichológia harmadik alapgondolata

5.fejezet: Összegzés

+ Fogalomtár, Jegyzetek, Irodalomjegyzék

A könyv szerkezete a három alapgondolatnak és a paradigma három elemének a metszéspontjaira épül, egy 3-szor 3-as mátrixot hozva létre. A 2. és 3. fejezet az ökopszichológia elméletéről, a 4. fejezet a gyakorlatáról szól. Mindhárom fejezet végén találsz egy-egy továbbvivő gondolatot a következő kérdések mentén: “Mit üzen az ökopszichológia a pszichológiának?”, illetve “Mit üzen a környezetvédelemnek?”

Az 1. fejezet (Jegyzetekkel kiegészítve) azoknak szól, akiket részletesebben érdekel a terület kialakulásának története, elméleti alapjai, más területekkel való kapcsolata.

Azoknak, akik számára leginkább a természettudományos megközelítés tűnik izgalmasnak, a 2. fejezet első részét ajánlom, ahol a rendszerekről, hálózatokról, skálafüggetlenségről stb. írtam.

A laikusok számára a legérdekesebb a 3. fejezet lehet, amely az emberi psziché különböző torzulásait tárgyalja az elidegenedés következményeként.

A gyakorlat iránt érdeklődőknek szól a 4. fejezet,

míg az 5. fejezetet azoknak ajánlom, akik szeretnének elmélyülni a témában. Ez a legtöményebb esszenciákat tartalmazó része a könyvnek.

A megértést a Fogalomtár is segíti, az ökopszichológia szakkifejezései, amelyek a szövegben mindvégig dőlt betűvel szerepelnek, itt megtalálhatóak. Ezenkívül grafikák és fotók színesítik a könyvet.

Azontúl, hogy a könyv ennek a szakterületnek az első magyar nyelvű összefoglalója, abban a tekintetben is újdonságot hoz, ahogyan rendszerbe helyezi és saját elemekkel egészíti ki a nemzetközi szakirodalmat.


A hátlapról:

“Az ökopszichológia egy olyan új tudományterület, amely az ökológián és a pszichológia egyes ágain kívül a filozófia, a rendszerelmélet, az antropológia elemeit is integrálja. Jelen kiadvány alapkönyvnek tekinthető, mivel először jelenik meg magyar nyelven e fiatal szakterület átfogó bemutatása.

Célja új gondolatokat ébreszteni és olyan kérdéseket megfogalmazni, amelyek közelebb vihetnek bennünket az alapvető kérdéshez: hogyan legyünk jól úgy, hogy az a tágabb rendszerek jóllétébe illeszkedjen; hogyan élhetjük meg egyszerre a magunk színes sokféleségét, összetettségét, teljességét, és lehetünk mégis egységben a világgal?

Ezt a könyvet elsősorban azoknak ajánlom, akik tudatában vannak a globális problémáknak, és elindultak a tudatos viszonyulás valamely ösvényén. Ugyanakkor elakadtak, s úgy érzik, hogy az a cselekvési paletta, amelyet ismernek és gyakorolnak, egyre inkább beszűkíti őket: bizonyos énrészeiknek nincs helye a „nagy tudatosságban”, hasítaniuk kell. Akiknek rémlik, hogy amit tesznek, csak egy első fokú változás – egy kicsit más színű, más formájú, de alapvetően ugyanaz. Hogyan lehetne „kereken”, teljes valómmal benne lenni a változás folyamatában? Mi lenne a másodfokú változás? Hiszen a természet nemcsak az, ami ott kint van, és zölden virít, hanem a saját valóm is, a testem, a tudatom, nem tudatos részeim. Így ha önmagamat pusztítom vagy leselejtezem, mitől lenne más, mint ha a „természettel” teszem ugyanazt? Mint ahogy ez fordítva is igaz!”


Dr. Buda László előszavából:

“Ez a könyv, melyet kezében tart az olvasó, erre az illúziókon túli területre vezeti mindazokat, aki nyitott szívvel olvassák, akik engedik, hogy megérintse, elgondolkodtassa őket a mű őszintesége, igazsága, tartalmi gazdagsága. Azoknak szól ez a könyv, akik mernek felébredni a „pszichés bénultság”, az ego-uralta lelki állapot mély álmából. Mernek felébredni és körbenézni annak a felismerésnek a tudatában, hogy „amint kint úgy bent”. Hogy lehetséges: a világ nem különálló, objektív, tőlünk független valóság, hanem az az óceán, melynek mindannyian egy-egy hulláma, fodra, cseppje vagyunk… A könyv önmagunk és a külső világ egybefonásának és ezen keresztül gyógyításának gyengéd, ugyanakkor logikusan végiggondolt, rendszerezett, tág horizontokat nyitó útját mutatja meg. Az ökopszichológia üzenete egyszerre tudományos és spirituális, az elménkhez legalább annyira szól, mint a szívünkhöz. Mindkettőre szükség lesz ahhoz, hogy a könyv olvasása során ezt az üzenetet be is tudjuk fogadni. Ami biztos: felejthetetlen kirándulásban lesz részünk!”


“Az ökológiából tudjuk, hogy más skálán vizsgálva a mintázat eltérő lehet. Hasonlóképpen a különböző szinteken a pszichológiában is más és más törvényszerűségek hatnak. A pszichológia vizsgálhatja az egyén belső világát önmagában vagy – mint a szociálpszichológia – a társadalmi folyamatok és törvényszerűségek mentén. De még nagyobb skálán is értelmezhetjük a psziché működését: a természet, a bolygó, sőt azon túl, az univerzum rendszerébe ágyazottan. Ez az ökopszichológia fő üzenete a pszichológia számára.”


Mivel az ökológiai krízis oka az emberi kultúra és tudatosság válsága, nem oldható meg logikai (még több információ) vagy technológiai úton. Másodfokú változásra van szükség: világnézetünk megváltoztatására. Ez magában foglalja annak megváltoztatását, hogy (1) mit gondolunk, (2) hogyan látjuk a világot és (3) mit teszünk? A három szorosan összefügg – pl. a gondolkodásunk meghatározza az észlelésünket és fordítva is. (“Látni annyit tesz, mint vélni.”) Az ökopszichológia üzenete a környezetvédelem számára az, hogy a globális válság megoldása paradigmaváltás nélkül nem lehetséges. Ugyanakkor a tünetek kezelése, a pusztítás mérséklése is nagyon fontos: ezzel tudunk időt nyerni a valódi átalakulás létrejöttéhez.


A környezettudatosságnak többféle mozgatórugója lehet. Értelmezhetjük racionális kérdésként (amikor azt mérlegeljük, hogy miért fontos, milyen érvek szólnak mellette), érzelmi kérdésként (amikor a félelem vagy az empátia mozgat bennünket) vagy morális megközelítésként (ha a jövő generációk vagy a többi élőlény iránti erkölcsi felelősségből indulunk ki). Mindhárom megközelítés alapja az elidegenedés – különállóságunk illúziója. A valós változás alapja a tágabb azonosulási tartomány, amelyben tágabb (és szűkebb) környezetünkhöz való viszonyulásunkat morális kérdés helyett azonosulási kérdésként értelmezzük.


Mit nevezhetünk természetnek? Mindazt, ami azonos törvényszerűségek szerint működik, mint amit szűkebb értelemben annak nevezünk. Miért nem vagyok emberként különálló? Mert ugyanazon ritmusok szerint működik a testem, a tudatom, mint megannyi más dolog a Földön. Ezt az összekapcsoltságot bizonyítja az egymásba ágyazott rendszerekből felépülő világegyetem, ezen rendszerek hálózatszerű működése, a skálafüggetlenség, amely mindenütt jelen van – nemcsak a felépítésben, de a folyamatokban, ritmusokban is, és az a holografikus felépítés, amellyel az egész jelen van a részekben. Hogyan lehet mindezt meglátni? Erről szólnak az ökopszichológia észlelési gyakorlatai.


Teljes bio-pszicho-szociális-spirituális lényünk a természet ritmusait követi, amelyekhez évezredek alatt alkalmazkodtunk, ezekbe születtünk bele, és ezek mentén működünk. Az elidegenedett társadalmak mesterséges ritmusai viszont legtöbbször nincsenek összhangban lényünk struktúrájával, működésével. Ha egy állandó hőmérsékleti és fényviszonyokra beállított épített környezetben, egy virtuális valóságban létezünk, amely elszigetel a valódi jelzésektől, előbb-utóbb megbetegszünk, a körülöttünk levő világot pedig elpusztítjuk, kizsákmányolva azt. Újrakapcsolódni a mindent átszövő hálózathoz egyet jelent a gyógyulással.


Nem az a gond, hogy nincs elég információnk a globális válsággal kapcsolatban, hanem az, hogy nem tudunk mit kezdeni a félelemmel, bűntudattal, fájdalommal és szorongással. Éppen ezért a “még több információ”, a statisztikákkal való szembesítés mit sem segít, csak még jobban hasítunk.


2016. szeptember 22., könyvbemutató Szovátán:

Az Életszépítők.hu könyvajánlója: http://eletszepitok.hu/okopszichologia-alapkonyv/#.V7RH_1uLTIU .