Az ökopszichológia egy multidiszciplináris tudományterület, amely – Roszak és Metzner megfogalmazásában – nem nevezhető a pszichológia egyik ágának,[1] hiszen magát a nyugati világképben gyökerező pszichológiát is megkérdőjelezi.
Számos olyan terület van, amellyel közös elemeket tartalmaz, illetve az ökopszichológiát magát is több elnevezéssel illetik. Összességében elmondható, hogy szemléletmódja holisztikus, nem antropocentrikus, hanem ökocentrikus, központi szerepet játszik benne az egység gondolata (mint spirituális megközelítés), illetve az ezen keresztüli harmóniateremtés vagy gyógyítás, kutatási módszertanát pedig kvalitatív eszközök és módszerek jellemzik.
Mindezek tükrében nem tekinthető ökopszichológiának a környezetpszichológia, a természetvédelmi pszichológia, a humánökológia, a környezeti nevelés, a mélyökológia, az ökospiritualitás,[2] az ökofilozófia és a transzperszonális pszichológia. Ugyanakkor az ökopszichológia körébe tartozik az ökoterápia, Metzner „zöld pszichológiája”, Cohen „organikus pszichológiája”[3] és Davis transzperszonális ökopszichológiája.
A környezetpszichológia (environmental psychology) van a legtávolabb az ökopszichológia szemléletmódjától a maga antropocentrikus szemléletével, kísérleti módszereivel és kvantitatív megközelítésével, valamint az épített környezettel való foglalkozás dominanciájával. Az ökopszichológia nemcsak hogy nem ebből fejlődött ki, de semmiképpen nem mondható a környezetpszichológia egyik ágának, hiszen a filozófiához, rendszerelmélethez, egészleges szemléletű gyógyításhoz sokkal közelebb áll.
A természetvédelmi pszichológia (conservation psychology) mintegy 15 éve vált le a környezetpszichológiáról. A természetvédelmi biológiához hasonlóan azt a missziót tűzte ki célul, hogy csökkentse a környezetre gyakorolt negatív emberi hatásokat.[4] Ugyanakkor a környezetpszichológiához hasonlóan a kvantitatív és kognitív-viselkedéstani megközelítéssel dolgozik, és emberközpontú szemlélet jellemzi.
A humánökológia (human ecology) az ember és környezete közötti kapcsolatokat tanulmányozza és a következő területekkel áll kapcsolatban: biológia, szociológia, antropológia, földrajz, építészet és tájépítészet, természetvédelem. Ugyancsak egy transzdiszciplináris tudomány, amely az ökopszichológiától abban különbözik, hogy hiányzik belőle az egyéni terápiás fókusz és a spirituális szemlélet, illetve több benne a fősodrású szociológia és viselkedéstudomány.[5]
A környezeti nevelés (environmental education) a természeti világ kapcsolatait tanítja, elsősorban számos szabadtéri programmal, és természetvédelmi, környezetvédelmi célzattal. Kivételt képez a többi megközelítéssel szemben Joseph Cornell munkája, amely szemléletében nagyon közel áll az ökopszichológiához, mivel a világhoz való emocionális és spirituális kapcsolódásokból indul ki és a flow-ban való tapasztalati tanulással dolgozik.[6]
A mélyökológia (deep ecology) egy ökofilozófiai mozgalom, amely Arne Naess nevéhez fűződik, aki 1972-ben használta először ezt a kifejezést.[7] A fősodrású tudományos megközelítésből kiinduló, antropocentrikus környezetvédelemmel ellentétben, amely a tünetek kezelésére képes, a mélyökológia a természet önértékét, minden lény egyenjogúságát hangsúlyozza.[8] Az ökopszichológia és mélyökológia koncepciója hasonló: mindkettő holisztikus szemléletű, és mindkettő szemléletváltást sürget. A különbség abban van, hogy mire esik a hangsúly: míg a mélyökológia alapelve az ember természetbe ágyazottsága és minden lény egyenlő joga a létezéshez, addig az ökopszichológia alapprincípiuma az a felismerés, hogy a világtól való elidegenedésünk az oka egyrészt az ökológiai, másrészt a pszichés-társadalmi válságnak. Az ökopszichológiában hangsúlyos szerepet kap a világgal való kapcsolat helyreállításán keresztüli harmóniába kerülés. John Scull szerint[9] néhányan – úgy, mint Joanna Macy vagy John Seed – teljesen összemossák az ökopszichológiával, azáltal hogy olyan gyakorlatokkal dolgoznak, amelyek alkalmazott ökopszichológiának tűnnek, viszont ők mélyökológiának nevezik.
Az ökospiritualitás (ecospirituality) szintén közel áll az ökopszichológiához. A természet, a Föld, a világ szentségében való hit képezi az alapját, amely egy panteisztikus szemléleten alapul, és amely az erőszakmentességet hangsúlyozza.[10]
A transzperszonális pszichológia (transpersonal psychology) a mindennapi tudatállapoton túli egységesítő, spirituális és transzcendens tudatállapotokat kutatja, és célja, hogy közelebb kerüljön az emberiség legmagasabb potenciáljához,[11] a végső értelemhez, célokhoz és értékhez.[12] A nondualitás fogalma, amely központi szerepet tölt be a transzperszonális pszichológiában, fontos eleme az ökopszichológiának is, hiszen magyarázza a világ többi elemével való kapcsolatunkat.[13]
A transzperszonális ökozófia (transpersonal ecosophy)[14] pedig egy gyűjtőfogalom, amely magába foglalja az ökokritikát, az ökopszichológiát, a mélyökológia mozgalmat, a tudat antropológiáját, a humanisztikus és transzperszonális pszichológiát. Ezek olyan technikákat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik a tudat kitágítását az uralkodó paradigmán túli területekre, és segítenek feloldani az emberi felsőbbrendűség komplexusát[15].
[1] Hibbard, 2003
[2] Scull, 2008
[3] Scull, 2008
[4] Scull, 2008
[5] Scull, 2008
[6] Scull, 2008
[7] Schroll és Hartelius, 2011
[8] Chris Johnstone: http://www.rainforestinfo.org.au/deep-eco/johnston.htm
[9] Scull, 2008
[10] http://www.patheos.com/blogs/sermonsfromthemound/2013/01/eco-spirituality-and-theology/
[11] Lajoie és Shapiro, 1992
[12] Green és Green, 1971
[13] Davis, 2011; Schroll és Hartelius, 2011
[14] Drengson, Devall és Schroll, 2011
[15] Metzner, 1999
