Mit nevezünk egészségnek az ökoszisztémák és a Föld szintjén?
Az ökoszisztémák egészségi állapotára vonatkozó korábbi meghatározások a következő elemeket tartalmazták: az egészség mint homeosztázis, mint diverzitás és komplexitás, mint stabilitás és ellenálló képesség, az egészség mint életerő, illetve mint a rendszer részei közötti egyensúly.[1]
Minden élő rendszer egy meghatározott élettartammal rendelkezik, tehát nemcsak az egyedeknek, hanem a fajoknak vagy az ökoszisztémáknak is van várható élettartamuk (pl. az ökoszisztémák folyamatosan átalakulnak). Ez egy olyan kis rendszer, mint a sejt esetében viszonylag rövid, míg a bolygó esetében nagyon hosszú. Egy ökológiai rendszer egészsége szorosan összefügg azzal, hogy ezt a várható maximális élettartamot képes-e elérni. Ezt nevezzük más szóval fenntarthatóságnak.[2]
A fenntarthatóságnak három eleme van egy komplex élő rendszer esetében: az életerő, a szervezettség és az ellenálló képesség. Az életerő a rendszer aktivitását jelöli (pl. egy egyed anyagcseréjét, egy ökoszisztéma produkcióját). A szervezettséget a rendszert alkotó elemek és a közöttük levő kapcsolatok sokfélesége adja. Az ellenálló képesség pedig az élő rendszer azon képessége, hogy meg tudja őrizni a szerkezetét és a működési mintázatait a környezeti stressz ellenére is.[3]
Mit nevezünk emberi egészségnek és jóllétnek?
Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint „az egészség az ember testi, lelki és szociális jóllétét jelenti és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiányát. Az egészség nem csupán cél, hanem egy erőforrás, melyet a mindennapokban használunk. Az egészség csak akkor fenntartható, ha annak összes dimenziója kielégítő szinten működik:
- biológiai egészség: testünk megfelelő működése,
- lelki egészség: világnézetünk, erkölcsi alapelveink, tudatunk nyugalma és a belső béke,
- mentális egészség: tiszta, racionális és logikus gondolkodás,
- érzelmi egészség: az érzések felismerése, megélése és kifejezése,
- szociális egészség: embertársainkkal megfelelő kapcsolatok kialakítása.”[4]
Az Egészségügyi Világszervezet meghatározását kiegészítve, akárcsak bármely élő rendszer, az egészség és jóllét feltételezi, hogy képességeink legjavát kamatoztatva a legoptimálisabbat hozzuk ki magunkból, azaz feltételezi a többszintű fejlődést.
Már fogalom is magában hordozza a jelentését, azaz egész-ség, egészlegesség, teljesség. Ez a teljesség, egész-ség magában foglalja a testi, lelki, mentális elemen túl a spirituális, azaz egységállapothoz kapcsolódó részünket is. A spirituális egészség azt jelenti, hogy életünket és tetteinket egy gazdagabb összefüggésrendszerbe tudjuk helyezni, képesek vagyunk értelmet adni a létünknek, egyetemes (nem kultúrafüggő) értékek mentén élni, a dolgok mélyére nézni és a különbségek mögött meglátni az egységet, tudunk rendszerben gondolkodni és képesek vagyunk a holisztikus megértésre.[5]
Az ökopszichológiai szempontok mentén újraértelmezett egészség fogalom
A fenti leírást kiegészítve, az egészséget érdemes az ökológiai kapcsolatok minőségének kontextusában is értelmezni, hiszen nem beszélhetünk egészségről a környezetünkkel való egészséges kapcsolatok hiányában.[6]
Ennek alapján az ökopszichológiai egészség fogalmának a következő kritériumai vannak:[7]
- az emberen kívüli világgal való érzelmi összekapcsoltság,
- ökológiai tudatosság és ökológiai lelkiismeret,
- átjárható én-határ az emberen kívüli világ felé, egy kitágított önazonosság,
- az anyagi javakon túli gazdagság, az “elég” érzése,
- kölcsönösen kielégítő intraperszonális és interperszonális kapcsolatok, amely magába foglalja az emberen kívüli világgal való kapcsolatot is.
Ennek ellenkezőjeként pedig, az ökopszichológia perspektívájából definiált elmebaj jelei a következők:
- az én atomisztikus és radikálisan individualista értelmezése,
- az emberen kívüli világtól való elidegenedés érzése,
- narcizmus,
- technológiai függőség,
- a fogyasztástól való függőség,
- az a törekvés, hogy domináljuk, leigázzuk és irányítsuk a természetet,
- a tagadás és minden más olyan viselkedésmód, amely azt hivatott elkerülni, hogy tudatosítsuk és felelősséget vállaljunk a környezeti krízis és annak következményei iránt.
[1] Costanza és Mageau, 1999
[2] Costanza és Mageau, 1999
[3] Costanza és Mageau, 1999
[4] WHO, 1948
[5] Zohar és Marshall, 2000
[6] Gray, 1995
[7] Hibbard, 2003