Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Patkó Csilla

Alap végzettségem szerint építészmérnök vagyok, majd elvégeztem egy doktori képzést, és jelenleg a Műegyetem Építész karán vagyok adjunktus és kutató építész.  

A doktorim témája kapcsán mélyedtem el az építésökológia, humánökológia, végül pedig az ökopszichológia tudományterületeiben.

Ez hozott számomra egy perspektívaváltást, és azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy tudom építészként hitelesen képviselni az ökologikus szemléletet. Erre találtam választ az alkalmazott ökopszichológia eszköztárában. Elkezdtem járni természetkapcsolati sétákra Molnos Zselykéhez, ahol a gyakorlatban is megtapasztaltam az ökopszichológiai szemlélet hatását a látásmódomra. A képzés pedig elindított az ökológiai paradigmaváltás útján. Kaptam egy szemüveget, amin keresztül máshogyan látom a természeti környeztet.

Ennek a folyamatnak a megélése hozta el azt a fajta rendszerszemléletű tudást, amit a természetkapcsolati programjaimmal szeretnék képviselni és továbbadni mások számára. Ez egy olyan tudás, ami által tudunk kapcsolódni önmagunkhoz és a minket körülvevő természeti rendszerekhez.

Természetkapcsolati programjaim tematikusan vannak felépítve, egyetemi hallgatóknak, építészeknek, illetve azoknak, akiket érdekel az építészet és az ökopszichológiai szemlélet egymás közti viszonyrendszere.

Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Miklós Barbara

Gyerekkorom óta barátként tekintek a fákra. Most, hogy természetkapcsolat-facilitátor lettem, ezt végre nagy nyilvánosság előtt is hangoztathatom. Komolyra fordítva a szót: sokat gondolkodtam azon, hogy miért is kell a természethez való kapcsolódást újratanulnunk. Mikor felejtettük el, hogy ugyanolyan részei vagyunk a bolygónak, mint a madarak, a fák, a gombák vagy a bogarak? Kicsit olyan ez, mintha felnőtt embereknek akarnánk megtanítani, egy olyan alapvető dologra, mint mondjuk az orrfújás. 

Azt gondoljuk, hogy egyértelmű: mindenki szereti a szép tájakat, sokan járnak kirándulni, mit kell ezen ragozni? Aki veszi a bátorságot, és mindezek ellenére részt vesz egy természetkapcsolati sétán, gyorsan megérezheti, hogy itt valami nagyon másról van szó. Több mint tizenöt éve dolgozom a reklámszakmában kreatívként, nagyon élvezem a szellemi piruetteket és a folyamatos pörgést, ugyanakkor tudom, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy találkozzunk az ökológiai énünkkel, és megéljük a természeti világgal való egységünket. Egészen egyszerűen azért, mert szerintem így vagyunk teljesek. A virtuális valóság is egyfajta valóság, ami nagyon hasznos és szórakoztató tud lenni, de az a helyzet, hogy a  testünk működése alapvetően nem a Facebook algoritmusához, hanem a természet nagy ciklusaihoz igazodik. Ahhoz, hogy ezt a kapcsolódást újra felfedezhessük, egy teljesen más működésmódra kell váltanunk: lassabban és figyelmesebben kell jelen lennünk a természetben. Ezt a működésmódot tudjuk gyakorolni egy természetkapcsolati séta során, aminek a pszichés jóllétünk ápolása mellett egyébként számtalan, tudományosan bizonyított kellemes mellékhatása is van: a séta végére csökken a stressz-szintünk, testileg-lelkileg felfrissülünk, relaxáltnak érezzük magunkat, és a kreatív energiáinkat is aktivizálja. Természetkapcsolat-facilitátorként az a célom, hogy minél több embernek segítsek újra előhívni a természethez való kapcsolódás alapvető képességét, mert ez a tudás bennünk van, még csak nem is kellett megtanultuk, mint az például az orrfújást. Ha ez megvan, a többi megy magától: “Nem mi mentjük meg az erdőt, az erdő ment meg minket.”  (Suzanne Simard)

Erdei terepen, fák között érzem igazán otthon magam, ezért természetkapcsolati programjaimat elsősorban gyerekkorom meghatározó helyszínén, a Börzsönyben és Budapesten, városközeli erdőkben tartom. Bővebb információért ide írhatsz: mb.social.life (kukac) gmail (pont) com

Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Vass Éva

“A természet ugyanúgy állítja helyre a mentális működésünket, ahogy az étel és a víz a testünkét.” (Adam Alter)

Vass Éva vagyok természetkapcsolat-facilitátor és bronzjelvényes túravezető.

Természetszeretetem a gyerekkoromra vezethető vissza, amikor a nyarak nagy részét szüleimmel Balatonudvariban, az erdő mellett, illetve nagyszüleimnél egy bakonyi faluban töltöttem.

Már akkor el tudtam mélyülni abban, ahogy a hangyák vonulnak át az erdei ösvényen, ahogy az őzek este gyülekeznek a vadkörtefák alatt, szerettem beazonosítani a réten a vadvirágokat.

Közel 10 éve kezdtem el rendszeresen túrázni, ami még közelebb vitt a természetben található csodákhoz. Az utóbbi években a barátaimnak, közeli ismerősöknek vezettem túrákat a már jól ismert, vagy éppen számomra is új útvonalakon, több látványosságot is érintve. 

Amikor találkoztam az Ökopszichológiai Intézet természetkapcsolat-facilitátor képzésével nem volt kérdés, hogy jelentkezem. A képzés során olyan tudást, ismereteket és eszköztárat kaptam, amivel a saját és mások természethez való kapcsolódását, valamint szemléletváltását is támogatni tudom. 

Közben 2022 nyarán szereztem meg a Magyar Természetjáró Szövetség bronzjelvényes túravezető képesítését is. 

Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a természettel való kapcsolatunk mennyire fontos a lelki egészségünk megőrzésében. Ha lelassulunk és ráhangolódunk a természeti világ szépségeire és csodáira, segíthet táplálni egész lényünket, testünket, lelkünket, elménket, szívünket.

A természetkapcsolati séták alkalmával segítek abban, hogy

  • – lelassulj és kikapcsolj,
  • – egy kicsit más szemmel nézd az erdőt,
  • – a gyakorlatok által mélyebben tudj kapcsolódni a természethez,
  • – tudatosan fókuszálva érzékeld a körülötted lévő világot, megtapasztald a rendszerbe ágyazottságot, azt hogy mi is a természet részei vagyunk,
  • – a gyakorlatokat a hétköznapokon is használni tudd

Ha szeretnéd látni a láthatatlant, a több-mint-emberi világban rejlő csodákat, megérteni a természetben zajló körforgások jelentőségét, valamint, hogy nem a természet rendszere felett, csak annak részeként tudunk létezni, akkor szeretettel várlak programjaimra. 

Sétáim, túráim a Bakonyban és a Balaton-felvidéken tartom. 

Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Megyeri Zita

Megyeri Zita vagyok, tanácsadó szakpszichológus, természetkapcsolat-facilitátor, leendő fitoterapeuta, emellett permakultúrával beoltott szenvedélyes kertész és megrögzött természetjáró.

Hálás vagyok, amiért a Pilis lábánál élhetek a családommal egy szívemhez közel álló állatokból és növényekből álló kisebb életközösségben, az otthonunkban.

Sétáimat is ide a Pilisbe szervezem azoknak, akik (újra)kapcsolódni vágynak a Természethez, önmagukhoz, a belső – Természet törvényei által szabályozott és diktált – ritmusaikhoz. „Ne feledd, hogy a világ egymásba fonódó szálak szövete” – mondja Buddha. Ha nem ennek megfelelően élünk, sem a nagy egész (nevezhetjük Természetnek vagy Föld bolygónak), sem mi benne nem lehetünk jól, egészségesen.  Az a tapasztalatom, hogy ha megengedjük magunknak, hogy kapcsolódjunk, vagy tudatosítjuk, hogy minden pillanatban kapcsolatban vagyunk, akkor oldódik a manapság egyre többeket érintő elválasztottság, elidegenedés érzése.

Ezt a fenti célt szolgálják a megszokottnál lassabb tempójú, elmélyülést igénylő és elősegítő sétáim, ahol érzékszervi gyakorlatok, mindfulness elemek, természettudományos, ökológiai ismeretek, és időnként pszichodrámából és művészetterápiából vett gyakorlatok váltják egymást. Kifejezetten szeretek a „szép kirándulóidő”-től eltérő időjárási körülmények között is, ködben, esőben, szélben, havazásban, és ezek előre nem kiszámítható váltakozásában sétálni és másokat is sétára hívni. Mindezt azért, mert a szokatlanság segít magunk mögött hagyni a megszokott erdőjáró sémáinkat, és lehetőséget teremt egy új szemléletű kapcsolódáshoz. Nyitottabbá tehet egy másik nézőpont felé.

Mindannyian tartalmazzuk a kapcsolódás képességét, ez mélyen gyökerezik bennünk. Így az a jó hír, hogy ezt nem megtanulni kell, hanem előhívni, hozzáférni, mint egy belső iránytűhöz, ami ha láthatóvá, érezhetővé válik, elég pontosan mutatja az utat és segíti a tájékozódást.

Egyéni, páros és csoportos természetkapcsolati és egyben önismereti sétáimról ezen az email címen érdeklődhettek: megyeri.zita[kukac]gmail[pont]com.

Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Varga Tímea

Sziasztok, Varga Tímea vagyok, 2022-ben végzett természetkapcsolat facilitátor. A saját kapcsolatom a tájjal gyerekkorom óta élő és színesedő, mélyülő kapcsolat:

kertünk, nagyszüleim kertjei, mezőgazdasági területeink (ahol sokáig magtermesztéssel foglalkoztunk), nyaralásaink, kirándulásaink természeti helyszínei, iskolás éveim nagyvárosi parkjainak emblematikus fasorai (a szegedi platánfasorok, a Városmajor gesztenyefái, a Barabás villa kertje, a normafai kirándulások), majd saját felnőtt otthonunk Lagom kertje, a kölcsönkapott konyhakert, erdőalji telkem… mind-mind formálták és építették azt, ahogy ma a tájra nézek, amit a tájban látok és amit és ahogy a tájban élek.
Sok időt töltöttem a mezőgazdasági tájban és mellette, ezért a Galga mente falusi agrártája közel áll hozzám, annak minden kihívásával, nehézségével és szépségével együtt. Látom és értem a tájat, annak megannyi kapcsolatát, szerepét. Valószínű ez vezetett ahhoz, hogy természetkapcsolat facilitátorként tájkapcsolati séták vezetésével kezdjek. Szívügyem a helyi értékek, a helyi tudás megismerése, megőrzése, új értékek életrehívása, a helyi közösség megszólítása, mozgósítása. Hiszem, hogy helyi problémákra, kihívásokra helyi válaszokat kell keressünk, adnunk. Ezért lakóhelyemen az elmúlt években több közösségi faültetést szerveztem, a fákat az egyre szélsőségesebbé váló időjárási viszonyok között is karbantartjuk – annak minden nehézségével és veszteségével együtt. Az Ökopszichológiai Intézetnél elvégzett két éves képzésemmel ezen célokért már természetkapcsolati programok tartásával is tudok tenni.

Szeretettel várok minden érdeklődőt a havi szinten tervezett tájkapcsolati sétáimon Galga mentén, Domonyban – részletekért keressétek a Mit mesél a táj? Facebook csoport eseményeit.

Részvételiséta-vezetőink bemutatkoznak: Poór Titanilla

Poór Titanilla vagyok, részvételiséta-vezető és természetkapcsolat-facilitátor.

Életemben a kapcsolódások, a természet, és a művészet folyamatosan összefonódott, hol így, hol úgy, és valójában, minden „szálban” megvan a többi is.

Ez az írásom fiatal felnőtt koromban, önmagam keresése révén született –  részlet:

„– Neve? – Válaszolok határozottan.
– Foglalkozása? – Hirtelen a határozottság ködbe vész, mit is mondjak? Gondolatban múltban, jelenben és jövőben cikázom… Mondjam, hogy épp állást keresek? De nem akármilyet. Az idő drága. Valami nagyon hasznosat szeretnék adni a világnak. Hiszem, hogy – számomra – nagy dolgokat kell véghezvinnem. Ami arról szól, hogy Te és Te már boldogabb vagy. Észreveszed a pásztortáska kicsiny fehér virágát, látod, hogy minden mindennel összefügg. A dolgok gyönyörűek és egyszerűek, csak a tudás nincs meg – már elvesztettünk, vagy még nem leltünk meg. Tudom, csak lehetőséget kell teremtenem, hogy mindezt felfedezd.
– Foglakozása? – türelmetlen hang szól hozzám.
– Jelenleg épp állást keresek – van esetleg bővítés… Istennő posztokon?”

Hogyan alakult tovább? Ki is vagyok? Művészetterapeuta, mentálhigiénés szakember, kertészmérnök és férjemmel közösen öt csodás gyermek büszke szülei vagyunk.
Az ökopszichológia a hiányzó láncszem a „természeti” és „lelki” énem között. A természetfacilitátor képzés még közelebb vitt önmagamhoz, miközben kiszélesítette a világot.  Újra felfedeztem a pásztortáska kicsiny fehér virágát, látható és láthatatlan világ összefüggéseit.
A részvételi séták és a művészetterápia nagyon sok hasonlóságát vettem észre, és azt, hogy támogatóan hatnak egymásra. Ideális lehetőséget adnak arra, hogy természetes módon kapcsolódhassunk önmagunkhoz, másokhoz, és akár a nagy egészhez. A természet képei, folyamatai és az ökopszichológia megjelenik a művészetterápiás foglalkozásaimon is. A szemléletmód az életem része lett.

Természetkapcsolati programjaimat a két módszer ötvözésével tartom, ahol a művészet mint támogató minőség van jelen, a séták során megmerítkezünk a természetben, felfedezzük kincseit, és lehetőséget kapunk harmonikus kapcsolódásokra. Elsősorban budai és Buda környéki erdős, mezős, valamint dunai vizes természeti környezetben találkozhatunk. Várlak szeretettel! Honlapom: viragzoom.hu.

Részvételiséta-vezetőink bemutatkoznak: Vida-Varga Éva

Vida-Varga Éva vagyok. Szeretek tanulni és tanítani. Ahogy gyűltek az ismereteim, tapasztalataim egyre inkább megfogalmazódott bennem egy érzés, hogy valahogy másképp szeretnék tanítani. Tanulmányaim során kerestem az ilyen lehetőségeket. Biológusként rengeteg elméleti tudást szereztem a természetről, de a legtöbb információ meg is maradt ezen a síkon. Gyógypedagógus-logopédusként a segítés öröme, kreativitás megélése felemelő érzéssel tölt el.  A mesék világában is szereztem jártasságot, alkotó-fejlesztő meseszakpedagógusként, ahol a mesékben rejlő ősi tudást szeretném továbbadni kicsinek és nagynak.

Keresgéléseim során szembejött az Ökopszichológiai Intézet részvételiséta-vezető és természetkapcsolat-facilitátor képzése, ami nagy hatást gyakorolt rám kívül-belül. Az eddig megszerzett természettudományos és egyéb ismereteim élővé váltak, egységgé álltak össze.  Ezzel egy időben egy önismereti munka, egy belső utazás is zajlott. Az utazás során egy olyan érzelmi kapcsolat alakult ki bennem a Természettel, ami segítette az újrakapcsolódásomat.

A séták alatt azt szeretem a legjobban, hogy szavak helyett beszél a Természet. Az üzenet kódolásához azonban szükséges a nyitott szív, szem, fül és a vágy, hogy egy rendszer része lehess, ezzel segítve az újrakapcsolódásodat. Szeretném ezt minél több embernek megmutatni, hogy megtapasztalják, megéljék ezeket a körülöttünk, bennünk élő nem hétköznapi csodákat.

Programjaimat Baján és környékén tervezem. Annyit még elárulok magamról, hogy különösképpen vonz a víz – bár a Hortobágy szélén nőttem fel – így sétáimat vízi úton is kipróbálhatod. Várlak szeretettel!

Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Demény Enikő

Gyerekkorom nyarait nagyszüleimnél töltöttem, ahol szerencsére bőven kijutott a szabadban való játékból, mezítlábaskodásból, földtúrásból és kertészkedésből. Néhány éve költöztünk családommal egy aprócska, erdős dombságok övezte Heves megyei zsákfaluba, ahol a természet nap mint nap karnyújtásnyira van, és segít jobban kapcsolódni a nagy körforgáshoz.  

A természetkapcsolat-facilitátor képzéssel szinte egyidőben újra egyetemista lettem gyógypedagógia szakon. Bár tanulmányaimnak még az elején járok, azt már egyre inkább tudom, hogy a gyermekekkel való munkám során szeretnék kitüntetett szerepet tulajdonítani a természet terápiás hatásának. Ebből az indíttatásból végeztem el az ESMT (erdei szenzomotoros torna) mozgásfejlesztő képzést is, ahol erdei környezetben végezhető mozgásos gyakorlatok gazdag tárházát sajátíthattam el. A természetkapcsolat-facilitátor képzés során elsajátított finomhangolt szemléletmód nemcsak a természettel való kapcsolatomban hozott minőségi változást, hanem az életem többi síkján zajló történéseket is segít más szemüvegen keresztül nézni, illetve közös fókuszba hozni.

Természetkapcsolat-facilitátor sétáimat elsősorban gyermekeknek, családoknak tervezem a Mátra, Óbükk és Bükk környékén.

Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Lengyel Enikő

Sziasztok!

Az emberi civilizáció által Lengyel Enikőnek nevezett, kereső és találó, járt utat a járatlanért könnyen elhagyó, lassan járni mostanában tanuló, egyébként gyorsléptű, 44 éves, nőnemű Homo sapiens vagyok.

A Természetet az Ökopszichológiai Intézet által szervezett képzésig ösztönösen, zsigerből szerettem, mert kiskorom óta visszatérő tapasztalatom volt: megnyugtat, feltölt, csodálattal, békével, teljességgel és hálával tölt el.

Kerestem is minden lehetőséget, hogy erdőn-mezőn járhassak. A városi lét elviselésének a rendszeres túrázás (gyalog, biciklivel, kajakkal) volt életemben a kulcsa.

Sosem gondoltam, hogy a természetjárás azért tud ennyire segíteni a pszichés és fizikai rendben levésemben, mert érzésben nem szakadtam el a Természettől, és mert nem tartom magam többnek vagy fontosabbnak, mint egy erdőben álló évszázados tölgy, egy fűszálon végig kocogó cincér vagy épp a Mont Blanc (haha!). 😊

A Természetkapcsolat-facilitátor képzés még így is sok új nézőpontot, szemléletbeli csiszolódást, további megértést, konkrét biológiai tudást hozott számomra és azt is végleg megértettem, hogy az emberi civilizáció mekkora öngólt rúgott, mikor a Természet fölé helyezte magát és elhitte, hogy annak rendszereitől függetlenül életképes lehet.

Bizakodással és örömmel tölt el, hogy természetkapcsolat-facilitátorként elsajátíthattam az ökopszichológiai szemléletet és a kezembe kaptam egy eszközt – a részvételi séták metodikáját – , amellyel segíthetek a sétáimon résztvevőknek a több-mint-emberi világhoz való visszakapcsolódásban, minden lény, így az ember totális rendszerbeágyazottságának megértésében és megérzésében.  

Szeretettel várom sétáimra azokat, akik látják és tapasztalják, hogy a világban valami kisiklott, és már keresik a REND(SZER)-be visszavezető utat.

Budapest északi vonzáskörzetében találkozhattok programjaimmal.  

Részvételiséta-vezetőink bemutatkoznak: Győry András Botond

Van egy pont, mikor az ember egyszer csak úgy dönt, hogy szakít addigi életével és valami számára teljesen újba vág bele.

A színészi pályát magam mögött hagyva, teljes mértékben a természet felé fordultam, mely már gyermekkorom óta meghatározó része volt életemnek.

Természetvédelmi mérnök diplomával a zsebemben, a Fővárosi Állat- és Növénykert Ismeretterjesztési és Oktatási Osztályának vezetőjeként lassan már egy évtizede keresem a lehetőségét annak, hogy hogyan lehet az eddig csak intézményesített keretek között alkalmazott élménypedagógiai módszereket és programokat visszavinni a természetbe, hogy hogyan lehet a civilizációs ártalmakkal sújtott emberekkel a természetet újra megszerettetni, hogyan lehet újabb csoportokat megnyerni és cselekvésre bírni a természet-, faj- és élőhelyvédelemmel kapcsolatban. Ebben az útkeresésben volt nagy segítségemre az Ökopszichológiai Intézet természetkapcsolat-facilitátor és részvételi sétavezető képzése.

És van egy pont, mikor az ember a természetben sétálva azon kapja magát, hogy átlépett valami küszöb felett és egyszerre része lett az Egésznek.

Részvételi sétavezetőként ebben szeretnék a segítségedre lenni, és némi ismeretterjesztéssel fűszerezve a természetben fellelhető mindenféle folyamatok, erők, az élő és élettelen mögé, no meg elé és belé látni, vagy egyszerűen csak láttatni mindazt, mi elsőre láthatatlan. Programjaimat Budapest vonzáskörzetében, elsősorban a Pilisben és a Börzsönyben tervezem.

Részvételiséta-vezetőink bemutatkoznak: Farády-Cole Anna


Farády-Cole Anna vagyok. Kisfiam születésével teremtődött meg bennem igazán az igénye annak, hogy mélyen megéljem az élethez és valódi önmagamhoz való kapcsolódást. Ekkor került látóterembe az Ökopszichológiai Intézet képzése.

Természetkapcsolat-facilitátorként végre kezet foghatott a bennem élő biológus és pszichológus is, és további izgalmas utak nyíltak meg előttem.

Újra felfedeztem többek között a gyerekkoromból ismert fűszálak közötti csodavilágot, a benne élő egyedeket és azt, hogyan vagyunk ugyanannak és egymásnak részei, és már egy újabb, tudatosabb szemlélettel élve teszek is azért, hogy ezt minél többen így észlelhessék.

Remélem, hogy az általam vezetett természet-kapcsolat programok és részvételi séták sok embernek segítenek majd felvenni egy új, de mélyen belül ismerős szemüveget.

Hiszem, hogy ezeket az élményeket megtapasztalva magunk és a többi élőlény számára közösen tehetünk egy harmonikusabb életért.

Programjaimat elsősorban Gödöllőn, Budapesten, Baján illetve Püspökszentlászlón tervezem tartani.

Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Lugosi Anna


Lugosi Anna vagyok, óvodapedagógus és mentálhigiénés szakember. Mese és művészetterápiás foglalkozásokat tartok kicsiknek és nagyoknak. Gyermekek és felnőttek gyászfeldolgozását kísérem.

Hálával gondolok vissza a természetfacilitátor képzés éveire. Az ismeretek, élmények és séták által a természet társam, kísérőm és vezetőm lett. Az a természetes közeg, ahol a Természetfelettivel is találkozhatom. A körülöttem lévő teljes világgal szorosabbá és élőbbé válik a kapcsolatom.

Szeretek sétára kísérni embereket, mert mindannyiszor élet származik belőle. A természet bölcs, gyengéd és hatalmas tanítómester. A csend által felerősödik a szava, mely titokzatosan egyedi és egyetemes utakra viszi a benne sétálót. Igazán örömteli mindezt átélni. Tudatosabb jelenlétre hív és képessé tesz a kapcsolódásra.

A csoportos sétáimat általában a Gödöllői-dombságban szoktam tartani vagy a környékbeli tavaknál. A klasszikus részvételi séták mellett, imasétákat is kísérek „természetesen természetfeletti” mottóval. Továbbá részvételi sétát művészetterápiás elemekkel: ezen a sétán alkotunk is, de semmilyen előképzettség vagy rajztudás nem szükséges hozzá.

Természetkapcsolat-facilitátor és Részvételi séta vezetőként természetesen örömmel veszem, ha kísérhetlek életed egy útszakaszán. Ha kapcsolódnál a programjaimhoz itt válogathatsz:

https://www.facebook.com/TermeszetesenMentalhigiene

https://gyaszfeldolgozasmodszer.hu/project/lugosi-anna/

Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Keszeg Andrea


Keszeg Andrea vagyok, tanácsadó szakpszichológus, dúla, természetkapcsolat-facilitátor-jelölt.

A természettel való kapcsolatom gyermekkoromtól kezdve fontos része az életemnek, illetve az egyik legnagyobb erőforrás, amiből töltekezni tudok. Az, hogy megélhetem, hogy egy nagyobb egység része vagyok, egy összekapcsolódásokon és együttműködéseken alapuló ökoszisztémában létezem talajt és biztonságot ad nekem.  Egyúttal érzem ennek a felelősségét is: hogy nem mindegy mit teszek bele a közösbe és nem mindegy mit és mennyit veszek ki a közösből.

Számomra a pszichológia, a női segítői lét és a természet-kapcsolat támogatása mind-mind összekapcsolódnak. Születésélményünk, kötődési élményeink és személyiségünk nagyban befolyásolják azt, hogyan vagyunk jelen a bolygón, hogyan gazdálkodunk erőforrásaival, mennyire tekintünk értékként azokra. Annak megértése, hogy a személyiségfejlesztés erősítheti a természettel való kapcsolatunkat, biztonságélményünket a világban, illetve, hogy a természettel való kapcsolatunk, a természeti világ megfigyelése elősegítheti személyiségfejlődésünket evidencia, és egyben hatalmas erőforrás, amit jó lenne, ha minél tudatosabban és minél többen alkalmaznánk.

Természetkapcsolat-facilitátor-jelöltként az a célom, hogy segítsek az embereknek egy újfajta perspektívából tekinteni önmagukra, családjukkal-társaikkal való kapcsolatukra és a környezettel, a világgal való kapcsolatukra. Hogy az erőforrásokért való versengésből egyre többen meg tudjunk érkezni az egymást- és a bolygót támogató együttműködés állapotába.

Szeretnék holisztikus támogatást nyújtani a hozzám fordulóknak, nem csak a hagyományos pszichológiai módszereket alkalmazva. Mind egyéni folyamatokat vezetve, mind elvonulások, csoportos természetkapcsolat programok keretében hasznosítva a különböző területek tudását, ezáltal elősegíteni azt, hogy egy élmény- és megélés alapú személyiségfejlődési folyamat, a természethez -és önmagunkhoz való visszakapcsolódás tudjon megvalósulni.

Természetkapcsolat programjaimat Budapesten, Gödöllőn, illetve vidéki elvonulások keretében tartom. Bővebb információkat a www.keszegandrea.hu oldalon, vagy a https://www.facebook.com/keszegandreapszichologus oldalon találsz.

Botanikai alapismeretek képzés


Bejelentett képzésünk elsősorban azoknak szól, akik szeretnének alapszinten eligazodni a növények világában.

Továbbá azoknak is ajánljuk, akik jelentkeznének a 2022-ben induló Természetkapcsolat-facilitátor képzésünkre, viszont nem rendelkeznek középszintű biológia érettségivel, és nem sikerült jelentkezniük a Biológiai alapismeretek képzésünkre.

A tízalkalmas, összesen 20 tanórás online képzés során elsősorban növényanatómiai és morfológiai, valamint rendszertani, fajismereti alapokat sajátítanak el a résztvevők, azzal a fókusszal, hogy a környezetükben élő növények között ismerősebben mozoghassanak.

Munkaformaonline, csoportos és interaktív. (Minimum 8 fővel indul).

Időkeretek: 10 képzési hét 2022. január….2022. március…. között, heti egyszer 90 perc, szerda esténként 19.00–20.30 között. Ezenkívül két opcionális terepi alkalmat is kínálunk Budapesten.

Ár: 2.000 Ft/tanóra, egy alkalom ára 4.000 Ft/90 perc. A tízhetes képzés teljes ára: 40.000 Ft.

Előjelentkezés: 2022. január ….-igezen a felületen. Jelentkezésedet a teljes képzési díj (40.000 Ft) befizetésével tudod megerősíteni január ….-ig.

Megtekinthető felnőttképzési dokumentumok: általános képzői adatkezelési tájékoztatásáltalános képzői adatszolgáltatási tájékoztató, képzési tájékoztató. Az Általános Szerződési Feltételeket itt találod (amelyre az emailben elküldött felnőttképzési szerződés is hivatkozik).

Vászonszatyrok


Ha szeretnél egyet a néhány darab Ökopszichológiai Intézeti logós, levél- és termésnyomatú, vállra akasztható vászonszatyorból, írj a következő e-mail ímre: molnos.zselyke@ecopsychology.hu!

A szatyrok ára: 3.000 Ft, postaköltség: 900 Ft.


1. Natúr háttér, kék levelek


2. Fekete háttér


3. Natúr háttér, zöld-lila levelek és termések

Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Nagy Orsi

Sziasztok, Nagy Orsi vagyok. Mint sokan ezen a bolygón, én is szeretnék egy békésebb, tisztább világban élni.

Régóta és folyamatosan azt keresem, hogyan tudunk harmonikusabban kapcsolódni egymással: embertársainkkal, a többi élőlénnyel, természeti jelenségekkel, szűkebb és tágabb élőhelyünkkel.

2013 óta vezetek mozgás és táncterápiás csoportokat. A mozgás- és táncterápia nagyon sok mindenben segít, így abban is, hogy mélyebben érzékeljük, tudatosítsuk (és megváltoztassuk) kapcsolódási mintáinkat. Azt látom, hogy sokszor hasonló mintázatok mentén bánunk saját magunkkal, a testünkkel, egymással és a Földdel. Lehet ezekbe a kapcsolódásokba több érzékenységet, elfogadást, örömet vinni!

Nagyon hálás vagyok az Ökopszichológiai Intézetben szerzett tudásért, tapasztalásokért, melyek segítettek nekem meglátni és mélyebben átérezni létem természeti rendszerekbe ágyazottságát. 2019-ben kezdtünk együtt működni az Intézettel, ahol projektvezetőként a képzések szervezésében veszek részt. Elvégeztem a Természetfacilitátor képzést is, így már közvetlenül is segíthetem az újrakapcsolódást a több-mint-emberi világgal. Programjaimat főleg Biatorbágyon és Budapesten tartom, de idővel felbukkanok majd a Bakonyban is. A sétákról, műhelyekről a honlapomon olvashatsz részleteket. Várlak szeretettel!

Természetkapcsolat műhely

A természet nem más mint élő, pezsgő, igényekkel és törekvésekkel bíró, egymással folyamatosan kölcsönhatásba kerülő lények hálózata. Megannyi nézőpont, megannyi világ!

Ha pusztán az emberi megélések és kapcsolatok keretei között telnek a mindennapjaink, éppen ezért lemaradunk valami nagyon lényegesről.

Lényünk vágyik a több-mint-emberi világgal[1] való kapcsolódásra, a más élőlényekkel való empatikus találkozásra!

A szeptember 16-i műhelyen lehetőséged lesz arra, hogy mások igényein, törekvésein keresztül, más lények nézőpontját felvéve szemléld a világot. Ebben segít majd téged a délelőtti részvételi séta, valamint a délutáni természetempátia gyakorlat[2], amelynek hozadékait a következő nap osztjuk meg egymással az online térben.

Időkeretek:

– 2021. szeptember 16-án, csütörtökön 10.00–17.00 között kint dolgozunk a Budai hegységben, egyórás ebédszünettel;
– 2021. szeptember 17-én, pénteken pedig önálló egyéni munka zajlik, majd este 17.30–19.00 között megosztjuk az egyéni munka eredményeit, esetleges kérdéseit, élményeit az online térben.

Jelentkezés:

A kiscsoportos munka felnőtteknek szól.

Szeptember 6-ig tudsz jelentkezni ezen a felületen.

A műhelyen a helyed a részvételi díj (összesen 20.000 Ft, azaz 2.000 Ft/óra) befizetésével tudod megerősíteni, legkésőbb szeptember 11-ig.


[1] David Abram, 1996.

[2] A gyakorlatsort Fazakas Enikővel közösen dolgoztuk ki a IV. Ökopszichológiai napokra https://ecopsychology.hu/termeszet-iranti-empatia/

Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Frisnyicz Kitti

Az utóbbi években főállásban gyógytornászként dolgoztam, szabadidőmet pedig nagyrészt a környezetvédelmi aktivizmus töltötte ki.

Ehhez csatlakozott egy humánökológia tanfolyam, ahol  még komolyabban kezdtem megérteni, hogy az ember mennyire kisajátította a bolygót, és hogy a mostani uralkodó világnézet megváltoztatása egy új, ökológiai világnézetre mennyire komplex feladat. Ekkor hallottam először az Ökopszichológiai Intézetről.

Azért jöttem, hogy minél többféle eszköz legyen a kezemben, amivel akár csak egy picit is segíthetek az embereknek tudatosabbá, “zöldebbé” válni. A képzés a rengeteg új tapasztaláson és információn túl hatalmas önismereti út is volt. Megtanultam újra lelassulni és a jelenben lenni úgy, ahogy eddig talán sosem tudtam. Kapcsolódni a “természethez”, melynek mindannyian a részei vagyunk. Szeretném eddigi tapasztalataimat, élőlénytársaink iránti szeretetemet és szemléletem megosztani azokkal, akik erre nyitottak. Szeptembertől újra visszaülök az iskolapadba, és mesterszakos hallgató leszek az ELTE-n, így Budapest környékén tervezek sétákat tartani.

Kapcsolódások: kő, növény, állat, ember találkozása egy nemeztárgyban

Turba Beáta műhelye VI. Ökopszichológiai napokon

Turba Bea vagyok, a nemez kb. 25 éve része az életemnek, nemezkészítőként 7 éve végeztem a Hagyományok Házában. Az utóbbi időben növényekkel magam festem a gyapjúimat. A nemezkészítés számomra egy lélekmelegítő folyamat, jóllétem alapja, önismereti utam része. A puha, meleg gyapjú és a meleg víz találkozásának kinti melegsége „benn” is érzékelhető. A folyamat első mozzanata, mikor a gyapjú finom szálait egymás mellé rendezem, türelmet kér, s engem is rendez. Ha a tárgyra mintát teszek, jelt adok magamról, s ez a jel, a készítés során sokszor változik, adott lelkiállapotomnak megfelelően. A vizes belocsolás szinte szertartás, s mikor a vízcseppek a gyapjúhoz érnek, több évnyi tapasztalat után állíthatom, hogy gyerek, felnőtt arcokra áhítat ül. A szappanos-vizes gyúrás örömteli folyamata után a végső, erős gyúrások eredménye mindig a felszabadultság. A nemezelésben számomra a legnagyobb varázs az átalakulás. Más mesterségekkel ellentétben a csoda itt nem fokozatosan, hanem egyszerre születik. Az anyag átváltozása a legkézzelfoghatóbb tapasztalata annak, hogy a változás bárki által előidézhető, s hiszem, hogy egy szép, természetes anyagú tárgy jelenléte formáló erővel bír.

Műhelymunkánk során az átváltozás egy másik szinten is megjelenik: javarészt növénnyel festett gyapjúkkal dolgozunk. Rövid séta során köveket, s festésre alkalmas növényeket gyűjtünk. A növényi festés folyamatos a nap során. Tenyérnyi „titoktartókat”, virágokat, játékokat készítünk köveink segítségével az általam hozott előre festett gyapjúból.

Formáljuk a gyapjút és a gyapjú formál minket. Ilyen egyszerű.

Természeti tájaink “egészsége”

Dr. Oborny Beáta előadása VI. Ökopszichológiai napokon

Egyre nagyobb teret foglalunk el a tájban városainkkal, úthálózatainkkal, mezőgazdasági területeinkkel, s közben évről évre zsugorodnak és fragmentálódnak az erdők és egyéb természetes élőhelyek. Hogyan hat ez az élőlényekre? Hogyan lehetne mérsékelni a káros hatásokat? Erről mutatok be néhány példát és számítógépes szimulációt az ökológus szemszögéből.

Dr. Oborny Beáta

Oborny Beáta ökológus, evolúcióbiológus kutató, az ELTE Biológiai Intézetének docense. Főbb kutatási területei: a populációk kihalásának dinamikája, a fajok terjedése klímaváltozás hatására, az inváziók, az ökológiai rendszerek önszerveződése, és a fennmaradásukat meghatározó küszöbjelenségek és fordulópontok (tipping points), valamint a versengés és együttműködés egyensúlya az élő szervezetekben. Az Ecological Boundaries nemzetközi kutatócsoport alapítója és vezetője. Különösen érdekli a biológiai problémák és a matematikai modellek összekötése, s ennek alkalmazási lehetőségei a természetvédelemben.

https://sites.google.com/site/beataoborny/home

Kutya asszisztált terápia és tréning a gyakorlatban – gyakorlati bevezetés saját élménnyel

Pázmándi Kata műhelye VI. Ökopszichológiai napokon

A műhelyek betekintést kívánnak nyújtani a kutya asszisztált terápia és tréning világába, a rugalmas lelki ellenálló képességünkkel összhangban. Megismerkedhetnek a reziliens működés egy -egy aspektusával a kutyás csoportos, illetve családi foglalkozások során. Ránézünk hogyan is fejleszthetőek coping technikáink, megküzdési kompetenciánk.

Hétköznapi állatok, különleges kapcsolatok

Jakabos Hadassa műhelye VI. Ökopszichológiai napokon

A “hétköznapi” állatok (juh, kecske, macska, malac, nyúl stb.) melyek körülöttünk élnek sokféle tulajdonsággal, képességgel rendelkeznek, életmódjuk és társas kapcsolataik fajtársaikkal is más és más. Ez a sokszínűség, komplexitás a velük való kapcsolatban és munkában a személyiségünk és működésmódunk különböző részét tárja fel és ad lehetőséget a fejlődésre. A falkában, csapatban elő állatokkal való közös munka során pedig az emberi csoportokra is jellemző csoportdinamikára láthatunk rá, ezen folyamatok irányítását fejleszthetjük.

A VI. Ökopszichológiai napok keretén belül megrendezésre kerülő workshop-ban a “hétköznapi szürke” függöny mögötti színes és különleges világba, lehetőségekbe léphetünk be kapcsolódva az állatokhoz és magához az élethez saját létünket teljesebbé téve.

Iránytű a természetes egyensúlyhoz: lóasszisztált terápia és tréning

Kardos Edina műhelye VI. Ökopszichológiai napokon

A saját élményű lóasszisztált workshopok résztvevői lehetőséget kapnak, hogy megtapasztalják, hogyan működik a pszichológiai lovasterápia. A lovak a velük történő interakció során visszajelzést és egyben útmutatást adnak, ezáltal hozzásegítik a velük kapcsolatba kerülő embert, hogy a belső és a környezetükkel való egyensúly helyreálljon. Megmutatják, hogy működésünkben melyek azok a változások, amelyek lehetővé teszik, hogy kapcsolatainkban és általában a környezetünkkel kölcsönösen jó kapcsolatot alakítsunk ki és tartsunk fenn. 

Mese az elégről és a nem-elégről – interaktív foglalkozás a Tárogató Mesedráma Módszerével

Dr. Kalóczkai Andrea műhelye VI. Ökopszichológiai napokon

A mesék évszázadok népi tapasztalatainak kikristályosodott üzenetei, a legfontosabb élethelyzeti krízisekre, válságokra útmutatót talál bennük az ember. A mesék a szimbólumok által szólnak hozzánk, és érintik meg a tudattalan világunkat. A mese az álmokhoz hasonlóan üzenetet hordoz, a mi feladatunk megfejteni azt. A mesékkel ezen a foglalkozáson mesedramatikus eszközökkel dolgozunk. Találkozunk a mesével, egymással, és önmagunkkal. Megéljük, eljátsszuk a mese történetét, és e közben  észrevétlenül megtörténik a találkozás. Ennek a foglalkozásnak a témája több magyar, és Grimm-mese is, de a középpontban egy indián mese áll majd. Megtapasztalhatjuk, hogy egy, a miénktől ennyire távoli kultúra meséje is mennyire közeli a lelkünknek, és milyen erős a hatása. Ez is megerősíti azt, hogy a mesék szerepe és hatása független kortól, kultúrától, vallástól – egyetemes, kódjai szinte a humán genomba íródtak. A mesék szereplői általában a természetben, vagy ahhoz közel élnek, és a természet törvényszerűségei áthatják az életüket. Ezt láthatjuk majd ebben a mesében is. Erre a színes utazásra hívlak egy interaktív játékon keresztül. 

Molnos Zselyke

Az Ökopszichológiai Intézet társalapítója és vezetője, az Ökopszichológia-alapkönyv (2016/2020)/ The Ecopsychological Paradigm (2019), valamint a Mindennapi ökopszichológia könyvek szerzője, az International Ecopsychology Society (IESmagyarországi képviselője vagyok.

Biológiából, ökológiából, majd pszichológiából szereztem diplomát.

Tanácsadó szakpszichológusként egyénekkel és csoportokkal dolgozom, elsődlegesen az ökopszichológia szemléletmódjával és módszertanával.

Az Ökopszichológiai Intézet keretében végzett tevékenységemet szemléletformáló programok (részvételi természetséták, előadások, műhelymunkák, kerekasztal beszélgetések, szakmai napok), továbbá képzések szervezése és megvalósítása jellemzi. A részvételi séták módszertanának kidolgozója vagyok, illetve az ezekre épülő Természetkapcsolat-facilitátor képzések gazdája és egyik oktatója.

Az elmúlt években számos konferencián vettem részt, illetve több egyetemen tartottam előadást az ökopszichológiáról meghívott előadóként.

Folyamatosan képződöm nemzetközi szakmai szervezeteknél az ökopszichológia elméleti (Pacifica Graduate Institute: Certificate in Ecopsychology, 2021) és gyakorlati területein (International Ecopsychology Society: Ecotuner, 2020; The Earthbody Institute: Certificate in Ecotherapy, 2020, Spiral Journey Foundation: The Work That Reconnects Facilitator, 2021).

A 2021 őszén indult környezetvédelmi szakpszichológus szakirányú továbbképzésen (ELTE PPK, Környezet-Ember Tranzakció Intézet) két ökopszichológiai témájú tárgyat tanítok, egy előadást és egy gyakorlatot.

2022-től az ELTE Pszichológiai Doktori Iskola hallgatója vagyok.

Mesés utazás a mesék birodalmába – fókuszban a megküzdés

Dr. Kalóczkai Andrea előadása VI. Ökopszichológiai napokat előkészítő online előadássorozatban

A mesék évszázadok óta fontos részeit képezik a mindennapi életnek. Fontos részei a gyermekkorunknak, de fontos üzeneteket hordoznak, közvetitenek felnőtt életünk korszakaiban, és botlásaiban. A mesék, az álmokhoz hasonlóan a tudattalan világunkkal érintkeznek. Üzeneteit a szimbólumokon keresztül juttatják tudatos világunkba. Ebből eredően is minden mese mást mond mindenkinek, és mást mond különböző életszakaszokban. 

A mai korban sok kihivással nézünk szembe nap, mint nap, és talán nem is hiszünk abban, hogy egy mese a mai kor emberének is “tanácsot” tud adni. A mesék ezer szállal kapcsolódnak a természethez, a természetben való lét alapeleme a meséknek. A mesékben megjelenő szimbólikus elemek, pl erdő, tenger, forrás, vagy a segitő állatok – mind jóval többet mondanak önmaguknál. A mesék szereplői, és életük szerves egységként kapcsolódnak a természethez. Az előadás során pár példával utazást teszünk a mesék mesés birodalmába, ahol segitek meglátni a mesék által kódolt üzenetek megértésének módjait. Nem foglalkozunk irott mesékkel, csak népmesékkel illetve népi eredetű, gyűjtött mesékről beszélünk majd. A mesékben megjelenő archetipusos minták közül foglalkozunk párral, főként a megküzdési stratégiákról beszélünk. Ez minden időben érdekes téma, de a mostani pandémia alatt talán külön figyelmet érdemel. 

Iránytű a természetes egyensúlyhoz: lóasszisztált terápia és tréning

Kardos Edina előadása VI. Ökopszichológiai napokat előkészítő online előadássorozatban

A saját élményű lóasszisztált workshopok résztvevői lehetőséget kapnak, hogy megtapasztalják, hogyan működik a pszichológiai lovasterápia. A lovak a velük történő interakció során visszajelzést és egyben útmutatást adnak, ezáltal hozzásegítik a velük kapcsolatba kerülő embert, hogy a belső és a környezetükkel való egyensúly helyreálljon. Megmutatják, hogy működésünkben melyek azok a változások, amelyek lehetővé teszik, hogy kapcsolatainkban és általában a környezetünkkel kölcsönösen jó kapcsolatot alakítsunk ki és tartsunk fenn. 

Hétköznapi állatok, különleges kapcsolatok

Jakabos Hadassa előadása VI. Ökopszichológiai napokat előkészítő online előadássorozatban

A “hétköznapi” állatok (juh, kecske, macska, malac, nyúl stb.) melyek körülöttünk élnek sokféle tulajdonsággal, képességgel rendelkeznek, életmódjuk és társas kapcsolataik fajtársaikkal is más és más. Ez a sokszínűség, komplexitás a velük való kapcsolatban és munkában a személyiségünk és működésmódunk különböző részét tárja fel és ad lehetőséget a fejlődésre. A falkában, csapatban elő állatokkal való közös munka során pedig az emberi csoportokra is jellemző csoportdinamikára láthatunk rá, ezen folyamatok irányítását fejleszthetjük.

A VI. Ökopszichológiai napok keretén belül megrendezésre kerülő előadásban a “hétköznapi szürke” függöny mögötti színes és különleges értékekre, lehetőségekre pillantunk rá, arra, hogy ezekhez az állatokhoz és magához az élethez is hogyan tudunk kapcsolódni saját létünket teljesebbé téve.

Jakabos Hadassa

Jakabos Hadassa vagyok, klinikai szakpszichológus- és terapeuta.

Az ELTE-n szereztem meg a pszichológusi-, valamint pszichológia tanári diplomámat, majd elvégeztem a klinikai szakpszichológusi képzést. Különböző pszichoterápiás módszerekben képződtem: katatym imaginatív pszichoterápia, csoportanalízis, rövid fókuszált dinamikus pszichoterápia, tranzakcióanalízis, autogén tréning. Nagyon sokáig dolgoztam pszichiátriai és egyéb szomatikus osztályokon is (onkológián, neurológián, baleseti poszttraumás osztályon). Több mint egy évtizede folytatok egyéni- és csoportterápiát mindenféle pszichés problémáknál és szomatikus zavaroknál, valamint pár-, családkonzultációt. Emellett dinamikus szemléletű, mélylélektani módszerekkel vezetett személyiségfejlesztés, proaktív business coach és tréneri munkakörben is dolgozom. 2009 óta az ELTE Pszichológiai Szakán oktatok mint megbízott tanár – jelenleg szexuálpszichológusi szakképzésben. 2018-ban teljesült az álmom, és egy 11 hektáros tanyát vettünk Ladánybenén, ahol a férjemmel együtt állatasszisztált terápiás farmot hoztunk létre sok különféle állattal: lovakkal, csacsikkal, kutyákkal, juhokkal, kecskékkel, törpe malaccal, nyulakkal és egyéb kis állatokkal. Mivel analitikus beállítottságú vagyok és állatokkal dolgozom, így a fókuszt a belső (ősi) erők, készségek mozgósítására, intuitív és kreatív munkamód erősítésére, valamint a felszíni tünetek alatt lévő valódi problémák feltárására, dinamikai megértésére és feldolgozására helyezem – ami az önbizalom és hatékonyság növekedését eredményezi. Specialitásom a terelés, amely egy nagyon hatékony módszer vezetők képzésére, kisebb teamek vagy párok, családok közötti együttműködés fejlesztésére, belső erők mozgósítására és szorongások vagy kontrollzavarok kezelésére.

Kutyákkal a reziliens működésért, avagy a lelki állóképességünk fejlesztése kutyával

Kutya asszisztált terápia és tréning

Pázmándi Kata előadása a VI. Ökopszichológiai napokat előkészítő online előadássorozatban

Az embert a kutyához különleges viszony fűzi. A kutya évezredek óta az ember társa. Úgy gondolom a jungi archetípusok metodikájában a kutya egyfajta „segítő-társ” az ember életében. A kutyás terápia olyan kezelési mód melyben a kutya egy négylábú „gyógyászati segédeszköz”. Hogy hogyan segíti a kutyával támogatott terápia a reziliens működést?

Mi segít abban, hogy látszólag reménytelen helyzeteken is felülkerekedjünk? Mi teszi erőssé az embereket? Vajon mitől függ, hogy képesek vagyunk szembeszállni a nehézséggel s még belső erőt is nyerni belőle? A stressz óriási hatással van az életünkre, de tőlünk függ, miként birkózunk meg vele, és hogy milyen lelki (ellen)állóképességet, vagyis rezilienciát fejlesztünk ki. A reziliencia segít, hogy amikor felborul az egyensúly, akkor rövid idő alatt egyensúlyba kerüljünk és visszaálljon a harmónia. Az előadás és a műhelyek betekintést kívánnak nyújtani a kutya asszisztált terápia és tréning világába a rugalmas lelki ellenálló képességünkkel összhangban.

Pázmándi Kata

Kutyás terapeuta, viselkedéselemző

Viselkedéselemzőként 2012 óta foglalkozik állat asszisztált terápiával. Kezdetben a lovasterápiával ismerkedett a Kapcsolat Lovaserápia Központnál, és 2014 óta foglalkozik kutyával facilitált tréninggel és komplex fejlesztéssel. Az állat asszisztált foglalkozások inspirálták arra, hogy a megküzdési, coping technikák kutatásával foglalkozzon. Ennek kapcsán vizsgálta, többek közt, a különböző állat asszisztált terápiák, kutyás- és lovasterápia pozitív hatását a pszichológiai immunkompetenciára.

Ökológiai paradigma a medicinában és az egészségmegőrzésben

Dr. Purebl György előadása a VI. Ökopszichológiai napokat előkészítő online előadássorozatban

A 2017-es Nobel díj  a gyógyítás egy fontos, eddig háttérbe szorult aspektusára hívja fel a figyelmet: az egészség megőrzésében sokkal fontosabb a természetes környezettel való kapcsolat, mint korábban gondoltuk. A jelenlegi civilizációs betegségek gyakorisága párhuzamosan nő azzal, hogy az ember egyre inkább elveszti mindennapi kapcsolatát a természetes környezettel. Ezzel párhuzamosan a modern orvoslás számos fontos beavatkozása értelmezhető ökológiai keretben is, amely látszólag távoli területeket is egy paradigmában egyesít.

Dr. Purebl György

Purebl György egyetemi tanár. Pszichiáter, pszichoterapeuta szakorvos. 1993-ban diplomázott a SOTE-n, 1993-1995 között a Jahn Ferenc Délpesti Kórházban dolgozott, majd 1995-től a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében, melynek jelenleg igazgatója.  2013-16 között az Európai Bizottság „Közös Akció a Mentális Egészségért” programjának depresszió és öngyilkosság-megelőzésért felelős, valamint „E-Mental Health” munkacsomagját vezette. A Magyar Pszichiátriai Társaság volt elnöke. Számos kurzust tartott és tart Alacsony Intenzitású Pszichológiai Intervenciók témában, a témában az első hazai szakkönyv szerzője. Az orvoslás ökológiai szempontú megközelítését képviseli.

Újrakapcsolódás 2.0

Az Ökopszichológia egyik központi gondolatköre az újrakapcsolódás témáját öleli körbe és bontogatja elemeire. Az elmúlt év korszakos lehetőséget hozott arra, hogy hihetetlenül felgyorsult életünket lelassítsuk, lényeges pontokon akár meg is állítsuk az események zakatoló áradatát, és egy viszonylagos nyugalmi állapotból, persze az összpontosításhoz szükséges feszültséget nem nélkülözve, rátekintsünk kapcsolódásainkra. Egy fék került a rendszerbe, kimerevített pillanatban kell mozognunk, és egy kitágult időpillanatban kell léteznünk, miközben mi egy „pörgős filmhez” igazítottuk a stratégiáinkat. Néhányan megfogalmaztuk, hogyan és mit láttunk, miután 2020 tavaszán elkezdődött életünk pörgő filmjének kikockázása. 

Az emberek összezáródtak önmagukkal és a családjukkal. Az egyéb kapcsolódások áthelyeződtek az online térbe. Lehet, hogy ez egy tükör volt ahhoz, hogy rálássanak, mihez kezdjenek önmagukkal, a kapcsolódásaikkal?

A bezártság vált tükörré. Bezárva találtam magam az általam választott szociális térbe: tudok-e magammal kapcsolatban lenni?

Az önmagammal való új típusú találkozás próbatételét élem. A tükör által mutatott képhez kell először kapcsolódnom, ami pl. azt mutathatja, hogy nem tudok egyedül lenni, mindenem meg van ahhoz, hogy jól legyek, mégsem tudok vele élni. Rálátok, hogy a társas létezés sokszor csak figyelem elterelésként van jelen az életemben és nem igazán másokhoz akarok kapcsolódni, mint inkább a magamhoz való kapcsolódástól megszabadulni.

A fiatalok, akiknek nem volt mintája az önmagukra tekintésre, a korábbinál is mélyebbre taszítódtak a digitális elidegenedésbe, mivel be lettek kényszerítve az online térbe.

Korunkban a generációk különböző mértékben kerültek egyfajta létbizonytalanság állapotába. Az életterekbe mesterségesen beépített elidegenítő formák léptek be. Eddig sikeresen alkalmazták az emberek a rohanó élet adta lehetőségeket arra, hogy a sok energiát igénylő kapcsolataikra fordított idejüket minimalizálják, ezzel létrehozva az elidegenedettség komfortzónáját. Ezáltal létrejöttek az alibi munkák távol a családtól, alibi szórakozások társaságban, alibi vásárlások a plázákban, csak, hogy minél kevesebb időt kelljen eltölteni a közvetlen hozzátartókkal. Az eddig elidegenítésre használ elemek a lelassult életben használhatatlanokká váltak. Gőzerővel zajlik az újak keresése. Vajon mik lesznek ezek?

A magány újraértelmezése. A magánytól való félelem, a „persona”-val való kapcsolódásunk zavarait mutatja meg. Ez az állapot az alapkapcsolatok mintázatait láttatja. Kikkel élek együtt, kikkel nem? Megmutatja az aktuális választásunk következményeit, pl. „Messze lakom a szüleimtől, most nem tudok egyáltalán kapcsolódni. El lehet viselni a közvetlen családtagjaimat, mert csak este találkozunk. El lehet viselni a szomszédaimat, mert úgysem vagyok otthon sokat, alig találkozunk.” Ebben a helyzetben ezek a háttérbe szorított kapcsolatok előtérbe kerülnek és szembesülök a választásaim következményeivel. Ez a helyzet lehetőséget teremt a felelősség növekedésének, teret ad a tudatos választásoknak.

A VI. Ökopszichológiai napokon Téged is arra hívunk, hogy nézz rá lelassított filmed kockáira, kapcsolódj ahhoz, amit látsz, tapasztalsz, érzel és mondd el másnak is! Hallgass meg mást is, kapcsolódj mások lelassított filmjéhez, láss, tapasztalj, érezz! Ezekkel az új élményekkel lásd, halld, tapasztald, érezd, mi történik a környezetedben, mit üzen Neked a természet többi része, mi történik az állatokkal, növényekkel, kövekkel!

Természetfacilitátor-jelöltjeink bemutatkoznak: Hári Soma

Hári Soma vagyok, természetfacilitátor-jelölt. A természettel való kapcsolatom már gyerekkoromban elkezdődött egy nomád táborban. Minden évben 10 napot az erdő mélyén vagy egy Duna-szigeten töltöttem akkoriban, sőt a mai napig segítőként részt veszek ezekben a táborokban.

Végül azonban magasépítő technikusként végeztem és sokáig dolgoztam építőiparban. Az anyagban való munka le tudta kötni a figyelmem és kiélhettem alkotói vágyam, de csak most látom, hogy napról napra nehezebben léteztem ebben az érzelemmentes közegben.
2014 októberében volt egy komoly balesetem, ahol amputálni kellett a jobb kezem. Én nem törtem össze, csak a világ amiben addig éltem. Rehabilitációként elkezdtem sétálni a Tatai tó körül. Minden nap. Napról napra, és végignézhettem a rügyfakadástól kezdve az évszakok váltakozását a természetben, amiben én csak megfigyelőként és gyógyulni vágyó emberként vagyok jelen.
Ekkor találkoztam az Ökopszichológiai Intézet képzésével, ahol a természet hatását és folyamatait mind az öt érzékszervünkkel és az érzéseink segítéségével figyeljük meg. Egy igazi élménybe rejtett önismereti kikapcsolódás. Facilitátorként a célom, hogy ezt az élményt megélve és szavakba öntve, mély belső élménnyel gazdagítsam az érdeklődőket. Részvételi sétáimat Tata és környékén szeretném vezetni.

Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Kulman Lilla

Természetkapcsolat-facilitátor vagyok. Az élet több területen is jelölt ki számomra feladatokat, könnyebbeket, nehezebbeket egyaránt.  Időnként kihívást jelent megélni a mindennapok hullámzását.  A természet ilyenkor is befogad, mindegy neki, hogy derűsen vagy éppen zaklatottan megyek hozzá, semmit nem kér, csak engedi, hogy pusztán vele együtt létezzek.

Korábban is rendszeresen kilátogattam az erdőbe, de az Ökopszichológiai Intézet képzése új perspektívákat tárt fel előttem. Először a közös részvételi séták során, ma már időnként egyedül is átélem, hogy nem látogatója, hanem részese vagyok a természetnek, ami számomra elősegíti a rangsorolást, az egyensúly megélését, a megértést, az elfogadást és saját magam definiálását is. Szeretném átadni ezt az életérzést azoknak, akik velem tartanak, hogy hasonló tapasztalatok, élmények birtokában eldönthessék, akarnak-e ők is újrakapcsolódni.

Tatabányán élek, a Gerecse és a Vértes szívében. Programjaimat is itt szervezem elsősorban.

Részvételiséta-vezetőink bemutatkoznak: Biczó András


Erős természetszeretetem már a kezdetektől meghatározza életemet, kezdve a nagyszülőknél töltött gyermekkori nyaraktól Pötrétén, a helyi “Tüskevárban”, a középiskolai madarásztáborokon át egészen a Gödöllői Egyetemen végzett ornitológiai kutatómunkákig.

Jelenleg agrármérnökként dolgozom, de mellette gombaszakellenőrként is tevékenykedem. A mindennapi mókuskerékben természettel való kapcsolatom kicsit meggyengült, és amikor rátaláltam a természetfacilitátor képzésre, nem sokat gondolkoztam a jelentkezésen. A képzés során a komoly önismereti munka mellett erős késztetés alakult ki bennem, hogy az itt tanult szemléletet másoknak is továbbadhassam, fűszerezve a gomba- és madárvilág, valamint a természetleíró magyar irodalom iránt érzett rajongásommal.

Zalaegerszegen élek és programjaimat a dimbes-dombos Göcsej és Dél-Zala változatos tájain szervezem.

Természetfacilitátor-jelöltjeink bemutatkoznak: Kondás Kata


Sziasztok! Kondás Kata vagyok. Tizenpáréve még úgy terveztem az életemet, hogy egy multinál fogok majd karriert építeni. Mindig is belvárosban szerettem élni és a húszas éveim végéig mondhatni nem sok kapcsolatom volt az élővilággal – habár a környezetvédelem mindig fontos volt számomra. Miután rájöttem, hogy nem nekem való egy pénzügyi karrier és elindultam az önismeret útján, egyre jobban kezdtem visszatalálni a Természethez.

Ezért jelentkeztem a természetfacilitátori képzésre is, ami sokat segített nekem mind az elmélyülésben vagy a hatékonyabb stresszlevezetésben, és sikerült egy teljesen új világképet elsajátítanom, ahol sokkal nagyobb hangsúlyt kap a természet. A sétáimon mindazt, amit az ökopszichológia által személyesen megtapasztaltam és átéltem szeretném átadni a velem tartóknak is.

Sétáimmal elsősorban Budapesten és vonzáskörzetében találkozhattok.

Természetkapcsolat-facilitátoraink bemutatkoznak: Máthé Szabina


A nevem Máthé Szabina, természetfacilitátor. Ezt a képesítésemet Magyarországon az elsők között szereztem meg az Ökopszichológiai Intézetnél, így az egyik első részvételi séta vezető vagyok.

Gyermekkorom óta jelen van az életemben a természetszeretet, azonban ez korábban csak hobbi szinten nyilvánult meg. Tanulmányaimat és korábbi munkáimat tekintve foglalkoztam turizmussal, rendezvényszervezéssel. Mindegyik területet szeretem, azonban nem éreztem igazán, hogy sikerül általuk teljes mértékben átadni azt a szemléletmódot, hogy a természet az életünk részét képezi. Ebben a szellemiségben, a természetfacilitátor képzésnek köszönhetően az általam szeretett dolgokat most már hivatásként végzem. Mozgással, környezettudatosággal, önismereti munkával és spirituális gyakorlatokkal színesítem az ökopszichológiai szemléletű erdőfürdőket.

Az általam szervezett programok főként a Bakonyban és a Balaton-felvidéken érhetőek el.

Biológiai alapismeretek

 


Bejelentett képzésünk elsősorban azoknak szól, akik szeretnének jelentkezni a 2023-ban induló 230 órás Természetkapcsolat-facilitátor képzésünkre, viszont nem rendelkeznek középszintű biológia érettségivel.

Ugyanakkor az előző évek visszajelzései alapján akkor is érdemes jelentkezned, ha nem tervezed a folytatást, hiszen egy tudásbeli és szemléletbeli alapozást adhat.

Íme néhány visszajelzés korábbi résztvevőktől:

“Nagyon inspiráló volt a képzés. Szemléletes módon közelítettük meg a biológiai alapokat, miközben rengeteg információra tettünk szert, kaptunk egy rendszerszemléletet és egyben a helyünket is kijelöltük ebben a komplex rendszerben. Inspiráló volt a társaság is, és nagyon tetszett Zselyke szemléletmódja és szemléltetése, illetve az interaktív, minden alkalommal nagyon érdekes órák! Bátran ajánlom mindenkinek, akit érdekel az a gazdag világ, amiben élünk, amelynek részesei vagyunk, egy szóval, a bioszféra.”

“Nagyon sok újat adott a képzés, mind tanítási módszerben, amit tudok majd én is alkalmazni, mind anyagismeretben. Jó volt látni, hogy egy ilyen hatalmas anyagból hogy lehet olyan összefüggéseket kiemelni, ami által nemcsak a részekre, de az egészre is lesz egy rálátásunk.”

“Bár mindegyik alkalom előre meghatározott tematikával rendelkezett, mégis egy olyan tanulási közeg alakult ki hétről hétre, amelyben a saját és a csoporttársak érdeklődése, motivációi, kérdései is nagyban alakították a tudástartalmakat. Számomra ez nagyon jelenidejűvé és személyessé tette az iskolai biosz órákról derengő ismereteket.”

“Leginkább az érzéseimet változtatta meg. Válogatás nélkül lettem nyitottabb mindarra, ami körülvesz, erősebb lett bennem az érdeklődő, kíváncsi odafordulás, a  másféleség megengedése… Öröm lett minden új ismeret, minden rácsodálkozás, hogy “jé, ennek ez a neve, és  ilyen,  és ezt tudja, ezeket a megoldásokat fejlesztette ki a létezésre”.

“A képzés számomra olyan volt, mint egy izgalmas (talán sci-fi) regényfolyam első része, ahol rengeteg mindent megtudhatsz, de izgatottan várod a folytatást. Még sosem éreztem ennyire közel magamhoz a természettudományokat, mint a képzés során – most valahogy feleslegesnek is tűnik ez a felosztás is. Nagyon élvezhető, és legfőképp nagyon érthető formában kaptunk egy jó alapot, egy vázat a világról, aminek mi is részei vagyunk. És épp ez a “része vagyok én is” pozíció, ami szerintem például nekem az iskolai oktatásban nagyon hiányzott, ami számomra nagy segítség volt, hogy közelebb kerülhessenek hozzám a különböző biológiai, akár kémiai fogalmak, jelenségek.”


A tízalkalmas, összesen 20 órás online képzés során elsősorban a rendszertani alapokról, a növényi illetve állati szervek, szervrendszerek működéséről, az evolúciós alapfogalmakról, a szerveződési szintekről lesz szó.

Munkaforma: online, csoportos és interaktív. (Maximum 8 fővel indul).

Időkeretek: tíz alkalom, hétfő és péntek esténként 2023. január 27. és 2023. március 3 között.
Időpontok:
2023. január 27., péntek: 18.30–20.00
2023. január 30., hétfő: 18.30–20.00
2023. február 3., péntek: 18.30–20.00
2023. február 6., hétfő: 18.30–20.00
2023. február 10., péntek: 18.30–20.00
2023. február 13., hétfő: 18.30–20.00
2023. február 20., hétfő: 18.30–20.00
2023. február 24., péntek: 18.30–20.00
2023. február 27., hétfő: 18.30–20.00
2023. március 3., péntek: 18.30–20.00

Jelenlét: A tanúsítvány megszerzéséhez a teljes óraszám 90 %-a szükséges (hiányzás: max. egy alkalom).

Ár: 2.000 Ft/tanóra, egy alkalom ára 4.000 Ft/90 perc. A tízalkalmas képzés teljes ára: 40.000 Ft.

Előjelentkezés: 2023. január 20-igezen a felületen. Jelentkezésedet a teljes képzési díj (40.000 Ft) befizetésével tudod megerősíteni 2023. január 22-ig.

Megtekinthető felnőttképzési dokumentumok: általános képzői adatkezelési tájékoztatásáltalános képzői adatszolgáltatási tájékoztatóképzési tájékoztató. Az Általános Szerződési Feltételeket itt találod (amelyre az emailben elküldött felnőttképzési szerződés is hivatkozik).

Felnőttképzési nyilvántartási számunk: B/2020/000007.

Természetkapcsolat-facilitátorok és -jelöltek


.


2020-ban indult az első évfolyam, azóta egyre többen vagyunk az ország különböző pontjain és azon túl is. Akik elvégezték az első képzési szakaszt, azok természetkapcsolat-facilitátor jelöltekként és/vagy részvételiséta-vezető jelöltekeként szupervízió mellett vezethetnek különböző természetkapcsolat-programokat illetve részvételi sétákat, az egyéni profiljukra szabott sajátos módon. A szupervíziós szakasz után végzett természetkapcsolat-facilitátorként és/vagy részvételiséta-vezetőként folytatják a munkájukat.

Az aktuális névsor:

Az általuk meghirdetett természetkapcsolati programokat keressétek a Facebook oldalunkon.


Természetkapcsolat-facilitátor képzéseinkről itt olvashatsz.

Természetkapcsolat-facilitátor képzés, 120 + 35 óra – VISSZAJELZÉSEK


Melyek voltak a legmaradandóbb élményeid a csoportos vagy egyéni gyakorlatok során?

„Egyáltalán az, hogy többször egyedül voltam az erdőben, nem más emberrel együtt. Ilyen 10 éve nem történt velem, ugyanakkor az is meghatározó volt, amikor együtt sétáltunk csendben.”

„Alapvetően az egyik meghatározó élmény az a sokféleség és mégis a közös kapocs.”

„Az élményalapú, tapasztalati tanulás nagy segítséget jelent a fejlődésemben. Nagyon tetszik, ahogy a gyakorlati séták alkalomról alkalomra egymásra épülnek, ezzel oldva a vezetéstől való félelmemet.”

„Talán a legnagyobb élményem, amikor elengedtem magam: lehetek sáros, elázhatok, lehet koszos a kezem, lábam.”

„A közösség ereje, amikor az első alkalommal terepen voltunk. Csoportos és egyéni alkalmakkor a ‘megáll az idő’ érzése. A csoporttagokkal kapcsolatban az érzés, mintha ezer éve ismernénk egymást.”

Az elmúlt hónapok folyamán milyen változást tapasztaltál meg, amely a képzéshez kapcsolható?

„Elsősorban a természettel korábban is meglévő szoros kapcsolatom újult meg és mélyült tovább, sokkal tudatosabban tudom megélni ezt a kapcsolatot mind a szabadidőm eltöltése, mind a munkám során.”

„Szinte mindent komplexebben, rendszerbe ágyazottabban látok, jobban megértve az ok-okozati összefüggést és a kapcsolatokat, mint korábban. Észrevettem, hogy figyelmesebb vagyok, érdeklődőbb, és ha mondhatom, tisztelettudóbb és alázatosabb a körülöttünk lévő csodálatos világgal kapcsolatosan.”

„Sokat (még többet, mint előtte) beszélek az ökológiai szemléletről mindenkivel, viszont kevesebb a “térítő szöveg” inkább saját megéléseket osztok meg, ez jobban felkelti az érdeklődést.”

„Összességében figyelmesebb vagyok, jobban megfigyelem, igénylem, megélem a természeti tájat, az ottani békés pillanatokat, és általában nyugodtabb, harmonikusabb is vagyok mostanában.”

„A családom és néhány barátom szerint is észrevehetően változtam az elmúlt hónapokban, ez van, akinek tetszik, van, akinek nem. Én mindenképpen kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, könnyebben tudom kezelni a stresszes helyzeteket is. Nehezen tudom megfogalmazni, talán kicsit ‘világosabb és egyértelműbb’ lett minden, mint korábban?”

„Többet látok, és olyan dolgokról, amikre azt hittem, hogy ismerem, most szépen jövök rá, hogy mindig csak elrohantam felszínesen mellettük, most automatikusan mindent jobban megfigyelek. Amúgy sem voltam egy nagy telefonozós, de utazás közben teljesen leköt a táj, szinte “túlcsordulok” néha a sok mindentől:)). Azt hiszem a látáson kívüli érzékszerveim, a hallás, szaglás, tapintás is erősödött, vagy legalábbis aktívabban használom őket.”

„Sokat adott nekem a természetben való tudatosabb jelenlét. Teljesen másképp vagyok, és azt érzem, haladok még mélyebbre.”

„Szeretem ezt a képzést.”


Visszajelző videók (kattints a képre):

Ökopszichológiai előadások egyetemeken


Az ELTE Ember–Környezet Tranzakció Intézete által 2021-ben indított környezetvédelmi szakpszichológus szakképzésben velünk is találkozhattok 2 ökopszichológiai témájú tárgy keretén belül. További információk a képzésről.

További előadások, amelyeket vendégelőadóként tartottunk:

– 2021. november 16., Semmelweis Egyetem EKT, Eduvital előadások:  A globális környezeti válság mint lelki válság.

– 2020. május 22, Óbudai Egyetem, Környezetmérnöki és Természettudományi Intézet: Bevezetés az ökopszichológiába.

– 2020. február 17, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Épületszerkezettani Tanszék: Ökopszichológia – a létmódváltás pszichológiája.

– 2019. április 30, Budapest, az ELTE, Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszékén, az Ökológus TEA keretében – előadás: Ökopszichológia – egy híd a természettudományok és a humántudományok között.

– 2018. május 3, Szegedi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék, A természetvédelem és környezetvédelem aktuális kérdései az ökopszichológia tükrében.

– 2018. április 17, Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Szociál- és Szervezetpszichológia Tanszék: Bevezetés az ökopszichológiába

– 2016. szeptember 30, Budapest, Szent István Egyetem, Tájvédelmi és Rehabilitációs Tanszék. Kutatók éjszakája: Életösszefüggések. Hogyan nézzünk, hogy lássunk? – előadás és gyakorlat (dr. Illyés Zsuzsanna, Molnos Zselyke).

Ökopszichológiai tanácsadás

Az ökopszichológia módszertanát használó, egyéni pszichológiai tanácsadási alkalmakon a következő témákkal tudunk dolgozni:

  • – klímaszorongás,
  • – kihívások, döntések,
  • – a válságállapottal való megküzdés,
  • – változás, útkeresés,
  • – kiégés,
  • – vagy bármely más, az életvezetést érintő témával.

További információk az ökopszichológiai tanácsadásról

További információk rólam


Továbbá a környezettudatos életmóddal kapcsolatos elakadásokra, nehézségekre, döntésekre való rálátást biztosító – részben szakértői, részben pedig pszichológiai – tanácsadásra is jelentkezhetsz. (További információk)

Jelentkezni a következő email címre írva tudsz: molnos.zselyke@ecopsychology.hu


  • Helyszín: Budapest, kinti helyszínen (általában a Normafánál)
  • Időpontok: hétfő délelőttök vagy délutánok (előzetes egyeztetés alapján!)
  • Részvételi díj: 8000 Ft/alkalom, egyetemistáknak: 5000 Ft/alkalom

Jelentkezni a következő email címre írva tudsz: molnos.zselyke@ecopsychology.hu

Egyéni vagy páros részvételi séta

A csoportos alkalmakon túl lehetőséged van személyre szabott módon is elmélyülni a részvételi séták élményvilágában egyéni vagy páros formában.
Az Ökopszichológiai Intézet által kidolgozott részvételi sétákat olyan természettudományos végzettségű, ökopszichológiában képződött szakember tartja, aki a résztvevőket az adott terület élőlényeivel, hálózataival, folyamataival való, érzékszerveiken keresztüli élményszintű találkozásban, rendszerbe ágyazottságunk felismerésében és megélésében segíti.
A részvételi sétákon a rekreáción túl fontos szempont az adott élőhelyhez való – tudáson és élményen keresztüli – kapcsolódás.

Mit adhat számodra egy egyéni vagy páros részvételi séta?

Azon túl, hogy a természet segít ellazulni, feltöltődni, a részvételi séta során a saját belső igényedre hallgatva tudsz kapcsolódni a természet többi részéhez – az érzékszerveiden, irányított észlelési gyakorlatokon és a szakmai információkon keresztül.
Ez olyan felismerésekhez, érzésekhez, gondolatokhoz, megérkezésekhez vezethet, amelyek segítenek téged a természetbe ágyazottságod (ismételt) megtapasztalásában, amely egyfajta irányjelzőként működik a paradigmaváltás rögös útján.
.
Ennek érdekében választhatsz egyszeri alkalmat vagy 3-4 alkalomból álló folyamatot.

  • Helyszín: Budapest
  • Időpontok: elsődlegesen csütörtöki napokon (előzetes egyeztetés alapján!)
  • Időtartam: 70–90 perc
  • Részvételi díj:
    • – egyéni részvételi séta: 15.000 Ft/alkalom/fő (egyetemistáknak: 8.000 Ft/alkalom/fő),
    • – páros részvételi séta: 20.000 Ft/alkalom/pár.

Jelentkezni a következő email címre írva tudsz: molnos.zselyke@ecopsychology.hu

#ökopszichológia #részvételiséta

Kiscsoportos részvételi séták

Az Ökopszichológiai Intézet által kidolgozott részvételi sétákat olyan biológus és pszichológus szakember tartja, aki a résztvevőket az adott terület élőlényeivel, hálózataival, folyamataival való, érzékszerveiken keresztüli élményszintű találkozásban, rendszerbe ágyazottságunk felismerésében és megélésében segíti.
Az erdei részvételi sétákon a rekreáción túl fontos szemponttá válik az erdőhöz való – tudáson és élményen keresztüli – kapcsolódás.

  • Helyszín: Budai hegység
  • Célcsoport: felnőttek
  • Maximális létszám: 6-8 fő
  • Részvételi díj: 8000 Ft

Jelentkezni a következő email címre írva tudsz: molnos.zselyke@ecopsychology.hu

#ökopszichológia #részvételi_séták

Ökopszichológiai programok

Ha már korábban rátaláltál az ökopszichológiára, és az oldal böngészése, a meghallgatott előadások alapján azt érzed, ez neked szól, az alábbi csoportos vagy egyéni módon tudsz kapcsolódni:

  • – gyere el valamelyik kiscsoportos részvételi sétánkra (további információ),
  • – egyeztess egyéni részvételi séta időpontot (további információ),
  • – vegyél részt egy rövid, öt-hét alkalmas ökopszichológiai tanácsadáson, amelynek során célzottan, pszichológiai tanácsadás keretében tudunk foglalkozni a következő témák valamelyikével: klímaszorongás, kihívások, döntések, a válságállapottal való megküzdés, változás, útkeresés, kiégés… vagy bármely más, az életvezetést érintő témával (további információ),
  • – vagy jelentkezz tavasszal induló Természetfacilitátor képzéseink valemelyikére! (További információ)

Mindegyik őszi program kinti térben valósul meg, a járványügyi előírásoknak megfelelő személyes távolságot tartva.


Feliratkozás a hírlevelünkre

Természetkapcsolat-facilitátor képzés (120 + 35 óra, négy modul) – 2022–2023


Képzésünkről a 2021. februári National Geographic is interjút készített, akárcsak korábban részvételi sétáinkról a NG melléklete, a Traveler.

Itt olvashatsz az előző képzéseinken végzett természetkapcsolat-facilitátorokról illetve a résztvevői visszajelzésekről.

Mit csinál egy természetkapcsolat-facilitátor?

Olyan ökopszichológiai szemléletű egyéni és csoportos foglalkozásokat tart, amelyek célja a résztvevők természettel való, tudásra és élményre épülő, kölcsönösségen alapuló kapcsolatának fejlesztése. Az élethosszig tartó tanulás jegyében, a környezeti nevelés e sajátos, ökopszichológiai szemléletre épülő formája elsősorban a felnőtt célcsoportot célozza meg (de nem kizárólag).

A természetkapcsolat-facilitátor különböző természeti élőhelyeken (erdőkben, vizes élőhelyeken), valamint emberi települések zöld övezeteiben tart természetkapcsolatot facilitáló programokat egyének és csoportok számára. Tevékenységét a természet és az emberek iránti kölcsönös tisztelet határozza meg, munkáját önállóan vagy természetvédelmi szervezetekkel együttműködve végzi.


Képzésünk Neked szól, ha

  • – kedvet érzel természetkapcsolat programok vezetéséhez;
  • – csoportokat, túrákat vezetsz és bővítenéd ismereteidet, eszköztáradat;
  • – csoportokkal dolgozva szeretnéd az emberek természethez való kapcsolódását támogatni, illetve a természettel való viszonyukat javítani;
  • – az ökopszichológia válaszokat nyújt számodra;
  • – szemléleted átalakulóban van, és másokat is hozzásegítenél a változáshoz;
  • – nyitott vagy arra a személyes változásra, amelyet a képzés elindít benned.
Egy résztvevőnk szerint:
“…nem csak azok válhatnak természetkapcsolat-facilitátorrá, akik munkájukban valamilyen oktató, nevelő, vezető szerepet töltenek be, hanem egy bizonyos értelemben véve minden szülő és nagyszülő a saját gyerekeinek, unokáinak legelső természetkapcsolat-facilitátora, akik pedig nem szülők, ők más családtagjaiknak, barátaiknak, munkatársaiknak jelenthetnek kapcsolódási lehetőséget a bennünk és körülöttünk élő természet egységével.”

A jelentkezés feltétele:

Érettségi végzettség, illetve középszintű biológia érettségi vagy azzal megegyező szintű  tudás (a növénytan, állattan és ökológia területein). Előnyt jelenthet a csoportvezetési tapasztalat.

Amennyiben nem rendelkezel biológia érettségivel, megszerezheted a szükséges tudást online képzésünkön.


A képzés tartalma és struktúrája:

A képzés 120 tanórából és 35 óra szupervízióból áll (5 óra egyéni és 30 óra csoportos szupervízió). A 120 órás képzési időszakra az első év márciustól novemberig tartó időszakában kerül sor, míg a 35 órás szupervíziós szakaszra a következő évben. A tanúsítványt a szupervíziós szakasz elvégzése után állítjuk ki!

1. Első képzési szakasz (120 tanóra)

A 120 tanórás képzés négy modulja: Ökológiai, Biológiai, Ökopszichológiai és Csoportvezetési alapismeretek. A résztvevők elméleti és gyakorlati képzése párhuzamosan folyik.

Havi egy hétvégén találkozunk, 8 hónapon keresztül. Szombati és vasárnapokon 9:30-12:00 között tanteremben foglalkozunk az elméleti háttérrel, majd 13:30-17:00 között szabadtéri gyakorlatot folytatunk. Ez a kombináció egyszerre támogatja az új ismeretek, nézőpontok integrálását, és az élményszerzést.

Az elfogadott hiányzás: a tanórák legfeljebb 12%-a, azaz maximum 15 tanóra.

2. Szupervíziós szakasz (30 + 5 óra)

Az első képzési szakasz elvégzését  követően a résztvevők természetkapcsolat-facilitátor jelöltként egyéni szupervízió mellett vezetik az első 5 órát, és további 30 óra csoportos szupervízióban vesznek részt a 120 tanórán felül.

A csoportos szupervíziókat online tartjuk, az egyéni szupervíziókra a résztvevő által választott helyszínen kerül sor.


Az egyes modulok vezető oktatói:

Dr. Oborny Beáta ökológus kutató, az ELTE Biológiai Intézetének oktatója

Molnos Zselyke biológus, pszichológus, az Ökopszichológiai Intézet társalapítója

Donáth Attila, szupervizor, coach, az Ökopszichológiai Intézet társalapítója


A képzés helyszíne:

Az elméleti blokkok helyszíne a Széll Kálmán téren van, viszonylag közel a Budai hegységben tartott terepgyakorlati helyszínhez.

Az első képzési szakasz időpontjai:

2022. március 5–6
2022. április 2–3
2022. május 7–8
2022. május 28–29
2022. július 2–3
2022. szeptember 3–4
2022. október 1–2
2022. november 5–6

A képzés díja:

1. Első képzési szakasz (120 tanóra)

Jelentkezéskor csak az első képzési szakasz díját kell befizetni, amely a választott konstrukció függvényében alakul: 

  1. A 120 tanóra egy összegben, 2022. február 20-ig történő befizetése esetén 34 800,- Ft/hétvége, összesen 278 400,-Ft.
  2. A 120 tanóra két összegben történő befizetése esetén (2022. február 20-ig, és június 31-ig) 38 500 Ft/hétvége, összesen 308 000,-Ft.
  3. A 120 tanóra havi befizetéssel (minden képzési alkalom előtt) 41 500,- Ft/hétvége, összesen 332 000,-Ft.

Kedvezmény: Minden általad érkezett és a jelentkezését véglegesítő résztvevő után 10% kedvezményt biztosítunk a részvételi díjból.

A részvételi díj a tanórák mellett tartalmazza az Ökopszichológia-alapkönyvet is.  A végzett természetkapcsolat-facilitátorok 10% kedvezménnyel jelentkezhetnek az  Ökopszichológiai Intézet által önállóan szervezett további képzésekre és fejlesztésekre (pl. zöld önismeret).

2. Szupervíziós szakasz (30 + 5 óra)

A szupervíziós szakasz óradíjai: egyéni szupervízió 8000,-Ft/óra (plusz esetleges útiköltség, amennyiben nem Budapesten kerül rá sor), csoportos szupervízió 2000,- Ft/fő/óra. A szupervíziós szakasz részvételi díjainak befizetése annak igénybevételével párhuzamosan történik.


A jelentkezés menete:

Az előregisztrációs lap kitöltésével tudod jelezni a részvételi szándékodat 2022. FEBRUÁR 7-ig (ha kérdeznél, itt megteheted: info@ecopsychology.hu).

A beérkezett előregisztrációkra válaszolunk, majd sor kerül egy online interjúra. Ezt követően elküldjük az új felnőttképzési szabályozás alapján kitöltendő további dokumentumokat, illetve a befizetéssel kapcsolatos tudnivalókat.

A képzésen a helyedet a kitöltött, aláírt dokumentumok visszaküldésével, illetve 41 500, -Ft regisztrációs díj megfizetésével tudod biztosítani FEBRUÁR 20-ig. (Amennyiben a teljes összeg befizetését választod, nincs szükség külön regisztrációs díjra.)

A regisztrációs díj vissza nem térítendő összeg, amelyet az utolsó képzési alkalom díjából vonunk le.


További információ:

A honlapon, és a képzés Facebook eseményénél folyamatosan tesszük közzé a kapcsolódó híreket. Kérdéseidre természetesen örömmel válaszolunk e-mailben is (info@ecopsychology.hu).

Képzésünket a hatályos Felnőttképzési törvénnyel összhangban indítjuk. Felnőttképzési nyilvántartási számunk: B/2020/000007. A képzéssel kapcsolatos felnőttképzési dokumentumok: általános képzői adatkezelési tájékoztatásáltalános képzői adatszolgáltatási tájékoztatóképzési tájékoztató.

Az Általános Szerződési Feltételeket itt találod (amelyre a jelentkezők számára e-mailben elküldött felnőttképzési szerződés is hivatkozik).


Itt olvashatsz az előző 120 órás képzéseken végzett természetkapcsolat-facilitátorokról illetve a résztvevői visszajelzésekről.

Ökopszichológiai fókuszok: A kategórián túl az egyediség

A fotó forrása: http://thebdi.org/2018/03/31/bird-ringing-report-paardeberg-2018-03-28/

Biológus hallgatóként, gerinctelen állatrendszertan gyakorlatokon, különböző tengeri szivacs- és korallvázak közepette azon gondolkodtam, hogy egy-egy példány alapján hogyan is lehetne felismerni egy fajt? Hiszen itt egyedi vázakról beszélünk, amelyek egyedi módon ágaznak el, és ezen elágazások száma is egyedi – s az a végállapot (vagy inkább megszakított fejlődés), amit mi itt a padon látunk, számos tényező összjátékának eredménye.

Gerinces állattan gyakorlatokon a preparált halak vagy hüllők kapcsán  ugyanez a dilemma foglalkoztatott. Vizsgára készülve, a mindennapjainktól oly idegen csoportok kapcsán a fogódzóink is meglehetősen siralmasak voltak: “Aminek az üvegén van egy piros filccel rajzolt kis x, az a garda.” Vagy épp:  “Az, amiből le van törve egy darab, az a nagy mészszivacs.”

Na, de milyen lehet a többi nagy mészszivacs telep? Miben hasonlítanak ezek egymásra, s főleg miben különböznek a rokon fajoktól? Hiszen ezek a hasonlóságok lennének a faji bélyegek, és nem az az egyedi sérülés a vázon, amivel mi ott és akkor egyedül találkoztunk.

A terepgyakorlatok segítettek túllendülni ezen a fázison, s később, már “vérbiológusként”, nem szöszöltünk olyan apróságokkal, hogy ezek a fránya széncinegék nem teljesen egyformák. Megvolt rá a kategóriánk (széncinege), s a többi szót sem érdemelt.

Amit biztosan elsajátítottam az egyetemen, az az a viszonyulásmód volt, hogy az egyeddel törődni érzelgősségre vall, hiszen az evolúció szempontjából ezek csupán behelyettesíthető részek, a populációkért aggódni viszont már szakmai. Dühöngeni és embergyűlölni is szakmai, mert emögött jól el lehet bújtatni a pusztítás miatt érzett fájdalmat. Ennél már csak az vérprofibb, ha statisztikákkal kevert előadásunkkal a bakancsos terepbiológus rendezvényeken sikerül megnevettetni a közönséget valami antropomorfizmus-gyanús példával.

Annyi fájdalom van ebben a szakmában, annyi trauma! Amikor alkohol tartalmú eppendorf-csövecskékbe gyömöszölöm a rovarlárvákat, amikor ezeket később mikroszkóp alatt kipreparálom és meghatározom, amikor ugyanitt gyönyörködöm a színükben, apró elemekből felépített vázukban, amikor elhullott madarakat szedek össze terepjáróval egy madármérgezés után, vagy ötlábú békákat számolok –

mindezekben a helyzetekben lehetek elkövető vagy szemlélő, de minden esetben áldozat is vagyok!

Nagyon fontos a nagy léptékű – evolúciós, populációdinamikai – folyamatok megértése, és ugyanilyen fontos az egyediség felismerése, az egyedekkel való kapcsolatba kerülés, ha szeretnénk élők maradni.

A kettő együtt pedig nem más, mint a mélységbeli perspektívaváltás képessége. A márciusban induló, szakembereknek szóló 100+40 órás Természetfacilitátor képzésünkön ez egyike azon hozzáadott szempontoknak, amelyeket kínálunk.

Molnos Zselyke
biológus, tanácsadó szakpszichológus
Ökopszichológiai Intézet

Részvételiséta-vezető és természetkapcsolat-facilitátor képzés (140 + 35 óra) – 2022–2023

 

 Képzésünkről a 2021. februári National Geographic is interjút készített, akárcsak korábban részvételi sétáinkról a NG melléklete, a Traveler.

Biológusként, környezeti nevelőként vagy más természettudományos végzettségű szakemberként nagyon nehéz megélni a természetpusztítás miatti értékvesztést, fájdalmat, és azt a látszólagos társadalmi közegellenállást, amelyben úgy tűnik, nehéz másokkal megláttatni mindazt, amit látunk.

Részvételiséta-vezető és természetkapcsolat-facilitátor képzésünket olyan szakembereknek ajánljuk, akik tanultak növényrendszertant, állatrendszertant, ökológiát, esetleg geológus vagy földrajz szakos végzettséggel rendelkeznek, birtokában vannak a természettel kapcsolatos szakmai ismereteknek, és azt tapasztalják, hogy az ismeretek átadása a szemléletváltás elősegítésének szükséges, de önmagában még nem elégséges feltétele.

?

Hogyan és mitől változik az emberek viszonyulása a természet többi részéhez? Hogyan tudja egy természetismerettel bíró szakember ezt támogatni?

Mi az a többlet, amivel az ökopszichológia komplex tudástára támogatni tudja a paradigmaváltást?


.


Képzésünk Neked szól, ha

  • – rendelkezel olyan természettudományos végzettséggel, amelynek keretén belül tanultál növényrendszertant, állatrendszertant, ökológiát, esetleg geológus vagy földrajz szakos végzettséggel, illetve középfokú angol nyelvismerettel (a szakirodalom feldolgozásához);
  • – csoportokat, túrákat vezetsz, és kedvet érzel részvételi séták vezetéséhez;
  • – szeretnéd az emberek természethez való kapcsolódását támogatni, illetve a természet többi részével való viszonyukat javítani;
  • – az ökopszichológia válaszokat nyújt számodra;
  • – szemléleted átalakulóban van, és másokat is hozzásegítenél a változáshoz;
  • – nyitott vagy arra a személyes változásra, amelyet a képzés elindít benned.
Egy résztvevőnk szerint:
“…nem csak azok válhatnak természetkapcsolat-facilitátorrá, akik munkájukban valamilyen oktató, nevelő, vezető szerepet töltenek be, hanem egy bizonyos értelemben véve minden szülő és nagyszülő a saját gyerekeinek, unokáinak legelső természetkapcsolat-facilitátora, akik pedig nem szülők, ők más családtagjaiknak, barátaiknak, munkatársaiknak jelenthetnek kapcsolódási lehetőséget a bennünk és körülöttünk élő természet egységével.”

Nézd meg a részvételi sétákról készült előadásunkat, amely további információkkal szolgálhat számodra.


 

Munkáját önállóan vagy természetvédelmi szervezetekkel együttműködve végzi.

Összegezve:
A természetkapcsolat-facilitátor tehát olyan szakember, aki képes mások kapcsolódását támogatni, facilitálni a természet többi részéhez. A részvételiséta-vezetői státusszal kiegészülő végzettség – a másik képzésünkkel ellentétben – kompetenciát és jogosultságot biztosít az Ökopszichológiai Intézet által fejlesztett részvételi séták vezetésére.

A képzés tartalma és struktúrája:

A képzés 140 tanórából és 35 óra szupervíziós szakaszból áll. A képzés első szakasza (140 óra) 2022. márciusában kezdődik, és 2022. októberében ér véget. A tanórákat 72%-ban személyesen, 28%-ban online kapcsolódással tartjuk. A szupervíziós szakasz (35 óra) 2023 folyamán zajlik. A tanúsítványt a szupervíziós szakasz elvégzése után állítjuk ki!

1. Első képzési szakasz (140 tanóra)
  • – 72 tanóra személyes találkozás
  • – 28 tanóra online találkozás
  • – minimum 40 tanóra egyéni munka

Az elfogadott hiányzások száma: max. 8 tanóra személyes találkozás és max. 6 tanóra online találkozás. Az első képzési hétvégéről való hiányzás kizáró jellegű.

Az egyéni munkák az elméleti anyag (szakirodalom + webináriumok) feldolgozását és a gyakorlatok (séták és folyamatmunkák) végzését jelentik.

Az online találkozások az információk átbeszélését és a gyakorlatok élményeinek csoportos megosztását foglalják magukba.

A személyes találkozások kizárólag a gyakorlati munkáról szólnak.

A képzés az ökopszichológiai és a csoportvezetési ismeretek elsajátítását és ezek gyakorlatba ültetését teszi lehetővé. A képzés első részének személyes találkozóin a résztvevők vezetett részvételi sétákon szereznek saját élményt, a képzés második részének személyes találkozóin pedig a csoportvezetés gyakorlása történik.

2. Szupervíziós szakasz (30 + 5 óra)

Az első képzési szakaszt követően a résztvevők részvételiséta-vezető és természetkapcsolat-facilitátor jelöltként egyéni szupervízió mellett vezetik az első 5 órát, és további 30 óra csoportos szupervízióban vesznek részt.

A szupervíziós szakasz biztosítja a megfelelő szakmai támogatást az önálló csoportszervezés és -vezetés során felmerülő kérdések, dilemmák megoldásához.

A csoportos szupervíziókat online tartjuk, az egyéni szupervíziókra a résztvevő által választott helyszínen kerül sor.


A képzés oktatója:

Molnos Zselyke biológus, tanácsadó szakpszichológus, az Ökopszichológiai Intézet társalapítója


A személyes találkozások helyszíne:

2022-ben két helyszínen indítunk egy-egy csoportot, egyet Budapesten, a Budai hegységben, egyet pedig Erdélyben, Szovátán.

Az óraszám teljesítéshez elég egy helyszín időpontjain részt venni, ugyanakkor mindenkinek van lehetősége mindkét helyszínen megtapasztalni a részvételi sétákat, ezáltal még több tapasztalatot szerezve.  Az online térben mindannyian közös időpontokban találkozunk.


A képzés első szakaszának ütemterve:

A képzés első szakasza 8 hónapon keresztül tart, 2022. március 19.–2022. október 16. között.

A személyes találkozók (zöld sávok) hétvégén vannak.

Az online találkozókat csütörtök esténként tartjuk Zoomon (kék sáv: szakmai anyagokkal kapcsolatos kérdések átbeszélése; lila sáv: önálló séták és folyamatmunkák élménymegosztásai).

Alább láthatók a két helyszín időpontjai.

Budapesti és online alkalmak:

 

Szovátai és online alkalmak:

 


Részvételi díjak:

1. Az első képzési szakasz (140 tanóra) 8 hónapon keresztül tart.

Jelentkezéskor csak az első képzési szakasz díját kell befizetni, amely a választott konstrukció függvényében alakul:

  1. A 140 tanóra egy összegben, 2022. február 28-ig történő befizetése esetén összesen 295.000,-Ft (azaz 36.875,- Ft/hónap). Teljes összeg befizetése esetén euróban is tudsz fizetni (815 euró).
  2. A 140 tanóra két összegben történő befizetése esetén (2022. február 28-ig, és 2021. június 30-ig) összesen 320.000,-Ft (azaz 160.000,- Ft/félév).
  3. A 140 tanóra havi befizetéssel (minden hónap 1-jéig): 45.000,- Ft/hónap, összesen 360.000,-Ft.
A részvételi díj a tanórák mellett tartalmazza az Ökopszichológia-alapkönyvet is. 

Továbbá, a résztvevők 2 online egyéni konzultációt vehetnek igénybe, illetve két műhelyen vehetnek részt, amelyek mind segítik a saját profiljuk tisztítását.

Amennyiben mindkét csoport elindul, az online találkozásokon túl,
a kifizetett 72 tanóra személyes találkozás helyett van lehetőség ennek dupláját is igénybe venni, megtapasztalva egy másik helyszín adta lehetőségekre épülő részvételi sétavezetést is!
Kedvezmények:
  • – A teljes árat befizető résztvevőknek: Minden általad hozott, teljes árat befizető résztvevő után 10% kedvezményt biztosítunk a részvételi díjból.
  • – Mesterszakos egyetemistáknak (akik BSc végzettsége megfelel a jelentkezési feltételeknek): összesen 2 kedvezményes helyet biztosítunk a 8 hónapra összesen 160.000,- Ft részvételi díjért, a havi befizetés lehetőségével.

A végzett természetkapcsolat-facilitátorok és részvételiséta-vezetők 10% kedvezménnyel jelentkezhetnek az Ökopszichológiai Intézet által önállóan szervezett további képzésekre és fejlesztésekre (pl. zöld önismeret).

 

2. Szupervíziós szakasz (30 + 5 óra)

A szupervíziós szakasz óradíjai: egyéni szupervízió 8000,-Ft/óra (plusz esetleges útiköltség, amennyiben nem Budapesten kerül rá sor), csoportos szupervízió 2000,- Ft/fő/óra. A szupervíziós szakasz részvételi díjainak befizetése annak igénybevételével párhuzamosan történik.


A jelentkezés feltétele:

Olyan természettudományos egyetemi végzettség, amelynek megszerzése során tanultál növényrendszertant, állatrendszertant (gerinctelen, gerinces), ökológiát – pl. biológus, biológia tanár, természetvédelmi mérnök stb, esetleg geológus vagy földrajz szakos végzettség, továbbá középfokú angol nyelvismeret (a szakirodalomhoz).


A jelentkezés menete:

Az előregisztrációs lap kitöltésével tudod jelezni a részvételi szándékodat  2022. FEBRUÁR 15-ig (ha kérdeznél, itt megteheted: info@ecopsychology.hu).  A beérkezett előregisztrációkra válaszolunk, majd sor kerül egy online interjúra. Ezt követően elküldjük az új felnőttképzési szabályozás alapján kitöltendő további dokumentumokat, illetve a befizetéssel kapcsolatos tudnivalókat.

A képzésen a helyedet a kitöltött, aláírt dokumentumok visszaküldésével, illetve 45 000, -Ft regisztrációs díj megfizetésével tudod biztosítani 2022. február 28-ig. (Amennyiben a teljes összeg befizetését választod, nincs szükség külön regisztrációs díjra.)

A regisztrációs díj vissza nem térítendő összeg, amelyet az utolsó képzési alkalom díjából vonunk le.


További információ:

A honlapon, és a képzés facebook eseményénél folyamatosan tesszük közzé a kapcsolódó híreket. Kérdéseidre természetesen örömmel válaszolunk e-mailben is.

Képzésünket a hatályos Felnőttképzési törvénnyel összhangban indítjuk. Felnőttképzési nyilvántartási számunk: B/2020/000007. A képzéssel kapcsolatos felnőttképzési dokumentumok: általános képzői adatkezelési tájékoztatásáltalános képzői adatszolgáltatási tájékoztatóképzési tájékoztató.

Az Általános Szerződési Feltételeket itt találod (amelyre a jelentkezők számára e-mailben elküldött felnőttképzési szerződés is hivatkozik).

Természetfacilitátor képzés (120 óra, 4 modul) – 2020


Itt olvashatsz a képzésen végzett természetfacilitátorokról illetve a résztvevői visszajelzésekről.

Mi hívta életre a képzést?

Az ökopszichológia szerint az emberi psziché jólléte és a természet, bolygónk jólléte kölcsönösen összefügg, kapcsolódik egymáshoz. Az ökológiai krízis és az emberi psziché zavarai összefüggésben lehetnek ennek a természetes kapcsolatnak a megszakadásával. Gyógyulásunk, EGÉSZségünk kulcsa pedig az újrakapcsolódásban rejlik. Continue reading “Természetfacilitátor képzés (120 óra, 4 modul) – 2020”

Ökopszichológiai fókuszok: Patologikus viszonyunk a természettel

A természethez való viszonyulásunk meglehetősen ambivalens. Egyrészt félünk a “vadontól”, a víz vagy egy orkán “nyers erejétől”, másrészt vágyunk a természet közelségére, hiszen – David Abram szavaival  –

csak a több-mint-emberi világgal kapcsolatban vagyunk igazán emberek.

Ezért olyan “megszelídített” és saját képünkre formált élőlényekkel, élőhelyekkel vesszük körül magunkat, mint például a tujasorok a kerítés mellett, a rövidre nyírt gyep (gondosan felgereblyézve, avarmentesen) vagy éppen a  sétákon nyakuktól fogva megkötött,  pulóvert viselő kutyák. Ezek a példák a mindennapi voltuk miatt nem tűnnek kirívónak vagy furának, de az alábbi esetek fényében érdemes átértékelni, hogy mit nevezünk egészséges vagy épp patológiás viszonynak más létformákkal kapcsolatban.

A mindennapi médiából ismerős lehet az, hogy a szeretethiány fájdalma milyen torz, durván patologikus kapcsolódási próbálkozásokat eredményezhet. Bezárni, elrabolni, megcsonkítani, erőszakot elkövetni – mind olyan tragikus, zsákutcába futott, kóros kapcsolódási próbálkozások, amelyek a hiányból építkeznek.

Will W. Adams ökopszichológus, pszichoterapeuta 2005-ös cikkében egy olyan férfit említ, aki azzal dicsekedett, hogy lelőtt egy fehérfejű rétisast. A fehérfejű rétisas, az Amerikai Egyesült Államok címerállata, amelynek egyedszáma a ’60-as évekre drasztikusan lecsökkent. Bár a veszélyeztetetté nyilvánítását követő évtizedekben lassan sikerült a populációt stabilizálni, egy ilyen emblematikus állat elpusztítása kapcsán felvetődik a kérdés: miért? Az idézett férfi válasza erre ez volt: “Olyan kevés ilyen madarat lehet látni errefelé…”

Adams szerint (277. o.):

“Lelőni egy sast azért, hogy közelebb kerüljünk hozzá, tragikusan patologikus.”

A természethez, más élőlényekhez való kóros viszonyulásunk viszont egyelőre nem szerepel a Mentális betegségek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM V). Ugyanakkor számos, a fentihez hasonló példával találkozhatunk a saját környezetünkben is. Ennek egyik formája az, amilyen módon szeretnénk “a zöldben” élni.

A minap futottam bele a következőbe Budapesten: a kép bal oldalán egy természetvédelmi területet látunk, amely a várossal érintkezik. Az alsó képen a szürke út a természetvédelmi terület szélét jelzi, tehát ettől balra nem lehetnének épületek. Csakhogy ezek ott vannak, s évről évre újabb darabokat harapnak ki belőle az erdőbe hatoló házak. Némelyikük egyenesen alagutat ás az erdőbe, mint ahogy az alábbi képen láthatjuk.

 

Beleépítkezni az erdőbe,  zöld tapétának használni ezt az élő rendszert, miközben neki óhatatlanul is ártunk – hasonlóan patologikus viszonyulás az Élő Másikhoz, mint a fenti példában egy madár legyilkolása annak érdekében, hogy kapcsolatba kerülhessünk vele: hogy közelebbről is szemügyre vehessük, megfoghassuk, hozzáérhessünk.

Hasonló folyamat zajlik a Balatonon is, ahol a természetes partszakaszok beépítésével, a nádas kiirtásával az egész élő rendszert veszélyeztetjük. Itt a vízhez szeretnénk minél közelebb kerülni, birtokolni, magunkévá tenni a természetesnek vélt felületeket.

Ez több mint kapzsiság! Egy kóros kapcsolódási forma, amelyet a birtokolás, a kizsákmányolás, a “megszelídítés”, az eszközként való használat jellemez.

Olyannyira szeretnénk kapcsolódni ehhez a rendszerhez (amelynek egyébként alapvetően a részei vagyunk!), hogy közben erőszakot követünk el rajta és tönkretesszük.

Hogyan lehetne ezt másképpen csinálni? Merre van a kiút? Erre mutatnak példát az ökopszichológiai tevékenységek, amelyek célja rendszerbe ágyazottságunk megélése, az élmények hatására történő perspektívaváltás, és mindezek együttes hatásaként a paradigmaváltás: észlelés- és gondolkodásmódunk, tudásunk és viselkedésünk együttes átalakítása.

A 2020. márciusában induló a Természetfacilitátor képzés olyanok számára szól, akik szeretnék ebben a folyamatban mások szemléletváltását is támogatni.

***

Abram, D. (1997). The spell of the sensuous: Perception and language in a more-than-human world. New York: Vintage Books.

Adams, W. W. (2005). Ecopsychology and phenomenology: Toward a collaborative engagement. Existential Analysis, 12(2), 269-283.

Molnos Zselyke
biológus, pszichológus
Ökopszichológiai Intézet

Klímaválság és pszichológia – Ökopszichológia a paradigmaváltás szolgálatában

Milyen pszichés mozgatórugói vannak annak az emberi viselkedésnek, amely önnön létét veszélyezteti? Hogyan lehet erre a magatartásra hatni? Melyek a klímakommunikáció hatékony eszközei? Hogyan hat a mi mentális állapotunkra a klímaváltozás?

Bár az ökopszichológia már a ’80-as évektől kezdve feszegeti ezeket a kérdéseket,

(lásd Paul ShepardJoanna MacyRoger Walsh, Ralph Metzner írásait), az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) 2009/2011-es kiadványában említi először a klímaválsággal kapcsolatos pszichológiai megközelítések szükségességét.

A későbbi, 2017-es jelentéséhez képest viszont a 2009/2011-es kiadvány nemcsak a klímaváltozás emberi egészségre kifejtett hatásaival, illetve a pszichés megküzdés lehetőségeivel foglalkozik, hanem a népesség és a túlfogyasztás szerepét is megemlíti a klímaváltozásban. Sőt, tárgyalja azokat a pszichés mechanizmusokat is, amelyek megakadályoznak bennünket a cselekvésben (lásd a 64-69. oldalakat).

Végre bekerült a (már  egyébként évtizedek óta időszerű!) téma a mainstream pszichológiába!

A klímaválság, az ökológiai rendszerek összeomlása olyan többtényezős, komplex és hosszan tartó vészhelyzetet jelent, amelynek kezelése, mérséklése hasonlóképpen összetett folyamatokat igényel.

Az ökopszichológia fő üzenete a klímakatasztrófával kapcsolatban az, hogy a globális válság megoldása paradigmaváltás nélkül nem lehetséges.

“Az ökológiai válság megoldását célzó javaslatok jelenleg azért nem működnek, mert ugyanabból a világképből erednek, amely a problémákat létrehozta. Mivel az ökológiai krízis oka az emberi kultúra és tudatosság válsága, nem oldható meg logikai (még több információ) vagy technológiai úton (pl. megújuló energiaforrások). Az elsődleges változtatási kísérletek maguk tartják fenn a problémát. Másodfokú változásra lenne szükség, amely a jelenlegi kereten kívüli perspektívából indul ki. Ez a változás nem más, mint az emberi tudat és kultúra átalakulása.” (Molnos Zselyke: Ökopszichológia-alapkönyv)

Mit nevezünk paradigmának?

“A paradigmát vagy korszellemet egy adott időszakban uralkodó nézetek, fogalomrendszerek összessége határozza meg – elemei közé tartoznak az értékek, normák, felfogások, módszerek, fogalmak. A tudományos paradigma például a tudomány valóságfelfogását és az ennek mentén létrejött szakmai normarendszert jelenti. A paradigma ugyanakkor nem egyenlő a valósággal, mint ahogyan egy térkép sem azonos a földrajzi területtel, hanem csak egy eszköz, amellyel értelmezni lehet a valóságot: segít eligazodni benne.” (Molnos Zselyke: Ökopszichológia-alapkönyv)

Egy paradigma három elemből áll (Sterling, 2003), amelyek eltérő elvontsági szinteket képviselnek (lásd az Ökopszichológiai Paradigma Modellt az Ökopszichológia alapkönyv 3. kiadásában):

  1. észlelés- és gondolkodásmód,
  2. tudástartalom,
  3. gyakorlat.

Gyakorlati szinten a környezetvédelmi mozgalmak számos ötlettel, megoldási javaslattal szolgálnak az egyén, a közösségek és a társadalom számára egyaránt (a háztartási hulladék csökkentésétől a közösségi kerteken át a különböző szabályozásokig).

A paradigma második eleme, a tudástartalom átalakítása, a sikeres környezeti kommunikáció (és a környezeti nevelés) részét kellene, hogy képezze. (Bár pl. a természettudományok iskolai oktatása során az olyan ismeretek, mint az anyagkörforgás, energiaáramlás, táplálkozási hálózatok, átadásra kerülnek, viszont ez többnyire atomizáltan történik, anélkül, hogy kapcsolatot teremtenénk közöttük és az ökológiai valóság között.)

Ami a legnehezebben megváltoztatható, az

a paradigma legelvontabb szintje: az észlelési mechanizmusok, és a mögöttes gondolkodásminták. Az Ökopszichológiai Intézet  programjai (pl. részvételi sétái) és képzései ezt a szintet célozzák meg.

(További gondolatok a témában: lásd ezt az interjút.)

Molnos Zselyke
biológus, pszichológus
Ökopszichológiai Intézet

Ökopszichológiai fókuszok: Ökológiai rend versus sterilitás

“Leave the leaves!” Hagyd békén a leveleket!

Lassan itt az őszi levélhullás, és kezdenek ismét megjelenni az avarral teli műanyag zsákok: ilyenkor mindig összeszorul a gyomromVan egy torz rendképzet, amely szerint a lehullott levelek szemetelnek, rendetlenséget hoznak létre, a gondos gazda meg összesepri őket az udvarán, a háza előtt, a sáncban… s bezsákolja vagy elégeti őket. Holott a természeti folyamatok nézőpontjából ez épp fordítva van: az avartakaró tartozik a rendhez, s a felsepert bokrok alja maga a káosz! Mert értelmetlen, mert pazarlás, mert eltünteti számos apró élőlény élőhelyét, áttelelési lehetőségét, táplálékát, mert évről évre tápanyagot von ki a rendszerből…

Az avar nem szemét, hanem élőhely!

Annak a körforgásnak a része, amelynek során a tápanyag lassan lebomlik, és talajt hoz létre. És amíg lebomlik, betakar, meleget, téli búvóhelyet nyújt megannyi élőlénynek. Védi a talajt a kiszáradástól, az eső okozta tömörödéstől.

Az avar nem szemét, hanem táplálék!

A sárguló levelekre ott van szüksége a fának, ahová azok lehulltak! Meglehetősen nagy tiszteletlenség évről évre eltulajdonítani őket, kirabolni az adott területet, lecsupaszítani a talajt, majd ezt a végtelenül értékes anyagot hulladékként kezelni, amelytől valahogyan – kukásautó vagy füst árán, akárhogyan is, de – meg kell szabadulni ahhoz, hogy nyugodtan hátradőlve megpihenhessünk, mint aki jól végezte a dolgát.

Mint aki ma is tett valami értelmeset, dolgozott, rendet rakott ebben a tartósan megrekcúmozhatatlan káoszban, amelyet természetnek nevezünk!

Itt az ideje, hogy a természeti rendszerekről való tudás átformálja az esztétikai érzékünket.

Hogy a sterilitás helyett azt tartsuk szépnek, ami komplex, változatos,  természetes. Itt az ideje annak, hogy új szokásokat alakítsunk ki az őszi lombhullással kapcsolatban.

(A fotó forrása: xerces.org)

Molnos Zselyke
biológus, pszichológus
Ökopszichológiai Intézet

Ökopszichológiai fókuszok: Ökológiai fájdalom

A minap arról beszélgettem valakivel, hogy a Föld több pontján nagy területeken égnek az erdők. Most is, folyamatosan. És bár ezek annyira távol vannak tőlem térben, mégis miért érint meg ennyire? 

 

Aztán valahogy oda lyukadtunk ki, hogy nincs elég információ (vagy túl sok van), s az átlagember nem látja át azokat az összefüggéseket, amelyek miatt a szakemberek pánikolnak.

Az összefüggések átlátása fontos, de itt most másról van szó!

Arról, hogy képesek vagyunk-e belelátni és beleérezni abba, hogy mit okoz egy erdőtűz? Látni magunk előtt, ahogyan égnek a fák? Ahogyan menekül mindenki, aki bír, és ahogy lassan szénné ég mindenki, aki nem tud. Érezzük-e a füstöt, a forróságot, azt, hogy nem kapunk levegőt, megfulladunk? Halljuk-e a ropogást, a riasztást, a halálsikolyokat? Látjuk-e az ott élők szemével, ahogy elpusztul az otthonunk, minden, amit ismertünk?

És tudjuk-e, hogy ez mekkora kimondhatatlan nagyságú területen zajlik – és mielőtt még elkezdenénk racionalizálni – nem, ez nem természetes velejárója egy esőerdő életének, nem a természetes erdődinamika része.
És ha az lenne, kevésbé lenne fájdalmas?

Az ökológiai fájdalmat a belehelyezkedés teszi lehetővé egy másik élőlény, életközösség, táj helyzetébe, amely által átéljük az őt ért pusztítás miatti fájdalmat. Ez nem más, mint az empátia jelensége, amelyre természeti lényekként fajhatárokon túl is képesek vagyunk!

(Lásd a természet iránti empátiáról szóló cikkünk 2.2 részét.)

Sokak számára nem túl vonzó lehetőség: nem szeretünk fájdalmat érezni. Kényelmesebb a pszichés bénultság állapota, amelyben eltompul a reakciókészségünk. S bár nem érezzük a fájdalmat, ennek viszont az az ára, hogy az örömöt sem igazán éljük meg, hiszen csökken az érzéseink intenzitása!

De miért is fontos ez? Miben segít a fájdalom? Azt hiszem, az egyik válasz erre az, hogy: a változásban.

A fájdalom egy olyan erő, amely segít változni,

mozdulni, cselekedni. Amely kimozdít a megszokott működésmódból, és keresésre késztet: új lehetőségek, társak, eszközök, működésmódok keresésére, új szokások kialakítására.

A fájdalom az egyik olyan érzés, amely intenzíven jelzi számunkra, hogy élünk. Az, hogy képesek vagyunk más élőlények szenvedésére reagálni, összekapcsol bennünket az élet hálózatával.

Elidegenedett állapotunkban

ez a felismerés olyan katartikus erővel hat,

amely a hazaérkezéshez hasonló. Benne van annak a mérhetetlen fájdalma, hogy valamikor, még gyerekkorunkban, leválasztottuk magunkat erről az élő rendszerről, megszakítottuk a kapcsolatot ezzel a lüktető, vibráló ÉLETtel, lassan eltompítottuk-elsorvasztottuk az érzékeinket, elfordultunk, begubóztunk, nem létező világokba menekültünk, amelyekben haldoklik a lelkünk.

Az ökológiai rendszerek pusztulásakor érzett fájdalom egy lehetőség arra, hogy ismét élővé váljunk!

De mi van akkor, ha nem találjuk a kiutat, ha megbénít ez az erő, ha destruktívvá válik? Az erre kidolgozott módszertanok közül választhatunk közösségi és egyéni utat egyaránt.

Az ökológiai fájdalommal való egyéni munkára biztosít lehetőséget az

ökopszichológiai szemléletű pszichológiai tanácsadás

(további információk: itt).

Az ökológiai fájdalom megosztásának közösségi módjai közé tartozik a Joanna Macy nevéhez fűződő The Work That Reconnects vagy az Ökopszichológiai Színházi alkalmak. E folyamatok során a megosztás lényeges lépése a megrekedt állapoton való túllendülésnek, az aktív cselekvés irányába való elmozdulásnak.
(Élményeink megosztásáról és a közösségi gyászmunka hatásáról szól e honlap legelső blogbejegyzése is 2015-ből!)

(A fotó forrása: pinterest.com)

Molnos Zselyke
biológus, pszichológus
Ökopszichológiai Intézet

Ökopszichológiai fókuszok: Klímaszorongás vagy ökológiai fájdalom?

Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a médiában a klímaszorongás fogalma, amely a klímaváltozás drasztikus hatásaira adott egészséges reakciónak tekinthető, hiszen maga a klímaváltozás egy reális és állandó stresszfaktorként van jelen. (Lásd az erről készült interjúkat itt, valamint itt.)

Az ökopszichológia az első olyan tudományterület, amely pszichológiai szempontból közelíti meg azt a globális válságfolyamatot, amelyet ma klímaválságnak, klímakatasztrófának, illetve az ökológiai rendszerek összeomlásának nevezünk.

A globális válság pszichológiai szempontú megközelítése a következő kérdésköröket foglalja magába:

  • – Milyen pszichés mozgatórugói vannak annak az emberi viselkedésnek, amely önnön létét veszélyezteti (a jövő generációk, illetve más élőlények és életközösségek létének súlyos veszélyeztetése mellett)?
  • – Hogyan lehet erre a magatartásra hatni? Sőt, komplexebben: mire van szükség a paradigmaváltáshoz, azaz a gondolkodás- és észlelésmódunk, a tudástartalmaink és a viselkedésünk együttes átalakításához?
  • – Melyek a klímakommunikáció hatékony eszközei (és melyek azok, amelyek csak még jobban erősítik a pszichés bénultságot és a tehetetlenséget)?
  • – ILLETVE: Hogyan hat a mi pszichés egészségünkre a klímaváltozás? (Klímaszorongás, klímadepresszió, ökológiai gyász…)

Bár az ökopszichológia már a ’80-as évektől kezdve feszegeti ezeket a kérdéseket (lásd Paul ShepardJoanna Macy, Roger Walsh, Ralph Metzner írásait), az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) 2009/2011-es kiadványában említi először a klímaválsággal kapcsolatos pszichológiai megközelítések szükségességét.

A klímaszorongás viszont nem több egy valós fenyegetésre adott válaszreakciónál, hiszen az egyre sűrűsödő időjárási szélsőségek veszélyeztetik az egészségünket, az életmódunkat, a megélhetésünket, a gyerekeink jövőjét, és közvetve – vagy egyre inkább közvetlenül – mindannyian érezzük a hatásait. Vagyis MINKET IS ÉRINT.

Az ökológiai fájdalom illetve az ökológiai gyász fogalma ugyanakkor túlmutat az egyéni emberi élet miatti aggodalmon,

és annak tudását illetve emocionális megélését tükrözi, hogy az ökológiai rendszerek összeomlása értékvesztés, az ÉLET elleni merénylet.

Ez nemcsak azért szorongató, mert rendszerbe ágyazottságunk okán magával ránt minket is, hanem maga a pusztítás vált ki fájdalmat bennünk!

A megélt fájdalom az ökológiai énállapot megnyilvánulása, vagyis azé a tágabb azonosulási dimenzióé, amelyben nem csupán emberként, hanem élőlényként tekintek magamra, s ezáltal közösséget vállalok más élőlényekkel is. Az ökológiai én pszichológiai értelmezéséről szól ez az azonos témájú szakmai napon elhangzott előadás, lásd továbbá az Ökopszichológia-alapkönyv harmadik kiadását.

(A fotó forrása: unsplash.com)

Molnos Zselyke
biológus, pszichológus
Ökopszichológiai Intézet

Ökopszichológiai fókuszok: Rendszerbe ágyazottságunk 3.

Biológiai ritmusok

Az óragének felfedezése már a ’70-es években elkezdődött, ám a 2017-es orvosi Nobel-díj nyerteseinek sikerült megfejteniük, hogyan is működik ez a gén, miközben további óragéneket írtak le. Ezek az eredmények megerősítették a hétköznapi tapasztalati tudásunkat: miszerint a testünk és a pszichénk működését nagymértékben alakítják, befolyásolják a kozmikus változások. Mindez nem meglepő, hiszen a Föld a Naprendszerbe illeszkedik, s oktalanság lenne azt hinni, hogy ezektől a hatásoktól függetleníthetjük magunkat. De azért próbálkozunk: kitoljuk a nappalt, s lecsípünk az éjszakából, átszáguldunk időzónákon, éjszakai műszakra váltunk. 

 

Az élőlények biológiai ritmusait a kronobiológia kutatja, amely szerint az egyes sejtek és a szervezet egésze is saját belső időmérővel rendelkezik, amelyet a külső hatások kalibrálnak.

Dr. Purebl György szerint ilyen “órabeállító hatása van a fény-sötétség váltakozásának, a testmozgásnak, az étkezések ritmusának és az aktív (elsősorban az örömet okozó) szociális életnek. Ezek az ingerek a természeti életkörülmények között a környezettel harmóniában, megfelelő időzítéssel valósulnak meg, stabilizálják a cirkadián ritmust, hozzájárulnak a kiegyensúlyozott hangulathoz és a megfelelő testi-lelki jólléthez.”

A nappal-éjszaka váltakozása tehát alapvetően meghatározza az életünket, akárcsak az évszakos változások. Aktivitásunk és pihenésünk, életműködéseink, közérzetünk a Földnek a Naphoz, a Holdhoz viszonyított ciklikus mozgásaihoz igazodik. Az időzónák átlépéséből származó ‘jetlag’ vagy épp az éjszakai műszak huzamosabb ideig való ismétlése összezavarja a biológiai óráinkat, és megbetegszünk.

“A cirkadián óra által időzített emberi élettani és molekuláris szintű folyamatok meglehetősen sokrétűek, bár a szabályozás jelentőségét általában csak akkor ismerjük fel, amikor valamilyen zavart szenved.”

Mivel a testhőmérséklet, a vérnyomás és számos hormon termelésének szabályozása (s ezeken keresztül a teljes anyagcserénk is) napi ritmust mutat, civilizációs betegségeinkben jelentős szerepet játszik ezen természeti ritmusoktól való elszakadás.

A depresszió, az alvászavarok és számos testi krónikus betegség is összefüggésbe hozható a napi biológiai ritmus felborulásával.

Az Ökopszichológiai fókuszok előző két bejegyzésében rendszerbe ágyazottságunk anyagi vonatkozásait tekintettük át életműködéseinket a nagy földi anyagkörforgásba bekapcsoló két példán keresztül. A kozmikus ritmusok azonban nemcsak a testünk, hanem a pszichénk működését is meghatározzák.

Létünk abba az “elsődleges mátrixba” (Glendinning, 1995) illeszkedik, amelyet természetnek nevezünk, ez hat ránk, ezzel vagyunk kapcsolatban folyamatosan – akkor is, amikor megfeledkezünk róla.

Tudatosítva rendszerbe ágyazottságunkat viszont, talán sikerül újra megtalálni helyünket a világban.

(A fotók forrása: pinterest.com és unsplash.com)

Molnos Zselyke
biológus, pszichológus
Ökopszichológiai Intézet

Ökopszichológiai fókuszok: Rendszerbe ágyazottságunk 2.

Bolygószintű anyagkörforgás: víz

Mindannyian vízben születünk, a magzatvíz tengerszemében, akárcsak a földi élet tette a kezdetek kezdetén.
A tenger mint életadó “ősleves” minden évben visszahív bennünket. Szeretünk vízparton nyaralni – megnyugtat, kikapcsol, megtart. Talán nem véletlenül, hiszen mi magunk is nagyrészt vízből épülünk fel: testi szinten áramló testfolyadékok, vízzel telt sejtek, folyók vízhálózatára emlékeztető gyűjtőerek, deltarendszert létrehozó osztóerek, folyadékba merülő szövetek vagyunk.

 

Az előző bejegyzésben azt bontottuk ki, hogyan kapcsol össze minket az átáramló levegő minden más létformával – és mégis miért nem tudatosul bennünk az, hogy nem elkülönülten létezünk, hanem más élőlényekkel összekapcsolódva, s mélyen a természeti rendszerekbe ágyazódva.

Iskolai tanulmányainkból ismerősek lehetnek azok az ábrák, amelyek a víz, a szén vagy egyéb anyagok bolygószintű körforgását szemléltetik. Nemcsak a belélegzett levegő, hanem az elfogyasztott táplálék  által is ezen bolygószintű ciklusok részeivé válunk. Ami most az én testemet építi, az korábban mások testének része volt, és később további élőlények alkotóelemévé válik. Szóval: meddig is tartok ÉN? És hol kezdődik a MÁSIK?

Miközben nézem ezt az ábrát, értem és világosak ezek a folyamatok. És mégis, ahogy kinézek az ablakon a kertre, fákat látok, gyepet, madarakat, lepkéket. Csupa különálló “dolog”! A kapcsolatokat ábrázoló nyilak láthatatlanokká válnak, lecsupaszodik a kép, eltűnik a rendszer, és egy díszlet marad a helyén, ami talán szép, de információ nélküli számomra. Mi történt?

Hová lett a tájban rejlő információ? Mindaz a gazdag adathalmaz, amely értelemmel telíti számomra a természeti valóságot, amelyben élek? Mindaz az összetettség, amely élővé teszi a rendszert?

Tudástartalmunk és észlelésmódunk nem feltétlenül áll szinkronban egymással. Napjainkban sok ember tudástartalma elmozdult a rendszerszintű megértés felé, ugyanakkor az észlelésük megmaradt a leegyszerűsítő, redukcionista módnál. Ez azt jelenti: tudjuk, hogy a világ egymásba ágyazott rendszerekből áll, elfogadjuk a hálózatelmélet eredményeit, hisszük, hogy az ember a természeti rendszerek része, de mégis képtelenek vagyunk látni a kapcsolatokat, érzékelni az áramlást és érezni az egészet.

Joanna Boehnert környezeti kommunikációs szakember szavaival: “Jó tudni, hogy nem az ember mint olyan képtelen az összetettség észlelésére, hanem a kultúránkra jellemző paradigma akadályozza meg ebben… Ez az elhibázott – és egy technológiailag fejlett társadalomban halálos végkimenetelű – valóságfelfogásunk működteti pénzügyi és politikai rendszerünket, kultúránkat, oktatásunkat. Ám ha képesek vagyunk az ökológiai rendszerek összetettségének észlelésére, az megváltoztathatja fragmentált gondolkodásunkat és leegyszerűsítő attitűdünket – és lehetővé válik a fenntartható működés.”  (Boehnert, 2012)

A rendszerszintű, komplex észlelés tanulható, és az Ökopszichológiai Intézet részvételi sétái és képzései ezt fejlesztik. Észlelésünk átalakítása nemcsak a paradigmaváltásunkhoz elengedhetetlen (amely a túlélésünk kulcsa), hanem önmagában is egy végtelenül izgalmas kaland!

Nem kell utaznunk ahhoz, hogy élményekben legyen részünk: minden ott van az orrunk (szemünk/fülünk..) előtt. 

S kapcsolatba kerülni ezzel az élő lüktetéssel több mint élmény: megérkezés.

Molnos Zselyke
biológus, pszichológus
Ökopszichológiai Intézet

Ökopszichológiai fókuszok: Rendszerbe ágyazottságunk 1.

Bolygószintű anyagáramlás: levegő

Van egy nagyon erős, implicit illúziónk a testünk és pszichénk határairól: hisszük, hogy különálló, jól körülhatárolt és autonóm egyénekként létezünk a világban. Ez egy hallgatólagos, a kultúránkkal magunkba szívott, megkérdőjelezhetetlennek tartott tény számunkra, amelyet nap mint nap igazolva látunk. “Hiszen ott a bőröm: azon belül vagyok ÉN, azon kívül meg a KÖRNYEZETEM!” – mondod.

 

E mondat közepén viszont óhatatlanul levegőt veszel.S ezáltal egy olyan láthatatlan egyveleget szívsz be, amelyben mindannyian ott vannak: a párolgó táj, az erdő illata, a fák által gyártott oxigén – vagy épp a macskád lehelete. A levegő egy olyan közeg, amelyen mindannyian osztozunk, és amelyet közösen alkotunk, formálunk, hozzáteszünk, elveszünk – s az, hogy élünk, azt jelenti, hogy egymást lélegezzük be.

Miért nincs ez mégsem a tudatunkban? Miért gondoljuk szilárd meggyőződéssel a mindennapokban különálló, elhatárolódó lényeknek magunkat – miközben folyamatosan átmos és megújít bennünket ez a láthatatlan kapocs?

A világnézetünk életünk során alakul ki. A tanult észlelési mód következtében úgy látjuk a világot, mint egy darabokból, “dolgokból” összerakott halmazt, miközben a kapcsolatok, az összefüggések láthatatlanok maradnak számunkra. Talán tudjuk, hogy a természeti rendszerek részei vagyunk, de mégsem észleljük közvetlenül a rendszerbe ágyazottságunkat.

Gregory Bateson szerint ez egy ismeretelméleti hibának köszönhető, amely a kultúránkat jellemzi, s amely megakadályoz bennünket az összetett és kölcsönös összekapcsoltság által jellemzett világ valósághű észlelésében.

A “szemüveg” tehát, amelyen keresztül nézünk, jócskán torzít!
 
A komplex, rendszerszemléletű észlelés viszont tanulható, és az Ökopszichológiai Intézet részvételi sétái és képzései ezt fejlesztik.
Molnos Zselyke
biológus, pszichológus
Ökopszichológiai Intézet

Ökopszichológiai fókuszok: Globális problémák és ökopszichológia

Amikor arról olvasok, hogy valahol távol erdőtűz van, az ezzel kapcsolatos érzéseim is hasonló távolságban maradnak. Már nézem is a következő hasábot, a következő címet. És ez így megy évekig. Aztán valahogyan egy utolsó kis inger átüti a küszöböt – és mindez egyszerre csak ott van a szemem előtt! Úristen. Ezt már nem lehet nem észrevenni. Ez már az ÉN valóságom is.

 

Theodore Roszak, az  ökopszichológia fogalmának megalkotója, tette fel azt a kérdést, hogy milyen pszichés mozgatórugói vannak egy olyan emberi viselkedésnek, amely önnön létét veszélyezteti, a jövő generációk, illetve más élőlények és életközösségek létének súlyos veszélyeztetése mellett? Milyen pszichés háttértényezők hatnak akkor, amikor tudjuk, hogy baj van, de képtelenek vagyunk úgy cselekedni – egyéni, közösségi, globális szinten –, hogy átütő változást érjünk el?

A természet- és környezetvédelem az emberi viselkedésre próbál hatni – ugyanakkor ott van egy tudományterület, a pszichológia, amely az emberi magatartást és a mögöttes pszichés folyamatokat kutatja. Roszak meglátása az volt, hogy érdemes a pszichológia tudásbázisát, eszköztárát becsatornázni az ökológiai válság kezelésébe! Ebből a felismerésből született meg az ökopszichológia (lásd a XI. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencián 2017. novemberében bemutatott poszterünket, ahol először ismertettük be hazai természetvédelmi szakemberek számára ezt a témát).

E terület szerint az ökológiai válság okai az emberi pszichében keresendők, akárcsak a megoldási lehetőségek.

Az ökopszichológia tehát az első olyan tudományterület, amely pszichológiai szempontból közelíti meg azt a globális válságfolyamatot, amelyet ma klímaválságnak, klímakatasztrófának, illetve az ökológiai rendszerek összeomlásának nevezünk.

Az Ökopszichológiai fókuszok sorozatban azt a folyamatot járjuk körül, hogy hogyan jutottunk el a jelenlegi állapotba, illetve hogyan hat mindez ránk, milyen módokon viszonyulunk a válsághoz.

Ha benneteket is foglalkoztatnak ezek a kérdések, kövessétek a sorozatot!

(A fotók forrása: unsplash.com)

Molnos Zselyke
biológus, pszichológus
Ökopszichológiai Intézet

Visszajelzések az V. Ökopszichológiai napról


Szervezés

“Nagyszerű szervezés, semmi manír, semmi erőlködés. Ment minden a maga természetes útján.”

“Tetszettek a rendezvény előtt érkező összefoglaló emailek. Jó, hogy készültetek, ha valaki nem hozott volna saját bögrét.”

“Csodás helyszín, szuper szervezés!”


Szakmai előadások

“Nagyon hasznos és informatív volt, magas szintű és tudományos.”

“Klassz volt, hogy nem a szokványos módon hallgattunk előadásokat, ki tudtátok vinni a természetbe. Jó volt a rövidségük, összeszedettségük.”

“Érdekes, velős előadások.”


Műhelyek

“Lovasterápia demó: az maga a varázslat. Elsősorban saját élményt jöttem szerezni, és az bizony megvolt. Remekül fel lett vezetve és levezényelve a folyamat. Biztonságos és könnyed légkörben kapcsolódhattunk a lovakhoz.”

“Erdőfürdő: igazi jelenlét gyakorlat volt.”

“Kutyás és egyéb állat terápia: tömény és változatos, tele élettel, éleslátással, saját tapasztalattal magunkról, amit elvihettünk.”

“Nagyon élveztem. Sikerült annyira beleengednem magamat a folyamatba ebben a rövid időben, hogy belső változások is történtek.”

“Precíz, biztonságos, élménydús és profi. Flow élmény, megerősítette a terveimet, ezért jöttem.”

“Erdőfürdő: jól szervezett, a sokat adó saját élmény mellett tudásmegosztó is, így nagyon inspiráló volt.”

“Lovasterápia: csodálatos! A hozzáértés és nyílt, őszinte kommunikáció megfogott. Megint az alapoktól indulva, de bárkinek élvezhető program, és lehetőség arra, hogy egy egészen új látásmódot kapjak az élőlényekről, a velük való egység és együttműködés megéléséről.”


Záróesemény: közösségi színház

“Szeretetteljesen és tisztelettel játszottak.”

“Fú, azt kívánnám, az életem eseményeit ők jelenítsék meg nekem újra! Profin oldották meg a feladványokat, szuper volt a koordinálás… megkaptuk tőlük az érzelmek hű visszatükrözését, így közös érzelmekké léptek elő, ily módon felerősödve. Köszönöm!!!”

“Új műfaj volt számomra. Érdekes és különleges összefoglalása és mélyítése a nap élményeinek.”

“Klassz ötlet, hogy lecsengetjük, integráljuk egy napunk eseményeit.”

Student Conference on Conservation Science, MTA

2018. szeptember 4-8 között a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóintézete Tihanyban szervezte meg újra a Student Conference on Conservation Science című nemzetközi diákkonferenciát.

Dr. Mihók Barbarával közösen tartottunk előadást „Conservation means behaviour” – putting the human mind in the equation címmel és workshopot természetmegőrzéssel foglalkozó Msc és PhD diákok számára (Where am I going and why? – Nature-assisted coaching session for empowering early-career decisions in the conservation profession)

Ökopszichológiai szemléletű erdőfürdő

Fetykó Kinga, Gálhidy László, Mihók Barbara, Novák Bálint

Workshop – V. Ökopszichológiai nap: Állatasszisztált terápiák és erdőfürdő (Pilisszántó, 2018. 09. 28.)

Megismerés – empátia – kapcsolódás

Mit jelent számomra az erdő? Rekreációs környezet, amelyben megnyugszom? Formák, színek, illatok kavalkádja? Vetítővászon, amin az élet szakadatlan fejlődési-pusztulási folyamatait nézhetem?

Az erdőben való megmerítkezés, az erdőfürdő során Continue reading “Ökopszichológiai szemléletű erdőfürdő”

Állatasszisztált terápiák és tréningek a gyakorlatban – gyakorlati bevezetés saját élménnyel

Kardos Edina, Jakabos Hadassa, Purebl György, Pázmándi Kata

Előadások és workshopok (V. Ökopszichológiai nap)

Az előadások és a műhelyek az állatasszisztált terápiák és tréningek világába kívánják – saját élményű tapasztalatokon keresztül – bevezetni a szakembereket és az érdeklődő laikusokat. A műhelyek során Continue reading “Állatasszisztált terápiák és tréningek a gyakorlatban – gyakorlati bevezetés saját élménnyel”

V. Ökopszichológiai nap: regisztráció

TELJESEN BETELT, A REGISZTRÁCIÓT LEZÁRTUK!

A rendezvényre augusztus 31-ig lehet regisztrálni. A jelentkezés menete:

  1. Az online jelentkezési lap kitöltése és beküldése. (Erről e-mailen visszajelzést küldünk, majd, ha az adatokat rendben levőnek találja, kiküldjük az email címére az e-számlát.)
  2. A számlán jelzett határidőn belül a részvételi díj átutalása. (A részvételi díj befizetésével tudja véglegesíteni a jelentkezését, és megtartani a helyét a választott létszámkorlátos műhelyfoglalkozásokon.)

A jelentkezés egyben kötelezettségvállalás a részvételi díj megfizetésére. A jelentkező a rendezvényen való részvételét a kezdési időpont előtt legkésőbb 5 nappal mondhatja le, fizetési kötelezettség nélkül!

A jelentkezési lapot itt találja. A felmerülő kérdéseket erre a címre várjuk: info@ecopsychology.hu.

Visszajelzések a IV. Ökopszichológiai napokról


“Tetszett, hogy az időkeretet tartottuk, de mégsem volt túlvezényelt az esemény.”

“A programok, workshopok mindegyike tökéletes összhangban volt az ökopszichológia elméletével és annak üzenetével. A kapcsolódást és az újrakapcsolódást zsigeri szinten sikerült megélnem mindegyik alkalom során.” Continue reading “Visszajelzések a IV. Ökopszichológiai napokról”

Az ökológiai én pszichológiai értelmezése

Az ökológiai én több mint metafora. A IV. Ökopszichológiai Napokon elsőként mutatjuk be, hogy hogyan értelmezhető pszichológiai szempontból ez a fogalom!

“Theodore Roszak, az ökopszichológia fogalmának megalkotója, az ökológiai ént egy Föld méretű pszichéként értelmezi. Még inkább metaforikusan használva a fogalmat, Mary-Jayne Rust pszichológus, pszichoterapeuta szerint az ökológiai én bármi lehet, amivel azonosulunk. Ezek a meghatározások olyan mértékű szabadságot hagynak az értelmezés számára, és olyannyira megfoghatatlanná teszik az ökológiai én fogalmát, hogy sokan ingoványos talajon érezhetik magukat. Szükség van arra, hogy értelmezhetővé tegyük a fogalmat pszichológiai folyamatok, jelenségek által, és ezáltal az ökológiai én méltó helyet kapjon a pszichológia szakirodalmában.”

(részlet az Ökopszichológia-alapkönyv harmadik kiadásából).

Erdőfürdő szülőknek és gyerekeknek

Az Ökológiai én konferencia részeként

Családbarát erdőfürdő (szülőknek és gyerekeknek)  Novák Bálint pszichológus vezetésével.

Maximális létszám: 8 fő

Titeket is foglalkoztat, hogy
– hogyan szerettessétek/ismertessétek meg a természetet a gyerekkel?
– hogyan ne aggódjátok halálra magatokat, miközben a lurkók épp “felfedezik” a vadont?
Ezt a játékos erdei foglalkozás kicsiknek, nagyoknak és egész családoknak is melegen ajánljuk! Nagyszerű közös élmény felnőttestül-gyerekestül bevenni magunkat a erdőbe, és néhány egyszerű feladat során megosztani a természettel kapcsolatos tudásunkat, érzelmeinket és kíváncsiságunkat. Ha érdekel benneteket, hogyan érezheti magát jól egyszerre minden családtag a természetben, akkor ez a workshop nektek szól!

Az ökológiai én és a környezeti fájdalom

Az Ökológiai én konferencia részeként

A résztvevők a természettel kapcsolatos érzéseiket, történeteiket (egységélmények vagy környezeti fájdalom) osztják meg, amelyeket az Ökopszichológiai Színház tagjai visszajátsznak.

Donáth Attila szupervizor, közösségi színházi szakember, Molnos Zselyke ökopszichológus és az Ökopszichológiai Színház tagjainak részvételével (Barcsik Elza, Erős István, Geréb János, Kiss B. Judit, Maróti Dénes, Mikola Orsolya, dr. Oborny Beáta, Rózsa Dániel, Somogyi Beáta, Turba Attila)

Maximális létszám: 12 fő Continue reading “Az ökológiai én és a környezeti fájdalom”

IV. Ökopszichológiai napok: regisztráció

A kőröshegyi lakosok 50% kedvezménnyel vehetnek részt a programon.

Részvételi díjak felnőtteknek

Részvételi díjak gyerekeknek

A fenti díjak a programon való részvételt teszik lehetővé. Tudunk szállást és étkezést is biztosítani, ezek díjairól a jelentkezési lapon tájékozódhat.

A regisztrációhoz kérem, töltse ki a jelentkezési lapot, vagy a programjegyek esetében írjon a következő email címre: molnos.zselyke@ecopsychology.hu

A jelentkezési lap kitöltése és visszaküldése után jelentkezését regisztráljuk, melyről e-mailen visszajelzést küldünk. A jelentkezés egyben kötelezettségvállalás a részvételi díj megfizetésére. A jelentkező a rendezvényen való részvételét a kezdési időpont előtt legkésőbb 5 nappal mondhatja le, fizetési kötelezettség nélkül!

Záróesemény: Ökopszichológiai színház

Az Ökológiai én konferencia részeként

Az Ökopszichológiai Napok specifikuma, hogy a rendezvényt improvizációs közösségi színházi előadással zárjuk, amely lehetővé teszi a személyes élmények és történetek megosztásán és visszajátszásán keresztül az integrálást.

Az ökopszichológiai színház mint nem írott színházi műfaj, a személyes érzések, élmények, hangulatok és történetek megosztásán és visszajátszásán keresztül lehetőséget teremt egy egyedi közösségi élmény létrejöttére. A színészek a nézők által elmesélt hangulatokat, történeteket játsszák vissza előzetes megbeszélés nélkül, és mindezt a zenész támogatja hangkeltő eszközei és hangszerei segítségével. A színészeket, zenészeket, nézőket és a közülük kikerülő mesélőket a játékmester fogja egységbe.

A színházi előadás a program záróeseményeként integrálja a nap tapasztalatait, történéseit és megéléseit.

Donáth Attila szupervizor, közösségi színházi szakember és az Ökopszichológiai Színház tagjainak részvételével.

A záróelőadás megtekinthető itt: 1. rész és 2. rész

Ökopszichológiai filmklub

Az Ökológiai én konferencia részeként

Ökopszichológiai Filmklub – filmnézés és workshop (korhatár: 12+) – Novák Bálint pszichológus, filmklub vezető háromórás műhelye

Maximális létszám: 15 fő

Volt-e már valaha film olyan nagy hatással rád, hogy azt kívántad: bárcsak MINDENKIVEL megoszthatnám/megvitathatnám a látottakat? Itt végre lesz rá lehetőséged! Megnézünk egy (meglepetés) filmet, majd az ökopszichológiai szempontok mentén közösen feldolgozzuk azt. Olyan egész estés játékfilmre számítsatok, amely gondolkodásra sarkall, érzelmileg megérint, cselekvésre ösztönöz. További részletek a helyszínen!

Erdőfürdő felnőtteknek

Az Ökológiai én konferencia részeként

Dr. Mihók Barbara erdőökológus, mentálhigiénés szakember és dr. Gálhidy László erdőökológus vezetésével – felnőtteknek

Mit jelent számomra az erdő? Hogy látom, hogyan érzékelem magam körül az erdőt? Mit tudok tanulni tőle önmagamról és az életem szakadatlan teremtés-pusztulás ciklusairól? Erdőfürdő műhelyünk egy kísérleti megközelítés arra, hogy rálássunk: mit szólít meg bennünk az erdőben való “megmerítkezés”, milyen felismeréseket hozhat számunkra, ha új perspektívákból tekintünk erre az összetett és dinamikusan változó élő rendszerre.

Maximális létszám: 15 fő

Éjszakai túra

Az Ökológiai én konferencia részeként

Opcionális program Kasza József túravezetővel – elsősorban gyerekeknek

Az éjszakai kalandtúra nevezhető talán az egyik leghatékonyabb csapatépítő programnak, hiszen viszonylag kevesen mondhatják el magukról, hogy sötétedés után fejlámpával a fejünkön vetnék be magukat a sötét erdőbe. A kalandtúra során a résztvevők kisebb csapatokban találnak meg pontokat, tájékozódnak a rendelkezésükre álló eszközök segítségével, és oldják meg a tréner segítségével a feladatokat.

 

Növényekről testközelben

Az Ökológiai én konferencia részeként

Dr. Fetykó Kinga biológus, partizánkertész műhelyfoglalkozása – gyerekeknek, felnőtteknek

Maximális létszám: 13 fő

Harmatosan rezgő füvek a szélben, lágy pipacs szirmokat szór az útra a szél, ezüstfa illata tölti be az estét, októberben is mocorognak a magocskák a hidegben – vajon te is érzed az illatát, ha behunyod a szemed? Vajon te is látod, az apró növényeket a betonrepedésekben? Tanuljuk meg együtt „észrevenni”, „megfigyelni” és „lassítani” – engedjük meg, hadd mutassanak nekünk utat ebben a gyönyörű világban a gyomok, és egyéb „semmitmondó”, mégis beszédes növények.

Műhelyfoglalkozás növényekről – nemcsak gyerekeknek.

Land art

Az Ökológiai én konferencia részeként

 

Maróti Dénes grafikusművész műhelyfoglalkozása – felnőtteknek és 6 évnél idősebb gyerekeknek

Maximális létszám: 15 fő

Gyere,  és vegyünk tudomást magunkról együtt,  tudatosítsuk magunkban, hogy mi a látni és mi a nézni, lássunk színeket, formákat majd beszélgessünk arról, hogy mi is az a land art.

A természet iránti empátia

Az Ökológiai én konferencia részeként

Fazakas Enikő pszichológus, pszichoterapeuta és Molnos Zselyke ökopszichológus műhelyfoglalkozása – felnőtteknek

A műhely a rendezvényen végigvonuló “hosszanti” folyamatként van jelen. A műhelyre jelentkezők többször találkoznak és dolgoznak közösen, illetve önálló munkát is végeznek. A kétórás indító, bevezető workshop szombat délelőtt van, a szombat délutáni blokkban a műhelyre bejelentkezett résztvevők önállóan dolgoznak a témájukkal, míg vasárnap délelőtt a kiscsoport a téma integrálásával dolgozik.

Maximális létszám: 12 fő Continue reading “A természet iránti empátia”

Életszerű kertészkedés

Az Ökológiai én konferencia részeként

Dr. Fetykó Kinga biológus, partizánkertész kétórás műhelyfoglalkozása – felnőtteknek

Maximális létszám: 12 fő

A kerttel-növényekkel való együttélés meghatározó elemévé válhat az életünknek – ha valóban átalakítja a szemléletünket, lassít és elcsendesít. De vajon így van-e a TE valóságodban is? Itt a remek lehetőség, hogy közösen nézzünk bele a kertedbe, a növényeiddel kapcsolatos problémáidba – tárjuk fel a mintázatokat, váltsunk mélységélességet és szemlélődjünk egy picit a tőlem kölcsönkapott „napszemüveggel”. Műhelymunka a kertről, növényekről, szemlélődésről nemcsak kertészeknek.

Meseterápia

Az Ökológiai én konferencia részeként

Kétórás műhelyfoglalkozás ismétléssel, Dr. Kalóczkai Andrea meseterapeuta, pszichoterapeuta, neurológus szakorvos vezetésével, elméleti elemekkel és gyakorlati megtapasztalással – felnőtteknek

Maximális létszám egy workshopon: 15 fő

A népmesék évszázadok kincsét őrzik magukban. Bennük minden szimbolikus, a benne lévő szereplők és cselekvések nem a tudatos világ logikai értelmezésén keresztül érthetők, hanem analógiás gondolkodással, mely a szimbólumokat és az archetipikus mintákat használja. A mesék, ahogy álmaink is, megérintik a tudattalant, belemerítkeznek, majd ismét a tudatos felszínre hoznak minket.

Mivel a természetközelben élők hozták létre őket, a mesék erős kapcsolatot mutatnak a természettel, környezetünkkel, és a világban akár valóságos, akár elképzelt teremtményekkel engedik meg a találkozást. Az évkörökre épülő üzenetek megtalálhatók a mesékben, és ezeket megértve és a lelkükbe engedve közelebb kerülhetünk a természet ritmusához, együtt mozoghatunk a természettel. Akárhol lakunk is, ez a génjeinkbe írt ciklikusság belülről mozgat bennünket, bár az urbanizáció sokat tett azért, hogy ettől eltávolítson minket. A mesékkel való foglalkozás újra felismerteti velünk azt az ösvényt, ahol békére és összhangra találhatunk környezetünkkel, és önmagunkkal, akik a nagy egésznek kicsinyke részei vagyunk.

A mesékben, akár a népdalokban az egyén/én állapotai és változásai is a természet változásaival vannak bemutatva, meghatározva, és a szimbólumok nyelvén értelmezhetőek. Itt nem kell magyarázni, hogy az ember és az “én” része a nagy egésznek és abból nem kivehető rész, ez alap attribútum, nem megkérdőjelezhető.

A műhely bevezető részéről készült filmet itt tudod megtekinteni.

A gyermekek világa, a világ gyermekei – Nevelés a természet törvényeit meghallva

Az Ökológiai én konferencia részeként

Barcsik Elza óvodapedagógus, drámapedagógus műhelyfoglalkozása – 6 és 18 év közöttieknek

Maximális létszám: 15 fő

A nevelés kölcsönös helyzetekben hatékony. Tanulunk egymástól, egymásért. A természet körforgásának törvényszerűségeire épülő nevelés önmagával és környezetével békében élő emberekké neveli a gyermekeket. A fej helyett az érzések, tudatos tettek, alkotói folyamatok növelik emberségünket.

Ökopszichológiai klub

Az Ökológiai én konferencia részeként

Időkeret: másfél óra

Mit jelent “az erdő”? Hogyan éli meg az erdőkkel való kapcsolatot egy szakember? És hogyan függ össze mindez az ökológiai énnel? Dr. Gálhidy László erdőökológussal beszélget az alábbi erdőkhöz kapcsolódó személyes megéléseiről, élményeiről dr. Mihók Barbara és Molnos Zselyke. Az interjút a közösségi színház kíséri a beszélgetésekben megjelenő érzések, hangulatok rövid visszajátszásán keresztül.

A Sóvidék TV klubról készült filmjét itt találod: 1. rész és 2. rész.

Fotóösszeállítás: Gálhidy László

Előadások

Az Ökológiai én konferencia részeként:

Időkeret: 1 óra (10 perces előadások, 5 perces reflexiók, kérdések)

Barcsik Elza drámapedagógus

Óvodapedagógus, drámapedagógus, playback-színházi játékmester vagyok. Munkámat átszövi a szerves műveltség kincsei megélésének fontossága, amely megalapozza a jövőt. Nem őrizni, hanem éltetni akarom a hagyományokat, a társadalom mai lehetőségei közepette. Gyerek, felnőtt egyaránt közösségre vágyik, ennek megteremtésére ma már nevelni kell magunkat – ez a magvetés az igazi célom.

Donáth Attila szupervizor, közösségi színházi szakember

Több mint huszonöt éve végzek tanácsadói, szervezetfejlesztői, tréneri, szupervizori, coach, közösségi szociális munkát. Ez idő során folyamatosan képződtem szakmai, módszertani, valamint önismereti területen, és több vezetői szerepben is kipróbáltam magam. Munkámban és magánéletemben egyaránt fontos szerepet tölt be a playback improvizációs színház, a Pszínház társulat tagja és a Centre for Playback Theatre akkreditált trénere vagyok. Continue reading “Donáth Attila szupervizor, közösségi színházi szakember”

Molnos Zselyke, ökopszichológus

Molnos Zselyke vagyok, az Ökopszichológiai Intézet létrehozója és vezetője, az Ökopszichológia-alapkönyv szerzője.

Biológiából, ökológiából, majd pszichológiából szereztem diplomát, évekig középiskolában tanítottam, önkéntes trénere voltam egy középiskolások iskolán kívüli képzésével foglalkozó civil szervezetnek, majd tanácsadóként dolgoztam. Continue reading “Molnos Zselyke, ökopszichológus”

Fazakas Enikő pszichológus, pszichoterapeuta

Pszichológus és pszichoterapeuta vagyok. Pályaválasztásomat és későbbi szakmai munkámat is azoknak a külső és belső folyamatoknak a megértése vezeti, ami az emberi viselkedés és élménymód egyediségéből ered.

Egyéni pszichoterápiás üléseken, önismereti illetve terápiás csoportokban végzett munkám során alkalmazom a pszichológusi képzésben és a módszerspecifikus továbbképzéseimen szerzett ismereteimet: pszichodráma, pozitív pszichoterápia, Continue reading “Fazakas Enikő pszichológus, pszichoterapeuta”

Dr. Fetykó Kinga biológus, kertész

Végzettségemet tekintve biológus vagyok és közel másfél évtizedet foglalkoztam növényvédelmi állattannal, ahol megismertem és megszerettem az ízeltlábúak világát – pókok, pajzstetvek és tripszek révén. Kutatóként a pajzstetvek és tápnövényeik világán keresztül megtapasztaltam, milyen valóban „érzékelni” a környezetet: figyelni, lassulni, olvasni a közvetett jelekből, és megtapasztalni az intuíció erejét. Continue reading “Dr. Fetykó Kinga biológus, kertész”

Dr. Mihók Barbara erdőökológus, mentálhigiénés szakember

Ökológusként doktoráltam, kutatóként, természetvédőként dolgoztam erős civil szemlélettel és társadalmi szolidaritással felszerelkezve. A természetvédelem intézményi kérdéseitől egyre inkább az egyéni tudati szint felé vitt az érdeklődésem. Abban hiszek, hogy önmagunk természeti lényként való újra-felfedezése egyaránt gyógyító hatással bír az ökológiai rendszerekre és a saját pszichénk egészségére nézve is. Continue reading “Dr. Mihók Barbara erdőökológus, mentálhigiénés szakember”

Dr. Kalóczkai Andrea neurológus szakorvos, pszichoterapeuta, meseterapeuta

A Pécsi Orvostudományi Egyetemen szereztem diplomát 1989-ben, majd az ajkai Magyar Imre Kórház neurológiai osztályán kezdtem el gyakorolni hivatásomat. 1992-ben Budapestre kerültem, és a hajdani „Lipóton”, vagyis az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben folytattam pályafutásomat. Itt mélyedtem bele az epilepszia betegek gondozásába, a betegek komplex kezelésébe, a gyógyszeres terápiáktól kezdve a pszichoszociális betegvezetésen át, az epilepszia műtét előtti kivizsgálásáig. 1993-ban tettem neurológiai szakvizsgát. Később az EEG és Elektrofiziológiai Labor és Fejfájás-ambulancia orvosaként dolgoztam tovább a Lipót falain belül.

Ekkor már erősen érdeklődtem a pszichoterápia iránt, és 2000-ben pszichodráma- csoportvezető lettem, majd 2001-ben szakvizsgáztam pszichoterápiából. Continue reading “Dr. Kalóczkai Andrea neurológus szakorvos, pszichoterapeuta, meseterapeuta”

Kardos Edina, klinikai szakpszichológus, lovas és kutyás terapeuta

2004 óta foglalkozom pszichológiai lovasterápiával, 2008-ban hoztam létre Pilisszántón a Kapcsolat Lovasterápia Központot, ahol saját fejlesztésű ló asszisztált módszertannal, speciálisan képzett lovakkal és kutyákkal egyéni és csoportos terápiákat, család és párterápiát, valamint önismereti, szülői hatékonyságfejlesztő és cégek számára vezetői készségfejlesztő valamint csapatépítő tréningeket vezetek. Continue reading “Kardos Edina, klinikai szakpszichológus, lovas és kutyás terapeuta”

Az egyediség felismerésén keresztüli kapcsolódás

Az egyediség felismerése az empatikus kapcsolódás kulcsa. Hiszen ez nem más, mint a kettőnk közötti hasonlóság felismerése. Ha pedig itt tartok, már nehezen tartható az emberközpontúság, az emberi felsőbbrendűség arroganciája, hiszen találkoztunk: az én egyediségem kapcsolatba került a másik élőlény egyediségével.

  • (Forrás: Molnos Zs., Fetykó K. G. (2018). Az ökopszichológia jelentősége a környezeti nevelésben. XIV. Kárpát-Medencei Környezettudományi Konferencia kiadványa, 196-200. Szerk. Dr. Füleky György. Gödöllő: MAG Mezőgazdaságért Alapítvány, Szent István Egyetem, Regionális Tudástranszfer Központ.)

Természet iránti empátia – ökológiai én

természet iránti empátia nem új fogalom. Az empátiának van egy nézőpontváltást és egy érzelmi átélést magába foglaló összetevője, és nemcsak személyközi kapcsolatokban jelenik meg, hanem más élőlények vagy nagyobb természeti egységek iránt is.

A természet iránti empátia egy eszköz az ökológiai én, vagyis egy tágabb, kiterjesztett identitás – az élőlények nagyobb közösségével való azonosulás megtapasztalására.

Az empátiának a környezetvédelemben való felhasználási lehetőségét Sobel javasolta 1996-ban, melyet később mások is támogattak (pl. Chawla, 2009; Myers, Saunders, és Bexell, 2009; Tam, 2013). Több kutatás eredménye bizonyítja a kiváltott empátia pozitív hatását a környezetvédelmi hozzáállásra (Schultz, 2000; Sevillano, Aragones és Schultz, 2007), illetve viselkedésre (Berenguer, 2007, 2010).

Bővebben lásd a XIV. Kárpát-medencei Környezettudományi Konferencia kötetében megjelent cikkünket.

Záróesemény: az ökopszichológiai közösségi színház előadása

 

(Az Ökopszichológiai Színház Társulatának részvételével)

Az ökopszichológiai színház mint nem írott színházi műfaj, a személyes érzések, élmények, hangulatok és történetek megosztásán és visszajátszásán keresztül lehetőséget teremt egy egyedi közösségi élmény létrejöttére. A színészek a nézők által elmesélt hangulatokat, történeteket játsszák vissza előzetes megbeszélés nélkül, és mindezt a zenész támogatja hangkeltő eszközei és hangszerei segítségével. A színészeket, zenészeket, nézőket és a közülük kikerülő mesélőket a játékmester fogja egységbe.

A színházi előadás a program záróeseményeként integrálja a nap tapasztalatait, történéseit és megéléseit.

(További információk a műfajról: http://ecopsychology.hu/okopszichologiai-intezet/okopszichologia-playback/)

A kategórián túl az egyed: az észlelés mint részvételi folyamat

 

Dr. Fetykó Kinga biológus és Molnos Zselyke biológus, ökopszichológus workshopja (másfél óra)

Biológusként taxonokat azonosítunk be és látunk bárhol, amerre csak járunk. Nehéz elvonatkoztatni a kategorizálástól, a fajok megnevezésétől vagy épp az ökológiai értékítélet megfogalmazásától. Az individualizált észlelési gyakorlat célja az egyediség meglátása: találkozás a taxonon túl az egyeddel, hiszen ez lesz a kapcsolódás (egyik) kulcsa.
Ennek érdekében megpróbálunk „tiszta szemmel”, értékelés mentesen figyelni, amely segít abban, hogy pozíciót váltsunk: a megfigyelő elkülönültségét („kívülről megfigyelni”) felváltja a bevonódás, a folyamat részévé válás („benne lenni a folyamatban”). A biológiai háttértudás aktivizálása csak a következő lépés: segít megérteni mindazt, amit látunk. De előbb csak figyelünk, jelen vagyunk, és megengedjük magunknak az adott élőlény egyediségével való találkozást.

Elakadások versus kihívások: a lehetőségek megtalálása a nehézségekben

 

Donáth Attila szupervizor workshopja (másfél óra)

A műhelyen a szupervízió, vagyis a szakmai személyiség karbantartásának eszköztárával, a reflexiós és önreflexiós folyamatokkal dolgozunk. A résztvevők az általuk hozott témákon keresztül megtapasztalhatják, hogy a számukra elakadást jelentő kérdések hogyan válhatnak különböző perspektívaváltásokon keresztül sajátos erőforrássá.

A természettel kapcsolatos érzések, megélések megosztása

 

Donáth Attila szupervizor és Molnos Zselyke ökopszichológus workshopja – az ökopszichológiai színház tagjainak részvételével (másfél óra)

A fájdalomnak, akárcsak a testben, jelző funkciója van, és elnyomása épp ezért veszélyes. Mivel nem akarunk érzelgősnek tűnni kultúránkban, ritkán hangosítjuk ki a jelenlegi helyzet miatti fájdalmat vagy bűntudatot – és ez megbénítja az energiánkat és megemeli az ingerküszöbünket. Patricia McCabe szavaival: “Érzéketlenné váltunk az élet kialvása iránt.” Ugyanakkor a veszteség miatt érzett gyász vagy épp az egyes tájakhoz, helyekhez, élőlényekhez való kötődés ereje összekapcsol bennünket az emberen kívüli világ hálózatával. Érzéseink, élményeink erőforrást jelentenek, hiszen általuk vagyunk kapcsolatban a tetterőnkkel, energiánkkal.

A műhelyen lehetőség van az örömteli vagy megérintő saját élmények, hangulatok és történetek megosztására, amelyek a közösségi improvizációs színház színészeinek és zenészeinek segítségével megelevenednek, láthatóvá válnak. A megosztás egymással is összekapcsol, és lehetőséget teremt egy egyedi közösségi élmény létrejöttére.

(További információk a közösségi improvizációs színházi műfajról:

http://ecopsychology.hu/okopszichologiai-intezet/okopszichologia-playback/)

Kampányanyagok hatékonyságának pszichológiai szempontú elemzése – Milyen viselkedésváltozásra törekszünk, és hogyan érjük el?

 

Novák Bálint pszichológus workshopja (másfél órás műhely, ismétléssel)

Mikor fogják már fel végre az emberek, hogy veszélyben a bolygó? Miként lehet úgy átadni a környezetvédelem üzenetét, hogy mindenki megértse? Még több információval és erősebb érvekkel bombázni őket? A bűntudatkeltés változatos eszközeivel kéne harcba szállni ellenük? El kellene rettenteni őket a károkozó magatartástól azzal, hogy a természetpusztítást könyörtelen kendőzetlenséggel az arcukba nyomjuk?
A workshop keretein belül olyan marketinganyagokat nézünk meg együtt, amelyek ezt az üzenetet kívánják hordozni – és áttekintjük, hogy milyen nehézségeket kell ezeknek sikeresen áthidalniuk ahhoz, hogy maximális meggyőző erővel és hatékonysággal működjenek. Mindehhez igyekszünk a befogadó szempontjába helyezkedve közösen felfedezni az előforduló buktatókat, hibákat és a kiaknázatlan lehetőségeket és működőképes alternatívákat.

„Meglátni azt, ami az enyém” – (újra)kapcsolódás a belső erőforrásokhoz

 

Fazakas Enikő pszichológus, pszichoterapeuta és dr. Mihók Barbara ökológus workshopja (3 óra)

Hogyan éljük meg saját szakmai életutunk történéseit? Milyen ez az életút: egyenes, kacskaringós, szakadozott, ágas-bogas? Miért választottuk ezt a hivatást, és változott-e ez a „hívás” az évek során? Közösséget találtunk vagy elmagányosodtunk, megerősödtünk vagy belefáradtunk a munkába? Hogyan és miből tudunk erőt és további megerősítést kapni a saját szakmai választásainkra nézve? A sajátélményre alapuló, önismereti jellegű 3 órás műhelymunkán lehetőség nyílik arra, hogy a szakmai személyiséggel foglalkozzunk. Vagyis azzal, hogy mit ad az életemhez és mit kíván tőlem a szakmai szerepem (természetvédő, környezetvédő, környezeti nevelő, mozgósító stb)? A workshop során elmélyülésre és reflexióra lehetőséget adó módszerekkel kísérjük a résztvevőket, hogy (újra) rácsodálkozzanak belső erőforrásaikra, választásaik mögött megbúvó elköteleződéseikre, mintáikra. Mindezt a Botanikus Kert adta csodálatos környezetben, a természet elemeinek aktív bevonásával tesszük alkalmazott ökopszichológiai módszertan alkalmazásával. Várjuk azokat az érdeklődőket, akik szükségét érzik annak, hogy saját jól-létükkel foglalkozzanak, szakmai elköteleződésüket, lendületüket „újratöltsék”. Ez a műhely egy inspiráló tér arra, hogy a saját történetünkre rálássunk, és adott esetben akár újraírjuk a folytatást.

Égni, megégni, elégni, kiégni… – A természetvédő kiégésének folyamata és rizikófaktorai

Kardos Edina klinikai szakpszichológus, lovasterapeuta (Kapcsolat Lovasterápia Központ) előadása

Az előadás és a hasonló című workshop azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan lesz és főként miért, a lelkes „erdővédő” hivatásból „favágó” munka. Mi a természetvédőket, más segítő szakmabeliekhez hasonlóan, fenyegető kiégés folyamata, melyek a kiváltó okok, honnan vehetjük észre, ha benne vagyunk vagy felé tartunk, és legfőképpen mit tehetünk azért, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt, azt a viszonyulást a természetvédő hivatás felé, amely hozzásegít, hogy égni tudjunk, ha kell, de ne égjünk el és ki benne mi magunk is.

Az előadás után mindazokat, akiket megérintett a téma személyes vonatkozása és szeretnének együtt gondolkozni a kifelé vezető úton, várom a természetvédők kiégésével foglalkozó workshopon.

Az előadásról készült videót itt találod.

A természetvédő pszichológiai eszköztára

 

Novák Bálint pszichológus előadása

Az ember által okozott sokrétű természeti károk egyre nyilvánvalóbb formában jelennek meg számunkra, és a közvélemény is egyre sürgetőbben hangsúlyozza a környezetvédelmi szempontok fontosságát. Ha mindez igaz, akkor miért nem fordulnak már meg az aggasztó trendek és az emberek jó része miért nem alakítja környezetbarátabbra az életmódját? Vajon ők nem látják, hogy baj van?
Az előadás igyekszik feltárni azokat a lélektani mechanizmusokat, amelyek mentén homok kerülhet a gépezetbe, és az ember a legjobb szándéka ellenére sem viselkedik az általa elvárható legoptimálisabb módon. Miközben sorra vesszük ezeket a hibaforrásokat, arról is szót ejtünk, hogy milyen eszközökkel lehet ezeket elkerülni vagy feloldani – tehát hogyan “győzhető meg” az egyes ember és hogyan érhető el a kívánt viselkedésváltozás is.
Az előadásról készült videót itt találod.

Ökopszichológia: mit is jelent pontosan az újrakapcsolódás?

 

Molnos Zselyke ökopszichológus előadása

Az előadás az ökopszichológia integratív területéről és alapfogalmairól szól, előkészítve ezek kibontását a program többi részében. Megfogalmazza továbbá az ökopszichológia természetvédelemnek szóló hozzáadott szempontjait, illetve kiemelten tárgyalja az újrakapcsolódás elméleti megközelítéseit, valamint megemlíti ennek gyakorlati lehetőségeit.

Az előadásról készült videót itt találod.

A védelem magányától az összekapcsoltság erejéig: a természetvédő szerep újszerű megközelítése

Dr. Mihók Barbara ökológus előadása

Életünk során történhet egy vagy több átalakító jellegű esemény, ami a természethez való kapcsolódásunkat a legmeghatározóbb kapcsolatunkká teszi. Onnantól kezdve azt érezhetjük, hogy: „ennek a nagy egésznek a része vagyok”, „ha én nem védem meg, magát nem tudja megvédeni”, „viszonoznom kell, amit kaptam a Természettől”. A természetvédő egyszerre harcos, misszionárius és gyógyító: küzd a természet megőrzéséért és a természeti állapot romlás visszafordításán dolgozik. A bevezető előadás célja, hogy a szakmai napra való hangolódásként személyes megfogalmazásokon keresztül rátekintsünk a természetvédő szerepben rejlő erőre és kihívásokra. Az előadás és a nap folyamán kínált megközelítésünk lényege, hogy a természetvédő az ember-természet kapcsolódás elősegítőjeként (facilitátoraként) ismerjen magára, és ez a megközelítés egyaránt segítse a belső és a külső erőforrásokhoz való (újra)kapcsolódását.

Az előadásról készült videót itt találod.

Donáth Attila, Erős István, Molnos Zselyke, Rózsa Dániel, Turba Attila: Az Ökopszichológiai Nap záróeseménye: Playback-színházi előadás

A playback-színház mint nem írott színházi műfaj, a személyes érzések, élmények, hangulatok és történetek megosztásán és visszajátszásán keresztül lehetőséget teremt egy egyedi közösségi élmény létrejöttére. A színészek a nézők által elmesélt hangulatokat, történeteket játsszák vissza előzetes megbeszélés nélkül, és mindezt a zenész támogatja hangkeltő eszközei és hangszerei segítségével. A színészeket, zenészeket, nézőket és a közülük kikerülő mesélőket a játékmester fogja egységbe.

Ez az improvizációs színházi műfaj archaikus közösségi rítusainkra emlékeztet, amelyek lehetőséget adtak az önkifejezésre, a megosztásra, a közös művészi élményre – és esetenként a katarzisra.

Az ökopszichológiai playback-színházban a megosztott érzések, élmények, történetek az emberen kívüli világgal kapcsolatos megéléseinkhez kapcsolódnak. Olyan élményeket és történeteket várunk, amelyek a külső-belső természettel kapcsolatban megélt fájdalomról, gyászról, félelemről – vagy éppen örömről, egységélményről szólnak. Az érzések palettája természetesen végtelen…

A II. Ökopszichológiai Napról készült videót, benne playback-színházi elemekkel, itt éred el.

Workshop: Dr. Szabó Magdolna – Ökopszichológiai prevenciós program alsó tagozatos gyermekek számára (ízelítő)

Az ökopszichológia kapcsolatot teremt az emberi lélek és a természet működése között, lehetőséget ad ezek egymásra hatásának tudományos vizsgálatára, valamint megnyitja a természet mint terápiás modalitás végtelen tárházát. Mindezek mellett figyelembe veszi, hogy az ember természetes közegéből tartósan kiszakítva nem tud hosszú távon kiegyensúlyozott maradni, ún. természethiányos zavar lép fel nála. Mindezen tudás segítségével igyekszünk a ma gyermekének ilyen irányú ismereteket átadni, és az ökopszichológia módszereivel közelebb hozni önmagához, másokhoz, és a természethez, számtalan, az előadásban megismert lelki problémát megelőzve, illetve orvosolva ez által. A workshop résztvevői bepillantást nyerhetnek az alsó tagozatos gyermekek számára kidolgozott, több mint három hónapos prevenciós programunk részleteibe, és saját élményt szerezhetnek a program gyakorlatáról.

Workshop: Novák Bálint – A cuki jegesmacin túl: A könyvezetvédelmi propaganda okozta fájdalom feldolgozása (mozgóképes eszközökkel operáló ökopszichológiai workshop)

környezetvédelem missziójáért felelős fórumokon látott tartalmak, mint pl. reklámok vagy óriásplakátok célja az lenne, hogy motivációt nyújtsanak és környezetbarát hozzáállásra sarkalljanak minket. De vajon az olajtól fuldokló pingvinek és megégett orángutánok látványával elérhető ez a célt? Sajnos a környezeti kommunikáció gyakran kibírhatatlanul erős, fájdalomkeltő és traumatizáló tartalmakkal operál, emellett a kiváltott reakciók és érzések feldolgozására sokszor lehetőséget sem ad. Mindez viszolygáshoz, fásultsághoz, eltompuláshoz, majd a témától való teljes elforduláshoz vezethet.

Te sem találod a kiutat a kiúttalanságból? Jobb lenne becsukni a szemed, befogni a füled és nem is gondolni rá többet? Megnyugtatunk – nem vagy egyedül. Szerencsére van megoldás. Ha érzékenyebben állunk a fájdalmas tartalmakhoz és utat találunk az eltompított érzésekhez, akkor feloldható a fásultság és a várva várt változás is elindulhat: valódi kapcsolatot építhetünk a természettel is. Ha neked is van mit feldolgoznod, tarts velünk!

Workshop: Fazakas Enikő, Magyar Eszter – Én a természetben, a természet bennem

Workshopunk az egyén és a természet kölcsönös, oda-vissza ható, cirkuláris kapcsolatát helyezi középpontba. Az ökopszichológia szemlélete szerint az egészség nem csupán az egyéni integritás és az emberi kapcsolatok szintjén, hanem egy tágabb rendszerben értelmezhető, mely az egészséges ökoszisztémához való egészséges kapcsolódás mentén képzelhető el.

A közös munka során megtapasztalhatod a természettel – és ezen keresztül önmagaddal, a közvetlen és közvetett környezeteddel – meglévő kapcsolat természetes hullámzását, változásait. Ráláthatsz, hogyan van jelen életedben a természeti környezet, milyen módon vagy része a nagyobb egésznek. Tudatosabban nézhetsz rá azokra a jelentőségteljes természeti élményekre, melyek során megélted az összekapcsoltságot, az egységet. Megtapasztalhatod, hogyan éled meg a mindennapokban a természeti környezettől való elidegenedést és újrakapcsolódást. Célunk a természettel való élő kapcsolat élményének tudatosítása, mely hozzásegít ahhoz, hogy környezetünkkel integráns módon, egységben létezzünk.

Előadás: Dr. Szabó Magdolna – Az ökopszichológia mint a prevenció eszköze a gyermekpszichiátriában

Magyarországon a gyermekpszichiátriai szakambulanciák és osztályok forgalma évről évre drámaian nő. Ez jelenleg 10-12.000 fős betegforgalmat jelent évente! Emellett további megszámlálhatatlanul sok gyermeket segítenek a pszichológusok – az állami és magán szektorban egyaránt – a lelki problémáikkal való megküzdésben. Napjainkban több új, korábban nem létező problémával és kihívással kell szembesülniük a szakembereknek, melyek közül talán a virtuális valóság mindent elnyelő hatása bizonyul a legerőteljesebbnek. A jelenség számtalan problémát vonz maga után, melyek közül a figyelem és koncentrációs zavart, az izolálódást, a hangulati zavarokat és alvászavarokat emelném ki. A problémák hátterében több problémát azonosítottak már korábban a szakemberek, figyelmen kívül hagyva azonban a természetet mint az ember eredeti környezetét és egyik legfontosabb erőforrását.

Az előadás során a hallgatók megismerkedhetnek ezen jelenségek hétköznapi és orvosi következményeivel, a természethiányos zavar állapotával, illetve az ökopszichológiával, mint a problémák megelőzésének egy forradalmian új módszerével.

Előadás: Dr. Mihók Barbara – Akciótól az azonosulásig: az ökopszichológia jelentősége a természetmegőrzésben

A természetvédelem a természeti értékek megőrzéséért folytatott küzdelmes tevékenységek összessége. E tevékenységek kapcsán beszélünk többek között intézményesült természetvédelemről, természetvédelmi szakpolitikákról és a tudományos hátteret biztosító természetvédelmi biológiáról. Ezeknek a művelése mind egy célt szolgál: a természet mint „hang nélküli” érintett láthatóvá és hallhatóvá tétele és képviselete a társadalom szervezésének folyamatában. A természetvédelemben dolgozók sokszor egy frontvonalon érezhetik magukat, ahol egy ellenséges környezetben kell éberen őrizni a „kincset” – ez a küldetés óriási igénybevételt jelent érzelmi, intellektuális és fizikai szempontból is. Az előadás felvillantja azokat a szempontokat, amiket az ökopszichológia kínál a természetvédelem (újra)értelmezésében, azzal a szándékkal, hogy továbbgondoljuk: hol végződünk mi és hol kezdődik a természet, meddig önvédelem és mikortól természetvédelem?

Az előadásról készült videót itt találod.

Előadás: Dr. Fetykó Kinga – Láthatatlan nyüzsgés: egy kutató útja a perspektívaváltástól a paradigmaváltásig

Tudatosult már benned, hogy jobb esetben sehol sem lehetünk „teljesen” egyedül? Lehet, hogy a szoba sarkából már eltűnt a pók, de a szekrény mögött biztos lakik egy másik, talán éjjel hallod, ahogy ott motoz a csótány az öreg padlódeszkák alatt, esetleg tudod, hogy a szomszéd néni betegesen fél minden darázsszerű lénytől… De mégis hogy viszonyul ehhez a világhoz egy növényvédelmi rovarász, akinek a munkája és élete folyamatosan a rovarokról szól? Vajon miért és hogyan változik meg a belső értékrend a mikroszkópon keresztül, ha egy apró pajzstetű „visszanéz” egy csendes nyári délutánon?

Az előadásról készült videó itt érhető el.

Előadás: Molnos Zselyke – Ökopszichológia: a paradigmaváltás küszöbén

Mit jelent a külső és belső természet? Mi az elidegenedés és milyen útjai vannak az újrakapcsolódásnak? Mi az a megtapasztalható folyamatok mögötti közös pont, ahonnan megragadható a másodfokú változás? Melyek az ökopszichológiai paradigma elemei? Milyen látókörtágítást kínál az ökopszichológia a társadalomtudományok, illetve a környezetvédelem számára? Az előadás az ökopszichológiai szemlélet alapjait mutatja be, előkészítve ezek kibontását a program többi részében.

Az előadásról készült videót itt éred el.

Balatoni Ökopszichológiai Napok

2017. június 23-25-én tartottuk az első Ökopszichológiai Napokat a Balatonon

A programelemek között szerepeltek:

– Előadások:

  • Láthatalan nyüzsgés – rovarok és növények a mindennapi életedben (dr. Fetykó Kinga biológus)
  • Krízis a természetben és a lélekben (Magyar Eszter klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta; dr. Mihók Barbara ökológus)
  • Az életszerűség mint ökopszichológiai fogalom (Molnos Zselyke ökopszichológus)

– Workshopok:

  • Krízis a természetben, krízis az emberi lélekben – ökopszichodráma (Fazakas Enikő pszichológus, pszichodramatista; Magyar Eszter klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta; dr. Mihók Barbara ökológus)
  • Ott van, és mégsem látod – pajzstetvekről mindenkinek (dr. Fetykó Kinga biológus)
  • Észlelések (Molnos Zselyke ökopszichológus)

– Filmklub (Novák Bálint pszichológus)

– Ökopszichológiai visszajátszó színház.

Egy résztvevő visszajelzése mint tükör:

 “Voltam már sokféle elvonuláson, workshopon, terápián, klubban, táborban, stb. Ezért már régóta valami nagyon másra vágyom, valami személyesebbre, egyre kevésbé konformistára, és ez nagyon az volt. A maga “kísérletező” bájával, amit ha nem hangsúlyoztok, kívülálló mit sem sejt belőle. Nagyon összeszedettnek és profinak tűnt, a lazaság pedig jó és nem is szabad, hogy elvesszen… Mindannyiótok személyisége az, ami nagyon sokat adott az egészhez. És ami miatt más volt, mint amiket eddig tapasztaltam. A megközelítések mögött mindig megalapozott tudást éreztem, nem csupán személyes véleményt, érzést, vagy akadémikus jelleget, hanem valamiféle messzebbről tekintést az adott témákra, és emelkedettséget. Ez az, ami különlegessé tette. Már- már éterivé… Köszönöm, hogy részt vehettem és szerintem bátran  higgyétek el, hogy menők vagytok és másképp, mint az átlag. Nagyon sok mindenki számára lennétek nagyon hasznosak.”

Mintha-helyzetek: Az erdő mint díszlet

Egy madridi iroda kiköltözött egy erdős parkba egy üvegfalú, cső alakú építménybe.

http://impressmagazin.hu/kikoltozott-egy-spanyol-ceg-az-erdobe/

Bár jónak tűnik az ötlet, hiszen egészen természetközeli  munkahelyet hoztak létre a tervezők, közelebbről megnézve egy komolyan elgondolkodtató kérdés rejlik ebben: hova vezet az, ha változás helyett létrehozzuk valaminek az illúzióját?

Hiszen épp a lényeg maradt ki ebből az előnyösnek tűnő rendszerből: a közvetlen kapcsolatba kerülés. Nem hull falevél a laptopra, és nem érzik a lengedező szellőt a bent dolgozó emberek, hiszen csak látszatra vannak az erdőben – valójában egy jól szigetelt üvegkalitkában ülnek.

Az aszfaltrengeteg munkahelyeihez képest ez a lépés paradox módon nem az újrakapcsolódás felé visz, hanem a még mélyebb elidegenedés irányába. Miért? Mert azt a benyomást kelti, hogy közeledtünk egymáshoz, az erdő meg mi, de valójában még jobban távolodtunk, hiszen egy illuzórikus valóságot teremtettünk meg. És az illúzió, a MINTHA-HELYZET veszélyes: elaltatja az éberséget, csókot ad a sajgó sebre, és késlelteti a valódi változást.

Erő és erőszak

Az erőt kultúránk a valami vagy valaki fölött való hatalomként, dominanciaként értelmezi. A rendszerszemlélet értelmében azonban „A valami fölötti erő diszfunkcionális a nagyobb rendszer számára, mivel gátolja a sokféleséget és a visszacsatolást, akadályozza a rendszer önszerveződését és elősegíti az egyformaságot és az entrópiát.” (J. Macy)(Lásd Az erő rendszerszintű értelmezését.)

Macy szerint valakinek a saját jogaitól való megfosztása erőszak, nem pedig erő. Ez csökkenti a teljes rendszer életerejét, amelynek mindannyian részei vagyunk. Ezzel szemben a valódi erő a változás előidézésének a képessége, amely alulról szerveződik, és nem a sebezhetetlenséget (és ezáltal a páncélzat elszigetelő hatását) tűzi ki célul, hanem a nyitottságot és a változásra való készenlétet. Ez a „valamivel együtt való erő”, ami nem más, mint a szinergia.

Ma a Ligetben mindkettővel találkozhattunk. Erőszakként jelen voltak a megfélemlítés eszközei: a támadó jelenlét, a testi és verbális agresszió. És megjelent az erő is abban a folyamatban, amikor a két egymás felé mozgó rendőri sorfal közé szorított az emberek hirtelen leültek! Ez a változás megállította, majd később feloszlatta a sorfalat. Csodálatos volt a hatás, ahogyan a kiszolgáltatott testhelyzet megfékezte az agressziót. Győztek – nem erőszakkal, hanem erővel, nem támadással vagy védekezéssel, hanem jelenléttel.

 

Természethiány-zavar

Richard Louv „Last child in the woods” című könyvében a természethiány-zavar fogalmát használja arra a jelenségre, amely egyre nagyobb számban érinti a mai, elsősorban városi környezetben élő gyerekeket azáltal, hogy teljesen beszűkült vagy megszűnt a természettel való kontaktusuk. Ennek a kapcsolat- és élményhiánynak számos következménye van, ezek közé tartozik az érzékszervek eltompulása és a fókuszált figyelemre való képtelenség.  Continue reading “Természethiány-zavar”

Társadalmi neoténia – infantilis társadalom

Paul Shepard szerint a civilizált emberek többségének fejlődése megrekedt egy adott szinten, kevesen jutnak el felnőttkorukra a valódi érettségig. Legtöbben olyan infantilis tulajdonságokat őriznek meg, mint a szeparációs szorongás, az omnipotencia fantáziája, a tehetetlenség érzése, orális elfoglaltságok, a testi inkompetencia és függőség – feltehetően azért, mert ezek jobban segítik a civilizált társadalomhoz való alkalmazkodást. Continue reading “Társadalmi neoténia – infantilis társadalom”

Az ökológiai én

 

Az elmúlt tizenöt évben számos olyan fogalom született, amelynek célja a természettel való összekapcsoltság kifejezése volt, és több szerző értelmezi ezek némelyikét az ökológiai én megéléseként. Az ökológiai én az ökopszichológia és a mélyökológia egyik központi fogalma, és nem más, mint az én kiterjesztése a természeti világra. Ez a többi élőlénnyel való közösségünk, egységünk megélését jelenti, egy olyan intuitív környezeti tudást, amely az élővilág közös fejlődésének emlékét őrzi. Continue reading “Az ökológiai én”

Az erő rendszerszemléletű értelmezése

Joanna Macy szerint az erőt kultúránk a valami vagy valaki fölött való hatalomként értelmezi, egy zéróösszegű játékként, amelyben az egyik nyer, a másik pedig veszít. Más szóval egyenlő a dominanciával, a valami fölötti erővel. „A dominálás erős védelmi rendszereket igényel, páncélruhát, amely beszűkíti a látóteret és a mozgást. A rugalmasság és reakcióképesség csökkentésével elvág bennünket az életben való teljesebb és szabadabb részvételtől. Continue reading “Az erő rendszerszemléletű értelmezése”

Az egészség és jóllét egyéni és bolygószinten

Mit nevezünk egészségnek az ökoszisztémák és a Föld szintjén?

Az ökoszisztémák egészségi állapotára vonatkozó korábbi meghatározások a következő elemeket tartalmazták: az egészség mint homeosztázis, mint diverzitás és komplexitás, mint stabilitás és ellenálló képesség, az egészség mint életerő, illetve mint a rendszer részei közötti egyensúly.[1] Continue reading “Az egészség és jóllét egyéni és bolygószinten”

A világ mint rendszer

Egy sokrétűen összetett rendszerben élünk, amelybe a csillagoktól a sejtjeinkig, a barátainktól a baktériumokig, a levegő molekuláitól a lelkünkig és a rég múlt idők szereplőitől más kontinensekig minden beletartozik. Ennek a sokdimenziós rendszernek az egyes részeivel különböző diszciplínák foglalkoznak, de valójában az egész világ egyetlen nagy rendszert alkot. Continue reading “A világ mint rendszer”

A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai

Fritjof Capra szerint az emberiség túlélése azon fog múlni, hogy képes lesz-e megérteni a természeti rendszerek törvényeit és képes lesz-e azok szerint élni. Az ökológiai rendszerek mintát adnak arra, hogyan lehet a fenntarthatóságra tervezni. A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai a Center of Ecological Literacy szerint a következők: Continue reading “A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai”

Az állatok személyisége

Egyre több kutatás számol be arról, hogy az egyéni vonások különbsége széleskörűen elterjedt az állatvilágban, egy adott faj egyedei között (Gosling és John, 1999). Az egyszerűbb gerinctelen állatoktól (pl. tintahalak, rákok, pókok, tücskök) kezdve, halakon, kétéltűeken, hüllőkön és madarakon keresztül az emlősökig több mint 70 állatfajnál mutatták ki egyes vonásbeli különbségeknek, úgy, mint az agresszivitásnak, egy ragadozóval szembeni merészségnek illetve egyéb vonásoknak a meglétét Continue reading “Az állatok személyisége”

Az ökopszichológia és egyéb területek

Az ökopszichológia egy multidiszciplináris tudományterület, amely – Roszak és Metzner megfogalmazásában – nem nevezhető a pszichológia egyik ágának,[1] hiszen magát a nyugati világképben gyökerező pszichológiát is megkérdőjelezi.

Számos olyan terület van, amellyel közös elemeket tartalmaz, illetve az ökopszichológiát magát is több elnevezéssel illetik. Continue reading “Az ökopszichológia és egyéb területek”

Joanna Macy (1995). Working through environmental despair. In: Theodore Roszak, Mary E. Gomes, and Allen D. Kanner (Eds.), Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind (pp. 240-259). San Francisco: Sierra Club Books. (összegzés)


A teljes cikk fordítását itt találod.

Joanna Macy szerint jelenleg egy nagyon nehéz és egyedi helyzetben vagyunk: minden eddigi generáció számára a nehézségek, kudarcok és az egyéni halál a kontinuitás egy tágabb bizonyosságába ágyazódott – számunkra pedig éppen ez az alapvető bizonyosság veszett el. Erre a gondolatra rettegés tölt el, majd düh, bűntudat és szomorúság. Egy kollektív fájdalmat érzünk, amely túlmutat az egyéni fájdalmon, és amelyben mindenki osztozik. Ugyanakkor mindezt igyekszünk elhessegetni magunktól, nem gondolunk rá, és úgy éljük az életünket, mintha továbbra is minden a régi volna. Continue reading “Joanna Macy (1995). Working through environmental despair. In: Theodore Roszak, Mary E. Gomes, and Allen D. Kanner (Eds.), Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind (pp. 240-259). San Francisco: Sierra Club Books. (összegzés)”

Ökopszichológia – tágabb értelemben

Az ökopszichológia alapgondolata az, hogy az ember egészsége és jólléte, valamint a Föld egészsége és jólléte között szinergikus kapcsolat van. Azaz nem lehet őket különválasztani, ami bent van, az van kint is és fordítva. Az ok-okozati viszony ebben kölcsönös:

Egyrészt a természettel való harmonikus kapcsolatunk megszakadásának, abuzívvá válásának az eredménye az ökológiai katasztrófa. Másrészt a tönkretett környezet, vagy csak egyszerűen a természettel való kapcsolat teljes hiánya a mindennapokban testi-lelki-szellemi egészségünk megbontója.

Az ökopszichológia lényege egy szóban megfogalmazva: integráltság. Continue reading “Ökopszichológia – tágabb értelemben”

Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (3)

  1. Az ökopszichológia gyakorlata

Terrance O’Connor (Therapy for a Dying Planet) azt a kérdést teszi fel, hogy mi a pszichoterapeuták felelőssége egy olyan korban, Continue reading “Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (3)”

Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (2)

1. Elméleti rész

Paul Shepard (Nature and Madness) szerint nagyon sok ember az élete során nem válik valóban éretté, felnőtté, mivel megőriz bizonyos infantilis tulajdonságokat – feltehetően azért, mert ezek jobban segítik a civilizált társadalomhoz való alkalmazkodást. Ilyenek jellegek például a szeparációs szorongás, az omnipotencia fantáziája, a tehetetlenség érzése és a testi inkompetencia és függőség.

A világ megváltoztatására tett törekvésünk egy elkeseredett kísérlet arra, hogy az önmagunk változását, a saját fejlődésünkre való hatásunkat helyettesítsük valamivel. Continue reading “Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (2)”

Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (1)

A Theodore Roszak, Mary E. Gomes és Allen D. Kanner által szerkesztett könyv több irányból járja körül az ökopszichológia kérdéskörét. A két előszó ökológiai illetve pszichológiai perspektívából közelíti meg a születőben levő változást, Th. Roszak bevezetője pedig kontextusba helyezi az ökopszichológiát. A könyv első része az elméleti perspektívákról szól, ezt az ökopszichológia gyakorlata követi, míg a harmadik rész címe: Kulturális diverzitás és politikai elköteleződés. Continue reading “Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (1)”

Hillman (1995). A Psyche the Size of the Earth

Hillman előszava (A Psyche the Size of the Earth) az én határairól és ezen keresztül a pszichológia határairól szól, ezeket tágítja egy holisztikus szemléletrendszeren keresztül.

A pszichológia a szubjektivitást kutatja, az egyén belső megéléseit, hangulatait, reflexióit, fantáziáit, érzelmeit, verbális gondolatait és gondolatképeit, valamint viselkedését. Ennek folytán a pszichológia központi kérdése az, hogy hol kezdődik és hol végződik az „én”, valamint hol kezdődik a „másik”? Continue reading “Hillman (1995). A Psyche the Size of the Earth”

Grieving could offer a pathway out of a destructive economic system (összegzés)

Jo Confino, 2014. The Guardian sustainable business

A cikk arról szól, hogy romboló gazdasági rendszerünk okozta megannyi kollektív és egyéni fájdalom fölött érzett tehetetlenségünk hogyan akadályoz meg bennünket a cselekvésben, abban, hogy olyan megoldásokhoz nyúljunk, amelyek segítenek egy új irányt találni.

„Az a döntésünk, hogy mindennél többre tartsuk a kényelmet és a felületesen értelmezett boldogságot, az elkülönültség és dermedtség, zsibbadtság érzéséhez vezetett, és a bánatunkat, fájdalmunkat ennek következtében mélyen eltemettük a tudattalanunkban. Ez nemcsak még erősebb fogyasztási kényszerhez vezetett, amely a bűntudatunkat próbálja elrejteni, hanem közben rejtett fájdalmunkat kivetítjük a körülöttünk levő világra és magára a Földre.” Continue reading “Grieving could offer a pathway out of a destructive economic system (összegzés)”