Sziasztok!
Az emberi civilizáció által Lengyel Enikőnek nevezett, kereső és találó, járt utat a járatlanért könnyen elhagyó, lassan járni mostanában tanuló, egyébként gyorsléptű, 44 éves, nőnemű Homo sapiens vagyok.
A Természetet az Ökopszichológiai Intézet által szervezett képzésig ösztönösen, zsigerből szerettem, mert kiskorom óta visszatérő tapasztalatom volt: megnyugtat, feltölt, csodálattal, békével, teljességgel és hálával tölt el.
Kerestem is minden lehetőséget, hogy erdőn-mezőn járhassak. A városi lét elviselésének a rendszeres túrázás (gyalog, biciklivel, kajakkal) volt életemben a kulcsa.
Sosem gondoltam, hogy a természetjárás azért tud ennyire segíteni a pszichés és fizikai rendben levésemben, mert érzésben nem szakadtam el a Természettől, és mert nem tartom magam többnek vagy fontosabbnak, mint egy erdőben álló évszázados tölgy, egy fűszálon végig kocogó cincér vagy épp a Mont Blanc (haha!).
A Természetkapcsolat-facilitátor képzés még így is sok új nézőpontot, szemléletbeli csiszolódást, további megértést, konkrét biológiai tudást hozott számomra és azt is végleg megértettem, hogy az emberi civilizáció mekkora öngólt rúgott, mikor a Természet fölé helyezte magát és elhitte, hogy annak rendszereitől függetlenül életképes lehet.
Bizakodással és örömmel tölt el, hogy természetkapcsolat-facilitátorként elsajátíthattam az ökopszichológiai szemléletet és a kezembe kaptam egy eszközt – a részvételi séták metodikáját – , amellyel segíthetek a sétáimon résztvevőknek a több-mint-emberi világhoz való visszakapcsolódásban, minden lény, így az ember totális rendszerbeágyazottságának megértésében és megérzésében.
Szeretettel várom sétáimra azokat, akik látják és tapasztalják, hogy a világban valami kisiklott, és már keresik a REND(SZER)-be visszavezető utat.
Budapest északi vonzáskörzetében találkozhattok programjaimmal.