Mi az ökopszichológia?

Az ökopszichológia fogalma 1992-ben jelent meg először Theodore Roszak The Voice of the Earth című könyvében, bár előzményei néhány évtizeddel korábbra nyúlnak vissza. Azóta ez a multidiszciplináris tudományterület egyre dinamikusabban fejlődik.

Az ecopsychology.hu az első, az ökopszichológiának szentelt magyar nyelvű weboldal, elérhető a nemzetközi ökopszichológiai közösség oldaláról is. Az oldal céljai közé tartozik többek közt a témával kapcsolatos információk rendszerbe foglalása: tisztázni az alapfogalmakat, eligazodást nyújtani a különböző elméleti és gyakorlati megközelítésekben.

Az ökopszichológia három alapgondolata a következő:

1. Az emberi psziché jólléte, egészségi állapota és a bolygó jólléte, egészségi állapota között kölcsönös, kétirányú összefüggés, szinergikus kölcsönhatás van. (lásd, mit jelent az egészség és jóllét fogalma egyéni és bolygószinten, illetve sokkal tömörebben itt)

2. Ennek következtében az ember természettől való elidegenedése, a vele való természetes kötelék megszakadása az oka úgy az ökológiai krízisnek, mint az emberi psziché zavarainak is.

3. Ugyanakkor ennek a kapcsolatnak a helyreállítása mindkét irányban gyógyító hatással bír.

Theodore Roszak eredeti megfogalmazása szerint az ökopszichológia szerepe nem más, mint kapcsolatot teremteni a két tudomány között: bevinni az ökológiát a pszichológia, és a pszichológiát az ökológia területére. Ezáltal egyrészt arra a kérdésre kíván választ adni, hogy mi a lélektani magyarázata annak, hogy az ember ilyen kitartóan teszi tönkre a saját életterét? Másrészt pedig egy perspektívatágítást kínál a pszichológia számára, hiszen nem vagyunk sem tanulmányozhatóak, sem pedig gyógyíthatóak a bolygó egészétől elkülönítve.

Az ökopszichológia jóval több, mint ökológiával összeházasított pszichológia, egy multidiszciplináris terület.

Elmélete a

– mélyökológiával,

– transzperszonális pszichológiával,

– rendszerelmélettel,

– humánökológiával,

– antropológiával,

– ökofilozófiával áll szoros kapcsolatban.

Gyakorlati része pedig az alkalmazott ökopszichológia:

  • Az ökoterápia: míg a pszichoterápia emberi kölcsönhatás révén hoz létre változásokat, az ökoterápia esetében az interakció az emberen túli világgal, a természettel van, az ökoterapeuta pedig facilitálja ezt a folyamatot.
  • Az ökopszichológiai alapú tanácsadásról itt olvashatsz.
  • A környezeti gyász műhelymunkái abból a felismerésből születtek, hogy a tehetetlenségünket, amely megakadályoz bennünket a cselekvésben, a megannyi pusztítás miatti fájdalom okozza, amelyet eltemetünk magunkban. Az eltemetett érzések megbénítanak, lefojtják az energiáinkat és érzéketlenné tesznek az élet kialvása iránt. A kiút ebből a megosztás – a fájdalom, a félelem, a szomorúság, a bűntudat, a kétségbeesés megosztása és a pusztulás miatti közös gyász. Ez képes felszabadítani az energiánkat, tetterőnket és hitünket, és elindítja az aktív cselekvést, amelyre ma oly nagy szükség van. Lásd J. Macy és J. Confino írásait.
  • Az ökopszichológiai színházról itt olvashatsz.
  • Az érzékszervi megközelítések alapján az a megfigyelés áll, hogy az érzékeink eltompulása szoros kapcsolatban van a pszichés bénultságunkkal, és ez megvéd a tudatossággal együtt járó szenvedéstől.  Ha nem látjuk a pusztulást, nem érezzük a kétségbeesést, és úgy élhetünk tovább, mintha semmi baj nem lenne. Az érem másik oldala viszont, hogy a szépet sem vesszük észre, és nem éljük meg az örömöt sem. A változás alapfeltétele az érzékeink kiélesítése: újra látni, hallani, érezni a világot a maga intenzitásában, mélységében és sokszínűségében.
  • vadontúrák többnapos, esetenként több hetes, ritualizációs elemekkel rendelkező túrák, amelyek célja a természettel és önmagunkkal való kapcsolatba kerülés, a hazatalálás. A túrák nyereségei közé tartoznak ezen kívül az érzékek kiélesedése, a figyelem fókuszálsága, a saját magunkkal töltött idő, a ritmus természetes lelassulása, az időtlenség, az egység, jelenlét és odatartozás megélése, egy komplex belső átalakulás.

A fent említetteken kívül számos gyakorlat segít a természethez való újrakapcsolódásunkban a kertészkedéstől az állatokkal való munkán keresztül az olyan hétköznapi tevékenységeinkig, mint például egy séta a parkban vagy üldögélés a folyóparton. Akkor tekinthető egy gyakorlat ökopszichológiai alapokon nyugvónak, ha nem egyoldalú, ha a természet nem eszközként szerepel benne, hanem a cél az emberen kívüli világhoz való újrakapcsolódás, az egység, a kölcsönösség megélése, a hazatalálás, az élmények hatására történő perspektívaváltás.

Ha ez megtörténik, a harmóniába kerülés egyenes következménye lesz az összekapcsoltságnak és a változás mindkét irányba elindul: kifelé és befelé egyaránt.

További részletekért kattints ide: Hogyan különíthető el az ökopszichológia a hozzá közel álló vagy a vele összemosott területektől? vagy olvasd el Hulej Emese cikkét, amely közérthetően foglalja össze az ökopszichológia lényegét. Szemezgethetsz az írások között is, illetve megrendelheted az Ökopszichológia-alapkönyvet.

Illetve meghallgathatod 2016. május 11-i interjút ökopszichológiáról a Gazdasági Rádióban: http://gazdasagiradio.hu/musor?musor=7778.

 

 

Leave a Reply