Könyv

 


Megjelent az Ökopszichológia-alapköny angol nyelven: The Ecopsychological Paradigm címen!!   A magyar nyelvű, harmadik, bővített kiadás is terveink szerint 2020. februárjától kapható lesz! 

Érdeklődni a molnos.zselyke@ecopsychology.hu email címen lehet.  

2016. május 4, könyvbemutató a MagNet Házban:


A könyv szerkezete:

Dr. Buda László előszava
Bevezető

1.fejezet: Az ökopszichológia tágabb összefüggései

2.fejezet: Az ökopszichológiai paradigma modell

3.fejezet: Az ökopszichológia első alapgondolata

4.fejezet: Az ökopszichológia második alapgondolata

5.fejezet: Az ökopszichológia harmadik alapgondolata

+ Fogalomtár, Jegyzetek, Irodalomjegyzék

A könyv szerkezete a három alapgondolatnak és a paradigma három elemének a metszéspontjaira épül, egy 3-szor 3-as mátrixot hozva létre. A 3. és 4. fejezet az ökopszichológia elméletéről, az 5. fejezet a gyakorlatáról szól. Mindhárom fejezet végén találsz egy-egy továbbvivő gondolatot a következő kérdések mentén: “Mit üzen az ökopszichológia a pszichológiának?”, illetve “Mit üzen a környezet- és természetvédelemnek?”

Az 1. fejezet (Jegyzetekkel kiegészítve) azoknak szól, akiket részletesebben érdekel a terület kialakulásának története, elméleti alapjai, más területekkel való kapcsolata.

A 2. fejezet bemutatja az ökopszichológiai paradigma modellt.

Azoknak, akik számára leginkább a természettudományos megközelítés tűnik izgalmasnak, a 3. fejezet első részét ajánlom, ahol a rendszerekről, hálózatokról stb. írtam.

A laikusok számára a legérdekesebb a 4. fejezet lehet, amely az emberi psziché különböző torzulásait tárgyalja az elidegenedés következményeként, míg

a gyakorlat iránt érdeklődőknek az 5. fejezet szól.

A megértést a Fogalomtár is segíti, az ökopszichológia szakkifejezései, amelyek a szövegben mindvégig dőlt betűvel szerepelnek, itt megtalálhatóak. Ezenkívül grafikák és fotók színesítik a könyvet.

Azontúl, hogy a könyv az ökopszichológia szakterületének első magyar nyelvű összefoglalója, abban a tekintetben is újdonságot hoz, ahogyan rendszerbe helyezi (lásd az ökopszichológiai paradigma modellt) és saját elemekkel egészíti ki a nemzetközi szakirodalmat.


Dr. Buda László előszavából:

“Ez a könyv, melyet kezében tart az olvasó, erre az illúziókon túli területre vezeti mindazokat, aki nyitott szívvel olvassák, akik engedik, hogy megérintse, elgondolkodtassa őket a mű őszintesége, igazsága, tartalmi gazdagsága. Azoknak szól ez a könyv, akik mernek felébredni a „pszichés bénultság”, az ego-uralta lelki állapot mély álmából. Mernek felébredni és körbenézni annak a felismerésnek a tudatában, hogy „amint kint úgy bent”. Hogy lehetséges: a világ nem különálló, objektív, tőlünk független valóság, hanem az az óceán, melynek mindannyian egy-egy hulláma, fodra, cseppje vagyunk… A könyv önmagunk és a külső világ egybefonásának és ezen keresztül gyógyításának gyengéd, ugyanakkor logikusan végiggondolt, rendszerezett, tág horizontokat nyitó útját mutatja meg. Az ökopszichológia üzenete egyszerre tudományos és spirituális, az elménkhez legalább annyira szól, mint a szívünkhöz. Mindkettőre szükség lesz ahhoz, hogy a könyv olvasása során ezt az üzenetet be is tudjuk fogadni. Ami biztos: felejthetetlen kirándulásban lesz részünk!”


Mivel az ökológiai krízis oka az emberi kultúra és tudatosság válsága, nem oldható meg logikai (még több információ) vagy technológiai úton. Másodfokú változásra van szükség: világnézetünk megváltoztatására. Ez magában foglalja annak megváltoztatását, hogy (1) hogyan gondolkodunk és hogyan látjuk a világot, (2) milyen tudástartalommal bírunk, és (3) mit teszünk? A három szorosan összefügg. Az ökopszichológia üzenete a környezet- és természetvédelem számára az, hogy a globális válság megoldása paradigmaváltás nélkül nem lehetséges. Ugyanakkor a tünetek kezelése, a pusztítás mérséklése is nagyon fontos: ezzel tudunk időt nyerni a valódi átalakulás létrejöttéhez.


A környezettudatosságnak többféle mozgatórugója lehet. Értelmezhetjük racionális kérdésként (amikor azt mérlegeljük, hogy miért fontos, milyen érvek szólnak mellette), érzelmi kérdésként (amikor a félelem vagy az empátia mozgat bennünket) vagy morális megközelítésként (ha a jövő generációk vagy a többi élőlény iránti erkölcsi felelősségből indulunk ki). Mindhárom megközelítés alapja az elidegenedés – különállóságunk illúziója. A valós változás alapja a tágabb azonosulási tartomány, amelyben tágabb (és szűkebb) környezetünkhöz való viszonyulásunkat morális kérdés helyett azonosulási kérdésként értelmezzük.


Teljes bio-pszicho-szociális-spirituális lényünk a természet ritmusait követi, amelyekhez évezredek alatt alkalmazkodtunk, ezekbe születtünk bele, és ezek mentén működünk. Az elidegenedett társadalmak mesterséges ritmusai viszont legtöbbször nincsenek összhangban lényünk struktúrájával, működésével. Ha egy állandó hőmérsékleti és fényviszonyokra beállított épített környezetben, egy virtuális valóságban létezünk, amely elszigetel a valódi jelzésektől, előbb-utóbb megbetegszünk, a körülöttünk levő világot pedig elpusztítjuk, kizsákmányolva azt. Újrakapcsolódni a mindent átszövő hálózathoz egyet jelent a gyógyulással. Lásd dr. Purebl György pszichiáter előadását.


Könyvbemutatók


2016. szeptember 22., könyvbemutató Szovátán: