Kognitív mesterszakot végzett pszichológus vagyok, viszont aktuális munkám a nemzetközi filmforgalmazás egy speciális pénzügyi szeletéhez köthető. Fennmaradó időmben több barátommal közösen olyan saját projektjeinken dolgozunk, mint a Cortex pszicho/film/klub és az Oh My Guide pályaorientációs kezdeményezés.
Legkedvesebb dolgaim talán a bringám, a könyveim és a növényeim az erkélyen. Szeretek vendégeket fogadni, céltalanul bámészkodni a zöldben és másokat megállás nélkül talán csak számomra érdekes “fun factekkel” traktálni. Nagyobb örömömet lelem a teában, kávéban, ételekben és minden más dologban, ha megismerhetem a történetüket. Magára a tudományterületre másodéves hallgatóként akadtam, amikor első műhelymunkámat készítettem. Később a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett munkám során két féléven át az ökopszichológia kognitív aspektusairól is oktattam egy kurzust, ami rádöbbentett, hogy az ember és a természeti világ kapcsolatának még mennyire széles szelete feltáratlan. Hosszú távú céljaim között szerepel, hogy egyszer a témával foglalkozó doktori dolgozatot védjek.
Az Ökopszichológiai Intézetben az érdeklődésemhez leginkább illeszkedő szerepköröket viszek: tudományos módszertani tanácsadó, filmklub- és közönségszervező és önjelölt ötletgyáros vagyok. Az ökopszichológia gyújtópontjában eddigi életem számtalan, közelről tán összefüggéstelen mozzanata fut össze. A Szigetközben nőttem fel erdész és méhész édesapám mellett; a pszichológia után biológiára jelentkeztem B tervként és a mesterképzést majdnem otthagytam, hogy fenntarthatósági kérdésekkel foglalkozzak. Számomra ebben a pontban megtörténhet az emberlélek és a tágabb élő és élettelen világ vizsgálatának szintézise. Az ökopszichológiát mindenek előtt egy újszerű szemléletnek látom, ami az emberek egymás közötti, valamint az ember és az élő- és élettelen világ közötti érzékeny kapcsolódásokra irányítja a figyelmemet. Ezeket az összeköttetéseket igyekszem a saját életteremben is felfedezni és reflektálni az állapotukra, minőségükre.