Végzettségemet tekintve biológus vagyok és közel másfél évtizedet foglalkoztam növényvédelmi állattannal, ahol megismertem és megszerettem az ízeltlábúak világát – pókok, pajzstetvek és tripszek révén. Kutatóként a pajzstetvek és tápnövényeik világán keresztül megtapasztaltam, milyen valóban „érzékelni” a környezetet: figyelni, lassulni, olvasni a közvetett jelekből, és megtapasztalni az intuíció erejét. Bár a kutatói pályát elhagytam, továbbra is érdeklődéssel fordulok a rovarok világa felé, oktatok és ismeretterjesztést végzek. A mindennapjaimat a partizán és közösségi kertészkedés, az önképzés és az önkéntes munka tölti ki.
Vannak pillanatok az életemben, amikor szinte gombnyomásra megváltoztak teljes bekezdések a belső értékrendszeremben, megváltozott a hozzáállásom a környezetemhez és önmagamhoz. Ezeket az élményeket és tapasztalásokat, melyek szorosan kötődnek a növény- és állatvilághoz, a kertészkedéshez és közösségi munkához valamint szemlélődéshez, legtöbbször ösztönösen, máskor pedig tudatosan használom előadásaimban és műhelymunkáim során. Rovarász és pajzstetvész tudásom segítségével következetesen alkalmazom a perspektívaváltást mint a világ megismerésének egy alternatív lehetőségét, és megnyitom a „másképpen” történő szemlélődés (egyik) kapuját.
Az ökopszichológia számomra egy olyan befogadó és teremtő közeg, ahol empatikus, nyitott és kapcsolódásra képes emberekkel dolgozhatok együtt. Nemcsak inspirál, hanem alapvető tudással és módszerekkel járul hozzá mindennapjainkhoz, amelyek megkönnyítik a haladást a környező világ, a közösségünk és az önmagunk megismerésének rögös útján.