Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a médiában a klímaszorongás fogalma, amely a klímaváltozás drasztikus hatásaira adott egészséges reakciónak tekinthető, hiszen maga a klímaváltozás egy reális és állandó stresszfaktorként van jelen. (Lásd az erről készült interjúkat itt, valamint itt.)
Az ökopszichológia az első olyan tudományterület, amely pszichológiai szempontból közelíti meg azt a globális válságfolyamatot, amelyet ma klímaválságnak, klímakatasztrófának, illetve az ökológiai rendszerek összeomlásának nevezünk.
A globális válság pszichológiai szempontú megközelítése a következő kérdésköröket foglalja magába:
- – Milyen pszichés mozgatórugói vannak annak az emberi viselkedésnek, amely önnön létét veszélyezteti (a jövő generációk, illetve más élőlények és életközösségek létének súlyos veszélyeztetése mellett)?
- – Hogyan lehet erre a magatartásra hatni? Sőt, komplexebben: mire van szükség a paradigmaváltáshoz, azaz a gondolkodás- és észlelésmódunk, a tudástartalmaink és a viselkedésünk együttes átalakításához?
- – Melyek a klímakommunikáció hatékony eszközei (és melyek azok, amelyek csak még jobban erősítik a pszichés bénultságot és a tehetetlenséget)?
- – ILLETVE: Hogyan hat a mi pszichés egészségünkre a klímaváltozás? (Klímaszorongás, klímadepresszió, ökológiai gyász…)
Bár az ökopszichológia már a ’80-as évektől kezdve feszegeti ezeket a kérdéseket (lásd Paul Shepard, Joanna Macy, Roger Walsh, Ralph Metzner írásait), az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) 2009/2011-es kiadványában említi először a klímaválsággal kapcsolatos pszichológiai megközelítések szükségességét.
A klímaszorongás viszont nem több egy valós fenyegetésre adott válaszreakciónál, hiszen az egyre sűrűsödő időjárási szélsőségek veszélyeztetik az egészségünket, az életmódunkat, a megélhetésünket, a gyerekeink jövőjét, és közvetve – vagy egyre inkább közvetlenül – mindannyian érezzük a hatásait. Vagyis MINKET IS ÉRINT.
Az ökológiai fájdalom illetve az ökológiai gyász fogalma ugyanakkor túlmutat az egyéni emberi élet miatti aggodalmon,
és annak tudását illetve emocionális megélését tükrözi, hogy az ökológiai rendszerek összeomlása értékvesztés, az ÉLET elleni merénylet.
Ez nemcsak azért szorongató, mert rendszerbe ágyazottságunk okán magával ránt minket is, hanem maga a pusztítás vált ki fájdalmat bennünk!
A megélt fájdalom az ökológiai énállapot megnyilvánulása, vagyis azé a tágabb azonosulási dimenzióé, amelyben nem csupán emberként, hanem élőlényként tekintek magamra, s ezáltal közösséget vállalok más élőlényekkel is. Az ökológiai én pszichológiai értelmezéséről szól ez az azonos témájú szakmai napon elhangzott előadás, lásd továbbá az Ökopszichológia-alapkönyv harmadik kiadását.
(A fotó forrása: unsplash.com)