Ökopszichológia és minimalizmus a kertben – Dr. Fetykó Kinga cikke

Hogyan kapcsolható össze az ökopszichológiai szemlélet a kertészkedéssel? Hogyan integrálható a minimalizmus szemlélete a kertészkedés munka- és eszközigényes világába?

Bemutatkozom: Kinga vagyok, biológus, rovarász és partizán kertész. A kertem egy igazi lakótelepi „partizán” kert, egy olyan elszigetelt lakótelepen, ahol valójában mindenki kertészkedik valamilyen formában, a klasszikus módszereket követve.

Ha a kályhától kellene elindulnunk, akkor hosszan mesélhetnék arról, hogy miért és hogyan kötöttem ki a rovarok, majd növények között a természetben, később pedig a kertemben. Ám amikor leírom nagyképűen a „kertemben” szót, szembesülök a legalapvetőbb birtoklási vágyammal, hogy az enyém – hiszen [most éppen] én alakítom és én hozom benne a döntéseket, erősen sarkítva akár azt is kijelenthetném, hogy „élet és halál” ura vagyok ezen a néhány négyzetméteren.

Kutyás emberként minden reggelemet sétával indítom és zárom, így alkalmam nyílik elmerengni a többi kertész ténykedésén. Ezek a séták világították meg számomra azt, hogy milyen komoly súlya van ennek a birtoklási vágynak, majd a teljes kontroll megélésének-gyakorlásának, főleg, ha a hagyományos „mások is így csinálják” tudással társul – egy „zsigeri” holisztikus rendszerszemlélet nélkül. Na, bumm, akkor ez most pontosan mit is jelent? Egyszerűen csak azt, hogy kényünk s kedvünk szerint telepítünk és pusztítunk el növényeket, változatos módszerekkel „kínozzuk” kezeljük a talajt, pazaroljuk a vizet, állandó harcban állunk a rovarokkal, gyomokkal és időjárással, miközben többé-kevésbé sivár élőhelyeket teremtünk – és közben még véletlenül sem merül fel bennünk a sanda gyanú, hogy lehet, valamit nem csinálunk jól? Lehetetlen, hiszen a gyep zöld, a beton mohamentes, a szegélyek tökéletesek, a sövény is meg van nyírva, a madarak csicseregnek, a virágok egyenes ágyásokba rendezve illatoznak, ám a rendező elvből a gazdából dől a panasz: „az időjárás vacak”, „sok a bogár, meg a tarack”, „megint permetezni/kapálni/gyomlálni kell”. És itt valahogy véget is ér a boldogság, harmónia és nyugalom. Hogy is van ez ökopszichológiai megközelítésben? Eleve egy elidegenedett, „rendszeren kívüli” állapotból kiindulva alakítjuk ki a magunk számára, világunk torz tükröződését a „zöldben”, nem felismerve és tiszteletben tartva a természet magától értetődő szabályait, sőt esetenként kifejezetten háborút hirdetve ellene. Hát ennyit arról, amit szemlélődve-beszélgetve „tapasztaltam”.

Lássuk viszont, hogy én mit „termeltem” meg ezen a néhány, építkezési sitt alapú, erősen homokos lakótelepi négyzetméteren? Elsősorban lendületes és nagyratörő terveket, majd tengersok fölösleges munkát, későn és hosszan virágzó, ám annál színesebb kudarcélményeket, amiket a késői fagyokig kitartó a hatalmasra nőtt „abbahagyom” gyomokkal társítottam. Természetesen, mint minden rendes kertész, én is pihentem egy hónapot télen. Ez igen, ez volt az első teljes „kudarc” évem.

A következő tavaszig rendületlenül sétáltam a kutyámmal mindennap, és elengedtem a kényszert, hogy nekem itt most mindenáron valami lenyűgöző és színes kertet kell kreálnom. Egyszerűen csak figyeltem a fákat, növényeket, rovarokat, madarakat és tapasztaltam mennyire más az élet a homokon. Ökopszichológiai értelemben véve ebben a számomra teljesen új környezeti közegben újrakapcsolódtam és így kerestem azokat az érintetlen élőhelyeket, ahol valós képet kaphatok arról, hogyan működik ez az egész. Megtapasztaltam újra, hogy mennyire nehéz belátni, hogy instant és rohanó világunkban a lassulás egy időigényes feladat, ám kifejezetten hasznos, hiszen sok fölösleges munkát megspórolhatunk vele. Mert a természet egész gyorsan „megmutatta” a megoldási alternatívákat, egyszerűen csak ki kellett kapcsolni a sok fölösleges okoskodást, és apró lépésekben másolni az adott „természetes” mintát. Az élmény alapvetően átégett belülről, és már nem akartam mindenáron az elképzeléseimhez igazítani/alakítani a környezetemet, hanem hagytam, hadd mutassa meg, mit tud, és csak arra figyeltem, hogy egy változatos, bolygatatlan élőhely kialakulását segítsem.

Végtelenül egyszerűnek tűnt minden, amikor felismertem, hogy része vagyok egy nagy és jól működő valaminek, rendszernek, amiben a személyes szabadságom azon a ponton kezdődik, amikor tudomásul veszem, tiszteletben tartom és ösztönösen alkalmazom ennek a hatalmas, élő rendszernek szabályait.

Beleengedve hát magam az átalakulási folyamatba, amit a lassulás és a megfigyelés alakított ki körém, áthelyeződött a gondolkozásom fókusza. Már nem a problémák hatalmas kupacán üldögéltem, hanem változatos lehetőségek tárházából válogattam. Sokkal árnyaltabbá vált a kötődésem a növényekhez – kiváltképp a fákhoz és a füvekhez, és ezzel egy időben letettem az ásót, kapát, gereblyét. Ha ültettem, akkor természetesen előkerült az ásó, szélviharok után pedig a gereblye, (hogy a széthordott száraz leveleket összegyűjtsem) de a hétköznapokban csak egy metszőolló és egy közepes kartondoboz volt a felszerelésem. A minimalista szemlélet mondhatni beszivárgott kertészkedős mindennapjaimban. A kevesebb az több elve – már nemcsak a kertész eszköztáramra vonatkozik, hanem a beavatkozásaim minőségére is, és az e mögött jelenlévő szemléletre is. Ebben a felismert egységben „én” együtt alakulok a kertemmel, mindennap. Érzem a ritmusát, rácsodálkozom a színeire, illatára, textúrájára, munkám során tisztelem az integritását, táplálom és táplál. Cserébe ő lekapcsolja a nyüzsgő énem a világhálóról, lecsendesít és visszakapcsol a valós világba.

Ökopszichológia és minimalizmus a kertben

Ökológiai én konferencia ( a IV. Öko-pszichológiai Napok) PROGRAMJA

 

PROGRAMELEMEK: előadások, műhelyek

Kardos Edina  klinikai szakpszichológus, lovas és kutyás terapeuta és tréner

  • – előadás: ÁLLAT ASSZISZTÁLT TERÁPIA és tréning
  • – workshop: KUTYÁS TRÉNING

 


Dr. Kalóczkai Andrea meseterapeuta, pszichoterapeuta, neurológus szakorvos

  • – MESETERÁPIA természeti elemekkel – háromórás workshop (elmélettel és gyakorlattal), ismétléssel

 


Dr. Mihók Barbara erdőökológus, mentálhigiénés szakember és Novák Bálint pszichológus

  • – előadás: ERDŐFÜRDŐ
  • – erdőfürdő séta: saját élményű megtapasztalás

Novák Bálint pszichológus, filmklub vezető

  • – workshop: ökopszichológiai témájú FILM vetítése és megbeszélése

 


Dr. Fetykó Kinga biológus, kertész

  • – előadás: ÉLETSZERŰ KERTÉSZKEDÉS
  • – és workshop

 


 

Fazakas Enikő pszichológus, pszichoterapeuta és Molnos Zselyke ökopszichológus

  • – workshop: találkozás az egyediséggel: a TERMÉSZET IRÁNTI EMPÁTIA létrejötte

 


Molnos Zselyke  ökopszichológus

  • – előadás: az ÖKOLÓGIAI ÉN PSZICHOLÓGIAI értelmezése

 


Donáth Attila szupervizor, közösségi színházi szakember, Molnos Zselyke ökopszichológus és az Ökopszichológiai Színház tagjai

(Barcsik Elza, Erős István, Geréb János, Hruska Marek, Kiss B. Judit, Maróti Dénes, Mikola Orsolya, dr. Oborny Beáta, Rózsa Dániel, Somogyi Beáta, Turba Attila)

  • – workshop: a KÖRNYEZETI FÁJDALOM és a természettel kapcsolatos egységélmények megosztása és feldolgozása az ökopszichológiai színház eszköztárával

GYEREKPROGRAMOK

Barcsik Elza óvodapedagógus, drámapedagógus

  • – hagyományőrző természeti játékok gyereknek, családoknak

Kasza József ÍJÁSZ, MNWA, HUNWA instruktor, túravezető

  • – élménypedagógiai foglalkozások

EGYÉB PROGRAMOK

  • – éjszakai túra (Kasza József ÍJÁSZ, MNWA, HUNWA instruktor, túravezető)
  • – BALATON-program

ZÁRÓ ELŐADÁS

Donáth Attila szupervizor, közösségi színházi szakember és az Ökopszichológiai Színháztagjai (Barcsik Elza, Erős István, Geréb János, Hruska Marek, Kiss B. Judit, Maróti Dénes, Mikola Orsolya, dr. Oborny Beáta, Rózsa Dániel, Somogyi Beáta, Turba Attila)

  • – a háromnapos program zárása és integrálása improvizációs közösségi színházi előadással, a személyes élmények és történetek megosztásán és visszajátszásán keresztül

Barcsik Elza drámapedagógus

 

Óvodapedagógus, drámapedagógus, playback-színházi játékmester vagyok. Munkámat átszövi a szerves műveltség kincsei megélésének fontossága, amely megalapozza a jövőt. Nem őrizni, hanem éltetni akarom a hagyományokat, a társadalom mai lehetőségei közepette. Gyerek, felnőtt egyaránt közösségre vágyik, ennek megteremtésére ma már nevelni kell magunkat – ez a magvetés az igazi célom.

Donáth Attila szupervizor, közösségi színházi szakember

Több mint huszonöt éve végzek tanácsadói, szervezetfejlesztői, tréneri, szupervizori, coach, közösségi szociális munkát. Ez idő során folyamatosan képződtem szakmai, módszertani, valamint önismereti területen, és több vezetői szerepben is kipróbáltam magam. Munkámban és magánéletemben egyaránt fontos szerepet tölt be a playback improvizációs színház, a Pszínház társulat tagja és a Centre for Playback Theatre akkreditált trénere vagyok. Continue reading “Donáth Attila szupervizor, közösségi színházi szakember”

Molnos Zselyke, ökopszichológus

Molnos Zselyke vagyok, az Ökopszichológiai Intézet létrehozója és vezetője, az Ökopszichológia-alapkönyv szerzője.

Biológiát, ökológiát, majd pszichológiát tanultam, évekig középiskolában tanítottam, önkéntes trénere voltam egy középiskolások iskolán kívüli képzésével foglalkozó civil szervezetnek, majd tanácsadóként dolgoztam. Continue reading “Molnos Zselyke, ökopszichológus”

Fazakas Enikő pszichológus, pszichoterapeuta

Pszichológus és pszichoterapeuta vagyok. Pályaválasztásomat és későbbi szakmai munkámat is azoknak a külső és belső folyamatoknak a megértése vezeti, ami az emberi viselkedés és élménymód egyediségéből ered.

Egyéni pszichoterápiás üléseken, önismereti illetve terápiás csoportokban végzett munkám során alkalmazom a pszichológusi képzésben és a módszerspecifikus továbbképzéseimen szerzett ismereteimet: pszichodráma, pozitív pszichoterápia, Continue reading “Fazakas Enikő pszichológus, pszichoterapeuta”

Dr. Fetykó Kinga biológus, kertész

Végzettségemet tekintve biológus vagyok és közel másfél évtizedet foglalkoztam növényvédelmi állattannal, ahol megismertem és megszerettem az ízeltlábúak világát – pókok, pajzstetvek és tripszek révén. Kutatóként a pajzstetvek és tápnövényeik világán keresztül megtapasztaltam, milyen valóban „érzékelni” a környezetet: figyelni, lassulni, olvasni a közvetett jelekből, és megtapasztalni az intuíció erejét. Continue reading “Dr. Fetykó Kinga biológus, kertész”

Dr. Mihók Barbara erdőökológus, mentálhigiénés szakember

Ökológusként doktoráltam, kutatóként, természetvédőként dolgoztam erős civil szemlélettel és társadalmi szolidaritással felszerelkezve. A természetvédelem intézményi kérdéseitől egyre inkább az egyéni tudati szint felé vitt az érdeklődésem. Abban hiszek, hogy önmagunk természeti lényként való újra-felfedezése egyaránt gyógyító hatással bír az ökológiai rendszerekre és a saját pszichénk egészségére nézve is. Continue reading “Dr. Mihók Barbara erdőökológus, mentálhigiénés szakember”

Dr. Kalóczkai Andrea neurológus szakorvos, pszichoterapeuta, meseterapeuta

A Pécsi Orvostudományi Egyetemen szereztem diplomát 1989-ben, majd az ajkai Magyar Imre Kórház neurológiai osztályán kezdtem el gyakorolni hivatásomat. 1992-ben Budapestre kerültem, és a hajdani „Lipóton”, vagyis az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben folytattam pályafutásomat. Itt mélyedtem bele az epilepszia betegek gondozásába, a betegek komplex kezelésébe, a gyógyszeres terápiáktól kezdve a pszichoszociális betegvezetésen át, az epilepszia műtét előtti kivizsgálásáig. 1993-ban tettem neurológiai szakvizsgát. Később az EEG és Elektrofiziológiai Labor és Fejfájás-ambulancia orvosaként dolgoztam tovább a Lipót falain belül.

Ekkor már erősen érdeklődtem a pszichoterápia iránt, és 2000-ben pszichodráma- csoportvezető lettem, majd 2001-ben szakvizsgáztam pszichoterápiából. Continue reading “Dr. Kalóczkai Andrea neurológus szakorvos, pszichoterapeuta, meseterapeuta”

Kardos Edina, klinikai szakpszichológus, lovas és kutyás terapeuta

2004 óta foglalkozom pszichológiai lovasterápiával, 2008-ban hoztam létre Pilisszántón a Kapcsolat Lovasterápia Központot, ahol saját fejlesztésű ló asszisztált módszertannal, speciálisan képzett lovakkal és kutyákkal egyéni és csoportos terápiákat, család és párterápiát, valamint önismereti, szülői hatékonyságfejlesztő és cégek számára vezetői készségfejlesztő valamint csapatépítő tréningeket vezetek. Continue reading “Kardos Edina, klinikai szakpszichológus, lovas és kutyás terapeuta”

Az egyediség felismerésén keresztüli kapcsolódás

Az egyediség felismerése az empatikus kapcsolódás kulcsa. Hiszen ez nem más, mint a kettőnk közötti hasonlóság felismerése. Ha pedig itt tartok, már nehezen tartható az emberközpontúság, az emberi felsőbbrendűség arroganciája, hiszen találkoztunk: az én egyediségem kapcsolatba került a másik élőlény egyediségével.

  • (Forrás: Molnos Zs., Fetykó K. G. (2018). Az ökopszichológia jelentősége a környezeti nevelésben. XIV. Kárpát-Medencei Környezettudományi Konferencia kiadványa, 196-200. Szerk. Dr. Füleky György. Gödöllő: MAG Mezőgazdaságért Alapítvány, Szent István Egyetem, Regionális Tudástranszfer Központ.)

Természet iránti empátia – ökológiai én

természet iránti empátia nem új fogalom. Az empátiának van egy nézőpontváltást és egy érzelmi átélést magába foglaló összetevője, és nemcsak személyközi kapcsolatokban jelenik meg, hanem más élőlények vagy nagyobb természeti egységek iránt is.

A természet iránti empátia egy eszköz az ökológiai én, vagyis egy tágabb, kiterjesztett identitás – az élőlények nagyobb közösségével való azonosulás megtapasztalására.

Az empátiának a környezetvédelemben való felhasználási lehetőségét Sobel javasolta 1996-ban, melyet később mások is támogattak (pl. Chawla, 2009; Myers, Saunders, és Bexell, 2009; Tam, 2013). Több kutatás eredménye bizonyítja a kiváltott empátia pozitív hatását a környezetvédelmi hozzáállásra (Schultz, 2000; Sevillano, Aragones és Schultz, 2007), illetve viselkedésre (Berenguer, 2007, 2010).

Záróesemény: az ökopszichológiai közösségi színház előadása

 

Donáth Attila, Erős István, Geréb János, Hruska Marek, Kiss B. Judit, dr. Oborny Beáta, Rózsa Dániel, Turba Attila részvételével

Az ökopszichológiai színház mint nem írott színházi műfaj, a személyes érzések, élmények, hangulatok és történetek megosztásán és visszajátszásán keresztül lehetőséget teremt egy egyedi közösségi élmény létrejöttére. A színészek a nézők által elmesélt hangulatokat, történeteket játsszák vissza előzetes megbeszélés nélkül, és mindezt a zenész támogatja hangkeltő eszközei és hangszerei segítségével. A színészeket, zenészeket, nézőket és a közülük kikerülő mesélőket a játékmester fogja egységbe.

A színházi előadás a program záróeseményeként integrálja a nap tapasztalatait, történéseit és megéléseit.

(További információk a műfajról: http://ecopsychology.hu/okopszichologiai-intezet/okopszichologia-playback/)

A kategórián túl az egyed: az észlelés mint részvételi folyamat

 

Dr. Fetykó Kinga biológus és Molnos Zselyke biológus, ökopszichológus workshopja (másfél óra)

Biológusként taxonokat azonosítunk be és látunk bárhol, amerre csak járunk. Nehéz elvonatkoztatni a kategorizálástól, a fajok megnevezésétől vagy épp az ökológiai értékítélet megfogalmazásától. Az individualizált észlelési gyakorlat célja az egyediség meglátása: találkozás a taxonon túl az egyeddel, hiszen ez lesz a kapcsolódás (egyik) kulcsa.
Ennek érdekében megpróbálunk „tiszta szemmel”, értékelés mentesen figyelni, amely segít abban, hogy pozíciót váltsunk: a megfigyelő elkülönültségét („kívülről megfigyelni”) felváltja a bevonódás, a folyamat részévé válás („benne lenni a folyamatban”). A biológiai háttértudás aktivizálása csak a következő lépés: segít megérteni mindazt, amit látunk. De előbb csak figyelünk, jelen vagyunk, és megengedjük magunknak az adott élőlény egyediségével való találkozást.

Elakadások versus kihívások: a lehetőségek megtalálása a nehézségekben

 

Donáth Attila szupervizor workshopja (másfél óra)

A műhelyen a szupervízió, vagyis a szakmai személyiség karbantartásának eszköztárával, a reflexiós és önreflexiós folyamatokkal dolgozunk. A résztvevők az általuk hozott témákon keresztül megtapasztalhatják, hogy a számukra elakadást jelentő kérdések hogyan válhatnak különböző perspektívaváltásokon keresztül sajátos erőforrássá.

A természettel kapcsolatos érzések, megélések megosztása

 

Donáth Attila szupervizor és Molnos Zselyke ökopszichológus workshopja – az ökopszichológiai színház tagjainak részvételével (másfél óra)

A fájdalomnak, akárcsak a testben, jelző funkciója van, és elnyomása épp ezért veszélyes. Mivel nem akarunk érzelgősnek tűnni kultúránkban, ritkán hangosítjuk ki a jelenlegi helyzet miatti fájdalmat vagy bűntudatot – és ez megbénítja az energiánkat és megemeli az ingerküszöbünket. Patricia McCabe szavaival: “Érzéketlenné váltunk az élet kialvása iránt.” Ugyanakkor a veszteség miatt érzett gyász vagy épp az egyes tájakhoz, helyekhez, élőlényekhez való kötődés ereje összekapcsol bennünket az emberen kívüli világ hálózatával. Érzéseink, élményeink erőforrást jelentenek, hiszen általuk vagyunk kapcsolatban a tetterőnkkel, energiánkkal.

A műhelyen lehetőség van az örömteli vagy megérintő saját élmények, hangulatok és történetek megosztására, amelyek a közösségi improvizációs színház színészeinek és zenészeinek segítségével megelevenednek, láthatóvá válnak. A megosztás egymással is összekapcsol, és lehetőséget teremt egy egyedi közösségi élmény létrejöttére.

(További információk a közösségi improvizációs színházi műfajról:

http://ecopsychology.hu/okopszichologiai-intezet/okopszichologia-playback/)

Kampányanyagok hatékonyságának pszichológiai szempontú elemzése – Milyen viselkedésváltozásra törekszünk, és hogyan érjük el?

 

Novák Bálint pszichológus workshopja (másfél órás műhely, ismétléssel)

Mikor fogják már fel végre az emberek, hogy veszélyben a bolygó? Miként lehet úgy átadni a környezetvédelem üzenetét, hogy mindenki megértse? Még több információval és erősebb érvekkel bombázni őket? A bűntudatkeltés változatos eszközeivel kéne harcba szállni ellenük? El kellene rettenteni őket a károkozó magatartástól azzal, hogy a természetpusztítást könyörtelen kendőzetlenséggel az arcukba nyomjuk?
A workshop keretein belül olyan marketinganyagokat nézünk meg együtt, amelyek ezt az üzenetet kívánják hordozni – és áttekintjük, hogy milyen nehézségeket kell ezeknek sikeresen áthidalniuk ahhoz, hogy maximális meggyőző erővel és hatékonysággal működjenek. Mindehhez igyekszünk a befogadó szempontjába helyezkedve közösen felfedezni az előforduló buktatókat, hibákat és a kiaknázatlan lehetőségeket és működőképes alternatívákat.

„Meglátni azt, ami az enyém” – (újra)kapcsolódás a belső erőforrásokhoz

 

Fazakas Enikő pszichológus, pszichoterapeuta és dr. Mihók Barbara ökológus workshopja (3 óra)

Hogyan éljük meg saját szakmai életutunk történéseit? Milyen ez az életút: egyenes, kacskaringós, szakadozott, ágas-bogas? Miért választottuk ezt a hivatást, és változott-e ez a „hívás” az évek során? Közösséget találtunk vagy elmagányosodtunk, megerősödtünk vagy belefáradtunk a munkába? Hogyan és miből tudunk erőt és további megerősítést kapni a saját szakmai választásainkra nézve? A sajátélményre alapuló, önismereti jellegű 3 órás műhelymunkán lehetőség nyílik arra, hogy a szakmai személyiséggel foglalkozzunk. Vagyis azzal, hogy mit ad az életemhez és mit kíván tőlem a szakmai szerepem (természetvédő, környezetvédő, környezeti nevelő, mozgósító stb)? A workshop során elmélyülésre és reflexióra lehetőséget adó módszerekkel kísérjük a résztvevőket, hogy (újra) rácsodálkozzanak belső erőforrásaikra, választásaik mögött megbúvó elköteleződéseikre, mintáikra. Mindezt a Botanikus Kert adta csodálatos környezetben, a természet elemeinek aktív bevonásával tesszük alkalmazott ökopszichológiai módszertan alkalmazásával. Várjuk azokat az érdeklődőket, akik szükségét érzik annak, hogy saját jól-létükkel foglalkozzanak, szakmai elköteleződésüket, lendületüket „újratöltsék”. Ez a műhely egy inspiráló tér arra, hogy a saját történetünkre rálássunk, és adott esetben akár újraírjuk a folytatást.

Égni, megégni, elégni, kiégni… – A természetvédő kiégésének folyamata és rizikófaktorai

Kardos Edina klinikai szakpszichológus, lovasterapeuta (Kapcsolat Lovasterápia Központ) előadása

Az előadás és a hasonló című workshop azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan lesz és főként miért, a lelkes „erdővédő” hivatásból „favágó” munka. Mi a természetvédőket, más segítő szakmabeliekhez hasonlóan, fenyegető kiégés folyamata, melyek a kiváltó okok, honnan vehetjük észre, ha benne vagyunk vagy felé tartunk, és legfőképpen mit tehetünk azért, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt, azt a viszonyulást a természetvédő hivatás felé, amely hozzásegít, hogy égni tudjunk, ha kell, de ne égjünk el és ki benne mi magunk is.

Az előadás után mindazokat, akiket megérintett a téma személyes vonatkozása és szeretnének együtt gondolkozni a kifelé vezető úton, várom a természetvédők kiégésével foglalkozó workshopon.

A természetvédő pszichológiai eszköztára

 

Novák Bálint pszichológus előadása

Az ember által okozott sokrétű természeti károk egyre nyilvánvalóbb formában jelennek meg számunkra, és a közvélemény is egyre sürgetőbben hangsúlyozza a környezetvédelmi szempontok fontosságát. Ha mindez igaz, akkor miért nem fordulnak már meg az aggasztó trendek és az emberek jó része miért nem alakítja környezetbarátabbra az életmódját? Vajon ők nem látják, hogy baj van?
Az előadás igyekszik feltárni azokat a lélektani mechanizmusokat, amelyek mentén homok kerülhet a gépezetbe, és az ember a legjobb szándéka ellenére sem viselkedik az általa elvárható legoptimálisabb módon. Miközben sorra vesszük ezeket a hibaforrásokat, arról is szót ejtünk, hogy milyen eszközökkel lehet ezeket elkerülni vagy feloldani – tehát hogyan “győzhető meg” az egyes ember és hogyan érhető el a kívánt viselkedésváltozás is.

Ökopszichológia: mit is jelent pontosan az újrakapcsolódás?

 

Molnos Zselyke ökopszichológus előadása

Az előadás az ökopszichológia integratív területéről és alapfogalmairól szól, előkészítve ezek kibontását a program többi részében. Megfogalmazza továbbá az ökopszichológia természetvédelemnek szóló hozzáadott szempontjait, illetve kiemelten tárgyalja az újrakapcsolódás elméleti megközelítéseit, valamint megemlíti ennek gyakorlati lehetőségeit.

A védelem magányától az összekapcsoltság erejéig: a természetvédő szerep újszerű megközelítése

 

Dr. Mihók Barbara ökológus előadása

Életünk során történhet egy vagy több átalakító jellegű esemény, ami a természethez való kapcsolódásunkat a legmeghatározóbb kapcsolatunkká teszi. Onnantól kezdve azt érezhetjük, hogy: „ennek a nagy egésznek a része vagyok”, „ha én nem védem meg, magát nem tudja megvédeni”, „viszonoznom kell, amit kaptam a Természettől”. A természetvédő egyszerre harcos, misszionárius és gyógyító: küzd a természet megőrzéséért és a természeti állapot romlás visszafordításán dolgozik. A bevezető előadás célja, hogy a szakmai napra való hangolódásként személyes megfogalmazásokon keresztül rátekintsünk a természetvédő szerepben rejlő erőre és kihívásokra. Az előadás és a nap folyamán kínált megközelítésünk lényege, hogy a természetvédő az ember-természet kapcsolódás elősegítőjeként (facilitátoraként) ismerjen magára, és ez a megközelítés egyaránt segítse a belső és a külső erőforrásokhoz való (újra)kapcsolódását.

Donáth Attila, Erős István, Molnos Zselyke, Rózsa Dániel, Turba Attila: Az Ökopszichológiai Nap záróeseménye: Playback-színházi előadás

A playback-színház mint nem írott színházi műfaj, a személyes érzések, élmények, hangulatok és történetek megosztásán és visszajátszásán keresztül lehetőséget teremt egy egyedi közösségi élmény létrejöttére. A színészek a nézők által elmesélt hangulatokat, történeteket játsszák vissza előzetes megbeszélés nélkül, és mindezt a zenész támogatja hangkeltő eszközei és hangszerei segítségével. A színészeket, zenészeket, nézőket és a közülük kikerülő mesélőket a játékmester fogja egységbe.

Ez az improvizációs színházi műfaj archaikus közösségi rítusainkra emlékeztet, amelyek lehetőséget adtak az önkifejezésre, a megosztásra, a közös művészi élményre – és esetenként a katarzisra.

Az ökopszichológiai playback-színházban a megosztott érzések, élmények, történetek az emberen kívüli világgal kapcsolatos megéléseinkhez kapcsolódnak. Olyan élményeket és történeteket várunk, amelyek a külső-belső természettel kapcsolatban megélt fájdalomról, gyászról, félelemről – vagy éppen örömről, egységélményről szólnak. Az érzések palettája természetesen végtelen…

A II. Ökopszichológiai Napról készült videót, benne playback-színházi elemekkel, itt éred el.

Workshop: Dr. Szabó Magdolna – Ökopszichológiai prevenciós program alsó tagozatos gyermekek számára (ízelítő)

Az ökopszichológia kapcsolatot teremt az emberi lélek és a természet működése között, lehetőséget ad ezek egymásra hatásának tudományos vizsgálatára, valamint megnyitja a természet mint terápiás modalitás végtelen tárházát. Mindezek mellett figyelembe veszi, hogy az ember természetes közegéből tartósan kiszakítva nem tud hosszú távon kiegyensúlyozott maradni, ún. természethiányos zavar lép fel nála. Mindezen tudás segítségével igyekszünk a ma gyermekének ilyen irányú ismereteket átadni, és az ökopszichológia módszereivel közelebb hozni önmagához, másokhoz, és a természethez, számtalan, az előadásban megismert lelki problémát megelőzve, illetve orvosolva ez által. A workshop résztvevői bepillantást nyerhetnek az alsó tagozatos gyermekek számára kidolgozott, több mint három hónapos prevenciós programunk részleteibe, és saját élményt szerezhetnek a program gyakorlatáról.

Workshop: Novák Bálint – A cuki jegesmacin túl: A könyvezetvédelmi propaganda okozta fájdalom feldolgozása (mozgóképes eszközökkel operáló ökopszichológiai workshop)

környezetvédelem missziójáért felelős fórumokon látott tartalmak, mint pl. reklámok vagy óriásplakátok célja az lenne, hogy motivációt nyújtsanak és környezetbarát hozzáállásra sarkalljanak minket. De vajon az olajtól fuldokló pingvinek és megégett orángutánok látványával elérhető ez a célt? Sajnos a környezeti kommunikáció gyakran kibírhatatlanul erős, fájdalomkeltő és traumatizáló tartalmakkal operál, emellett a kiváltott reakciók és érzések feldolgozására sokszor lehetőséget sem ad. Mindez viszolygáshoz, fásultsághoz, eltompuláshoz, majd a témától való teljes elforduláshoz vezethet.

Te sem találod a kiutat a kiúttalanságból? Jobb lenne becsukni a szemed, befogni a füled és nem is gondolni rá többet? Megnyugtatunk – nem vagy egyedül. Szerencsére van megoldás. Ha érzékenyebben állunk a fájdalmas tartalmakhoz és utat találunk az eltompított érzésekhez, akkor feloldható a fásultság és a várva várt változás is elindulhat: valódi kapcsolatot építhetünk a természettel is. Ha neked is van mit feldolgoznod, tarts velünk!

Workshop: Fazakas Enikő, Magyar Eszter – Én a természetben, a természet bennem

Workshopunk az egyén és a természet kölcsönös, oda-vissza ható, cirkuláris kapcsolatát helyezi középpontba. Az ökopszichológia szemlélete szerint az egészség nem csupán az egyéni integritás és az emberi kapcsolatok szintjén, hanem egy tágabb rendszerben értelmezhető, mely az egészséges ökoszisztémához való egészséges kapcsolódás mentén képzelhető el.

A közös munka során megtapasztalhatod a természettel – és ezen keresztül önmagaddal, a közvetlen és közvetett környezeteddel – meglévő kapcsolat természetes hullámzását, változásait. Ráláthatsz, hogyan van jelen életedben a természeti környezet, milyen módon vagy része a nagyobb egésznek. Tudatosabban nézhetsz rá azokra a jelentőségteljes természeti élményekre, melyek során megélted az összekapcsoltságot, az egységet. Megtapasztalhatod, hogyan éled meg a mindennapokban a természeti környezettől való elidegenedést és újrakapcsolódást. Célunk a természettel való élő kapcsolat élményének tudatosítása, mely hozzásegít ahhoz, hogy környezetünkkel integráns módon, egységben létezzünk.

Előadás: Dr. Szabó Magdolna – Az ökopszichológia mint a prevenció eszköze a gyermekpszichiátriában

Magyarországon a gyermekpszichiátriai szakambulanciák és osztályok forgalma évről évre drámaian nő. Ez jelenleg 10-12.000 fős betegforgalmat jelent évente! Emellett további megszámlálhatatlanul sok gyermeket segítenek a pszichológusok – az állami és magán szektorban egyaránt – a lelki problémáikkal való megküzdésben. Napjainkban több új, korábban nem létező problémával és kihívással kell szembesülniük a szakembereknek, melyek közül talán a virtuális valóság mindent elnyelő hatása bizonyul a legerőteljesebbnek. A jelenség számtalan problémát vonz maga után, melyek közül a figyelem és koncentrációs zavart, az izolálódást, a hangulati zavarokat és alvászavarokat emelném ki. A problémák hátterében több problémát azonosítottak már korábban a szakemberek, figyelmen kívül hagyva azonban a természetet mint az ember eredeti környezetét és egyik legfontosabb erőforrását.

Az előadás során a hallgatók megismerkedhetnek ezen jelenségek hétköznapi és orvosi következményeivel, a természethiányos zavar állapotával, illetve az ökopszichológiával, mint a problémák megelőzésének egy forradalmian új módszerével.

Előadás: Dr. Mihók Barbara – Akciótól az azonosulásig: az ökopszichológia jelentősége a természetmegőrzésben

A természetvédelem a természeti értékek megőrzéséért folytatott küzdelmes tevékenységek összessége. E tevékenységek kapcsán beszélünk többek között intézményesült természetvédelemről, természetvédelmi szakpolitikákról és a tudományos hátteret biztosító természetvédelmi biológiáról. Ezeknek a művelése mind egy célt szolgál: a természet mint „hang nélküli” érintett láthatóvá és hallhatóvá tétele és képviselete a társadalom szervezésének folyamatában. A természetvédelemben dolgozók sokszor egy frontvonalon érezhetik magukat, ahol egy ellenséges környezetben kell éberen őrizni a „kincset” – ez a küldetés óriási igénybevételt jelent érzelmi, intellektuális és fizikai szempontból is. Az előadás felvillantja azokat a szempontokat, amiket az ökopszichológia kínál a természetvédelem (újra)értelmezésében, azzal a szándékkal, hogy továbbgondoljuk: hol végződünk mi és hol kezdődik a természet, meddig önvédelem és mikortól természetvédelem?

Az előadásról készült videót itt találod.

Előadás: Dr. Fetykó Kinga – Láthatatlan nyüzsgés: egy kutató útja a perspektívaváltástól a paradigmaváltásig

Tudatosult már benned, hogy jobb esetben sehol sem lehetünk „teljesen” egyedül? Lehet, hogy a szoba sarkából már eltűnt a pók, de a szekrény mögött biztos lakik egy másik, talán éjjel hallod, ahogy ott motoz a csótány az öreg padlódeszkák alatt, esetleg tudod, hogy a szomszéd néni betegesen fél minden darázsszerű lénytől… De mégis hogy viszonyul ehhez a világhoz egy növényvédelmi rovarász, akinek a munkája és élete folyamatosan a rovarokról szól? Vajon miért és hogyan változik meg a belső értékrend a mikroszkópon keresztül, ha egy apró pajzstetű „visszanéz” egy csendes nyári délutánon?

Az előadásról készült videó itt érhető el.

Előadás: Molnos Zselyke – Ökopszichológia: a paradigmaváltás küszöbén

Mit jelent a külső és belső természet? Mi az elidegenedés és milyen útjai vannak az újrakapcsolódásnak? Mi az a megtapasztalható folyamatok mögötti közös pont, ahonnan megragadható a másodfokú változás? Melyek az ökopszichológiai paradigma elemei? Milyen látókörtágítást kínál az ökopszichológia a társadalomtudományok, illetve a környezetvédelem számára? Az előadás az ökopszichológiai szemlélet alapjait mutatja be, előkészítve ezek kibontását a program többi részében.

Az előadásról készült videót itt éred el.

Balatoni Ökopszichológiai Napok

2017. június 23-25-én tartottuk az első Ökopszichológiai Napokat a Balatonon

A programelemek között szerepeltek:

– Előadások:

  • Láthatalan nyüzsgés – rovarok és növények a mindennapi életedben (dr. Fetykó Kinga biológus)
  • Krízis a természetben és a lélekben (Magyar Eszter klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta; dr. Mihók Barbara ökológus)
  • Az életszerűség mint ökopszichológiai fogalom (Molnos Zselyke ökopszichológus)

– Workshopok:

  • Krízis a természetben, krízis az emberi lélekben – ökopszichodráma (Fazakas Enikő pszichológus, pszichodramatista; Magyar Eszter klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta; dr. Mihók Barbara ökológus)
  • Ott van, és mégsem látod – pajzstetvekről mindenkinek (dr. Fetykó Kinga biológus)
  • Észlelések (Molnos Zselyke ökopszichológus)

– Filmklub (Novák Bálint pszichológus)

– Ökopszichológiai visszajátszó színház.

Egy résztvevő visszajelzése mint tükör:

 “Voltam már sokféle elvonuláson, workshopon, terápián, klubban, táborban, stb. Ezért már régóta valami nagyon másra vágyom, valami személyesebbre, egyre kevésbé konformistára, és ez nagyon az volt. A maga “kísérletező” bájával, amit ha nem hangsúlyoztok, kívülálló mit sem sejt belőle. Nagyon összeszedettnek és profinak tűnt, a lazaság pedig jó és nem is szabad, hogy elvesszen… Mindannyiótok személyisége az, ami nagyon sokat adott az egészhez. És ami miatt más volt, mint amiket eddig tapasztaltam. A megközelítések mögött mindig megalapozott tudást éreztem, nem csupán személyes véleményt, érzést, vagy akadémikus jelleget, hanem valamiféle messzebbről tekintést az adott témákra, és emelkedettséget. Ez az, ami különlegessé tette. Már- már éterivé… Köszönöm, hogy részt vehettem és szerintem bátran  higgyétek el, hogy menők vagytok és másképp, mint az átlag. Nagyon sok mindenki számára lennétek nagyon hasznosak.”

Mintha-helyzetek: Az erdő mint díszlet

Egy madridi iroda kiköltözött egy erdős parkba egy üvegfalú, cső alakú építménybe.

http://impressmagazin.hu/kikoltozott-egy-spanyol-ceg-az-erdobe/

Bár jónak tűnik az ötlet, hiszen egészen természetközeli  munkahelyet hoztak létre a tervezők, közelebbről megnézve egy komolyan elgondolkodtató kérdés rejlik ebben: hova vezet az, ha változás helyett létrehozzuk valaminek az illúzióját?

Hiszen épp a lényeg maradt ki ebből az előnyösnek tűnő rendszerből: a közvetlen kapcsolatba kerülés. Nem hull falevél a laptopra, és nem érzik a lengedező szellőt a bent dolgozó emberek, hiszen csak látszatra vannak az erdőben – valójában egy jól szigetelt üvegkalitkában ülnek.

Az aszfaltrengeteg munkahelyeihez képest ez a lépés paradox módon nem az újrakapcsolódás felé visz, hanem a még mélyebb elidegenedés irányába. Miért? Mert azt a benyomást kelti, hogy közeledtünk egymáshoz, az erdő meg mi, de valójában még jobban távolodtunk, hiszen egy illuzórikus valóságot teremtettünk meg. És az illúzió, a MINTHA-HELYZET veszélyes: elaltatja az éberséget, csókot ad a sajgó sebre, és késlelteti a valódi változást.

Erő és erőszak

Az erőt kultúránk a valami vagy valaki fölött való hatalomként, dominanciaként értelmezi. A rendszerszemlélet értelmében azonban „A valami fölötti erő” diszfunkcionális a nagyobb rendszer számára, mivel gátolja a sokféleséget és a visszacsatolást, akadályozza a rendszer önszerveződését és elősegíti az egyformaságot és az entrópiát.” (J. Macy)(Lásd Az erő rendszerszintű értelmezését.)

Valakinek a saját jogaitól való megfosztása erőszak, nem pedig erő. Ez csökkenti a teljes rendszer életerejét, amelynek mindannyian részei vagyunk. Ezzel szemben a valódi erő a változás előidézésének a képessége, amely alulról szerveződik, és nem a sebezhetetlenséget (és ezáltal a páncélzat elszigetelő hatását) tűzi ki célul, hanem a nyitottságot és a változásra való készenlétet. Ez a „valamivel együtt való erő”, ami nem más, mint a szinergia.

Ma a Ligetben mindkettővel találkozhattunk. Erőszakként jelen voltak a megfélemlítés eszközei: a támadó jelenlét, a testi és verbális agresszió. És megjelent az erő is abban a folyamatban, amikor a két egymás felé mozgó rendőri sorfal közé szorított az emberek hirtelen leültek! Ez a változás megállította, majd később feloszlatta a sorfalat. Csodálatos volt a hatás, ahogyan a kiszolgáltatott testhelyzet megfékezte az agressziót. Győztek – nem erőszakkal, hanem erővel, nem támadással vagy védekezéssel, hanem jelenléttel.

 

Természethiányos zavar

Richard Louv „Last child in the woods” című könyvében a természethiányos zavar fogalmát használja arra a jelenségre, amely egyre nagyobb számban érinti a mai, elsősorban városi környezetben élő gyerekeket azáltal, hogy teljesen beszűkült vagy megszűnt a természettel való kontaktusuk. Ennek a kapcsolat- és élményhiánynak számos következménye van, ezek közé tartozik az érzékszervek eltompulása és a fókuszált figyelemre való képtelenség.  Continue reading “Természethiányos zavar”

Társadalmi neoténia – infantilis társadalom

Paul Shepard szerint a civilizált emberek többségének fejlődése megrekedt egy adott szinten, kevesen jutnak el felnőttkorukra a valódi érettségig. Legtöbben olyan infantilis tulajdonságokat őriznek meg, mint a szeparációs szorongás, az omnipotencia fantáziája, a tehetetlenség érzése, orális elfoglaltságok, a testi inkompetencia és függőség – feltehetően azért, mert ezek jobban segítik a civilizált társadalomhoz való alkalmazkodást. Continue reading “Társadalmi neoténia – infantilis társadalom”

Az erő rendszerszemléletű értelmezése

Az erőt kultúránk a valami vagy valaki fölött való hatalomként értelmezi, egy zéróösszegű játékként, amelyben az egyik nyer, a másik pedig veszít. Más szóval egyenlő a dominanciával, a „valami fölötti erő”-vel. „A dominálás erős védelmi rendszereket igényel, páncélruhát, amely beszűkíti a látóteret és a mozgást. A rugalmasság és reakcióképesség csökkentésével elvág bennünket az életben való teljesebb és szabadabb részvételtől. Continue reading “Az erő rendszerszemléletű értelmezése”

Az egészség és jóllét egyéni és bolygószinten

Mit nevezünk egészségnek az ökoszisztémák és a Föld szintjén?

Az ökoszisztémák egészségi állapotára vonatkozó korábbi meghatározások a következő elemeket tartalmazták: az egészség mint homeosztázis, mint diverzitás és komplexitás, mint stabilitás és ellenálló képesség, az egészség mint életerő, illetve mint a rendszer részei közötti egyensúly.[1] Continue reading “Az egészség és jóllét egyéni és bolygószinten”

A világ mint rendszer

Egy sokrétűen összetett rendszerben élünk, amelybe a csillagoktól a sejtjeinkig, a barátainktól a baktériumokig, a levegő molekuláitól a lelkünkig és a rég múlt idők szereplőitől más kontinensekig minden beletartozik. Ennek a sokdimenziós rendszernek az egyes részeivel különböző diszciplínák foglalkoznak, de valójában az egész világ egyetlen nagy rendszert alkot. Continue reading “A világ mint rendszer”

A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai

Fritjof Capra szerint az emberiség túlélése azon fog múlni, hogy képes lesz-e megérteni a természeti rendszerek törvényeit és képes lesz-e azok szerint élni. Az ökológiai rendszerek mintát adnak arra, hogyan lehet a fenntarthatóságra tervezni. A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai a Center of Ecological Literacy szerint a következők: Continue reading “A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai”

Az állatok személyisége

Egyre több kutatás számol be arról, hogy az egyéni vonások különbsége széleskörűen elterjedt az állatvilágban, egy adott faj egyedei között (Gosling és John, 1999). Az egyszerűbb gerinctelen állatoktól (pl. tintahalak, rákok, pókok, tücskök) kezdve, halakon, kétéltűeken, hüllőkön és madarakon keresztül az emlősökig több mint 70 állatfajnál mutatták ki egyes vonásbeli különbségeknek, úgy, mint az agresszivitásnak, egy ragadozóval szembeni merészségnek illetve egyéb vonásoknak a meglétét Continue reading “Az állatok személyisége”

Az ökopszichológia és egyéb területek

Az ökopszichológia tehát egy multidiszciplináris tudományterület, amely – Roszak és Metzner megfogalmazásában – nem nevezhető a pszichológia egyik ágának,[1] hiszen magát a nyugati világképben gyökerező pszichológiát is megkérdőjelezi.

Számos olyan terület van, amellyel közös elemeket tartalmaz, illetve az ökopszichológiát magát is több elnevezéssel illetik. Continue reading “Az ökopszichológia és egyéb területek”

Joanna Macy (1995). Working through environmental despair. In: Theodore Roszak, Mary E. Gomes, and Allen D. Kanner (Eds.), Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind (pp. 240-259). San Francisco: Sierra Club Books. (összegzés)

Joanna Macy szerint jelenleg egy nagyon nehéz és egyedi helyzetben vagyunk: minden eddigi generáció számára a nehézségek, kudarcok és az egyéni halál a kontinuitás egy tágabb bizonyosságába ágyazódott – számunkra pedig éppen ez az alapvető bizonyosság veszett el. Erre a gondolatra rettegés tölt el, majd düh, bűntudat és szomorúság. Egy kollektív fájdalmat érzünk, amely túlmutat az egyéni fájdalmon, és amelyben mindenki osztozik. Ugyanakkor mindezt igyekszünk elhessegetni magunktól, nem gondolunk rá, és úgy éljük az életünket, mintha továbbra is minden a régi volna. Continue reading “Joanna Macy (1995). Working through environmental despair. In: Theodore Roszak, Mary E. Gomes, and Allen D. Kanner (Eds.), Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind (pp. 240-259). San Francisco: Sierra Club Books. (összegzés)”

Ökopszichológia – tágabb értelemben

Az ökopszichológia alapgondolata az, hogy az ember egészsége és jólléte, valamint a Föld egészsége és jólléte között szinergikus kapcsolat van. Azaz nem lehet őket különválasztani, ami bent van, az van kint is és fordítva. Az ok-okozati viszony ebben kölcsönös:

Egyrészt a természettel való harmonikus kapcsolatunk megszakadásának, abuzívvá válásának az eredménye az ökológiai katasztrófa. Másrészt a tönkretett környezet, vagy csak egyszerűen a természettel való kapcsolat teljes hiánya a mindennapokban testi-lelki-szellemi egészségünk megbontója.

Az ökopszichológia lényege egy szóban megfogalmazva: integráltság. Continue reading “Ökopszichológia – tágabb értelemben”

Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (3)

  1. Az ökopszichológia gyakorlata

Terrance O’Connor (Therapy for a Dying Planet) azt a kérdést teszi fel, hogy mi a pszichoterapeuták felelőssége egy olyan korban, Continue reading “Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (3)”

Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (2)

1. Elméleti rész

Paul Shepard (Nature and Madness) szerint nagyon sok ember az élete során nem válik valóban éretté, felnőtté, mivel megőriz bizonyos infantilis tulajdonságokat – feltehetően azért, mert ezek jobban segítik a civilizált társadalomhoz való alkalmazkodást. Ilyenek jellegek például a szeparációs szorongás, az omnipotencia fantáziája, a tehetetlenség érzése és a testi inkompetencia és függőség.

A világ megváltoztatására tett törekvésünk egy elkeseredett kísérlet arra, hogy az önmagunk változását, a saját fejlődésünkre való hatásunkat helyettesítsük valamivel. Continue reading “Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (2)”

Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (1)

A Theodore Roszak, Mary E. Gomes és Allen D. Kanner által szerkesztett könyv több irányból járja körül az ökopszichológia kérdéskörét. A két előszó ökológiai illetve pszichológiai perspektívából közelíti meg a születőben levő változást, Th. Roszak bevezetője pedig kontextusba helyezi az ökopszichológiát. A könyv első része az elméleti perspektívákról szól, ezt az ökopszichológia gyakorlata követi, míg a harmadik rész címe: Kulturális diverzitás és politikai elköteleződés. Continue reading “Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (1)”

Hillman (1995). A Psyche the Size of the Earth

Hillman előszava (A Psyche the Size of the Earth) az én határairól és ezen keresztül a pszichológia határairól szól, ezeket tágítja egy holisztikus szemléletrendszeren keresztül.

A pszichológia a szubjektivitást kutatja, az egyén belső megéléseit, hangulatait, reflexióit, fantáziáit, érzelmeit, verbális gondolatait és gondolatképeit, valamint viselkedését. Ennek folytán a pszichológia központi kérdése az, hogy hol kezdődik és hol végződik az „én”, valamint hol kezdődik a „másik”? Continue reading “Hillman (1995). A Psyche the Size of the Earth”

Jo Confino (2014). Grieving could offer a pathway out of a destructive economic system. The Guardian sustainable business. (összegzés)

A cikk arról szól, hogy romboló gazdasági rendszerünk okozta megannyi kollektív és egyéni fájdalom fölött érzett tehetetlenségünk hogyan akadályoz meg bennünket a cselekvésben, abban, hogy olyan megoldásokhoz nyúljunk, amelyek segítenek egy új irányt találni.

„Az a döntésünk, hogy mindennél többre tartsuk a kényelmet és a felületesen értelmezett boldogságot, az elkülönültség és dermedtség, zsibbadtság érzéséhez vezetett, és a bánatunkat, fájdalmunkat ennek következtében mélyen eltemettük a tudatalattinkban. Ez nemcsak még erősebb fogyasztási kényszerhez vezetett, ami a bűntudatunkat próbálja elrejteni, hanem közben rejtett fájdalmunkat kivetítjük a körülöttünk levő világra, és –  legmélyebb szinten – magára a Földre.” Continue reading “Jo Confino (2014). Grieving could offer a pathway out of a destructive economic system. The Guardian sustainable business. (összegzés)”