A természettel való kapcsolatom a gyerekkori kirándulásokkal, a madarak iránti rajongással és a csillagászat iránti érdeklődéssel kezdődött. Nem is gondoltam volna akkoriban, hogy felnőttként, egy üzemben, vagy egy laboratóriumban való munka során milyen könnyen elveszíti ezt az ember. Már több éve csak a mókuskerékről szóltak a mindennapok, amikor felismertem, hogy valami nincsen rendben, és olyan hiányérzetem van, ami korábban nem volt, ekkor szerencsémre rövidesen rátaláltam a természetkapcsolat-facilitátor képzésre.
A képzés során nem csak a természetkapcsolatomat újítottam meg és fejlesztettem, de arra is rájöttem, hogy a saját magammal való kapcsolatomat és a saját igényeimet is van lehetőségem újradefiniálni.
Ebből fakadóan a sétáim során szeretnék teret hagyni a lelassulásra és az önmagunkkal való kapcsolódás lehetőségére is, amellett, hogy a természetre is más szemüveggel nézzünk, mint korábban. Nagyon erős motivációt érzek arra, hogy különösen azokban a munkakörökben, ahol a mesterséges, városias, gépies környezet vesz minket körül minden nap, lehetőséget teremtsek másoknak kilépni, és újra találkozni, mélyebben kapcsolódni az élő és élettelen természettel. Saját esetemből kiindulva úgy érzem, ez nagyon sokat javíthat az életminőségünkön.
Nagyon sajátomnak érzem a játékot, játékosságot is, mindenképpen szeretném belevinni a sétáimba a nagy teret adó feladványokat, a kooperatív (és nem versengő) játékokat és a játékos tanulást (gamifikáció).