Playback-színház

A visszajátszó vagy playback-színházi előadás egy olyan pszichoszociális dimenzió, amelyben a társas rezonancia katarzishoz vezethet. A megelevenedő történetek, mesék, élmények, álmok, hangulatok és érzések az itt és most megismételhetetlenségével  olyan spirituális teret hoznak létre, amelybe a néző önkéntelenül is bevonódik. A ritualizációt elősegítő játékmester segítségével a „történetek mandalája”[1] egy archaikus belső világba kalauzolja el a résztvevőket: színészt, zenészt, mesélőt, nézőt egyaránt.[2] 

A klasszikus visszajátszó vagy playback színház meghatározott időtartammal és felépítéssel rendelkező előadás formájában, színházi keretek között valósul meg. A színészek a nézők által elmesélt hangulatokat, történeteket játsszák vissza előzetes megbeszélés nélkül, és mindezt a zenész(ek) támogatják hangkeltő eszközeik és hangszereik segítségével. A színészeket, zenészeket, nézőket és a közülük kikerülő mesélőket a játékmester fogja egységbe.

Ez a nem írott színházi műfaj a személyes érzések, élmények, hangulatok és történetek megosztásán és visszajátszásán keresztül lehetőséget teremt egy egyedi közösségi élmény létrejöttére. Archaikus közösségi rítusainkra emlékeztet, amelyek lehetőséget adtak az önkifejezésre, a megosztásra, a közös művészi élményre – és esetenként a katarzisra.

Az alkalmazott visszajátszó színház számos helyzetben használható a szervezetfejlesztéstől kezdve a művészetterápiás alkalmazáson át egészen a mindennapi önismeret, spontaneitás és kreativitás fejlesztéséig. Ezt a műfaj következő jellemzői teszik lehetővé:[3]

  • Képes láthatóvá tenni, megjeleníteni érzéseket, mögöttes tartalmakat, attitűdöket. Az általa kínált vizuális megjelenítési forma célja a kiemelés, rálátás, tudatosítás és integrálás biztosítása.
  • Visszatükröz, és ezen keresztül fejleszti az egymásra való rezonálást, az együttműködést.
  • Szerepet játszik az érzelmi és kognitív egyensúly megteremtésében.
  • Szublimációs csatornaként biztosítja a külső-belső történések integrációját.
  • Ritualizál, s ezáltal elősegíti az integrációt és a holisztikus megértést.
  • A megosztáson keresztül arra inspirál, hogy a minden emberben benne rejlő alkotóenergia megnyilvánuljon, megteremtve a belső szabadság általi önkifejezés terét.
  • Segít az attitűdváltásban és a magatartás megváltozásában: reaktívból proaktívba, hiányszemléletűből bőségszemléletűbe, valamint az örömorientáltság, a felelősségvállalás és tiszta kommunikáció létrejöttében.
  • Szinergikus kapcsolódást hoz létre, ezáltal szerepet játszik a közösségépítésben.

Az ökopszichológiai visszajátszó színház a műfaj fent említett előnyeit alkalmazza ökopszichológiai megközelítéssel. A megosztott érzések, élmények, történetek az emberen kívüli világgal kapcsolatos megéléseinkhez kapcsolódnak.

Tervezett programok:

  • A továbbiakban kéthavonta tartunk egy ökopszichológia-playback tematikus előadást.

Korábbi programok a témában:

[1] Simon Péter szóbeli közlése alapján.

[2] Bánki, 2013.

[3] Donáth és Molnos, 2015.