Donáth Attila, Erős István, Molnos Zselyke, Rózsa Dániel, Turba Attila: Az Ökopszichológiai Nap záróeseménye: Playback-színházi előadás

A playback-színház mint nem írott színházi műfaj, a személyes érzések, élmények, hangulatok és történetek megosztásán és visszajátszásán keresztül lehetőséget teremt egy egyedi közösségi élmény létrejöttére. A színészek a nézők által elmesélt hangulatokat, történeteket játsszák vissza előzetes megbeszélés nélkül, és mindezt a zenész támogatja hangkeltő eszközei és hangszerei segítségével. A színészeket, zenészeket, nézőket és a közülük kikerülő mesélőket a játékmester fogja egységbe.

Ez az improvizációs színházi műfaj archaikus közösségi rítusainkra emlékeztet, amelyek lehetőséget adtak az önkifejezésre, a megosztásra, a közös művészi élményre – és esetenként a katarzisra.

Az ökopszichológiai playback-színházban a megosztott érzések, élmények, történetek az emberen kívüli világgal kapcsolatos megéléseinkhez kapcsolódnak. Olyan élményeket és történeteket várunk, amelyek a külső-belső természettel kapcsolatban megélt fájdalomról, gyászról, félelemről – vagy éppen örömről, egységélményről szólnak. Az érzések palettája természetesen végtelen…

A II. Ökopszichológiai Napról készült videót, benne playback-színházi elemekkel, itt éred el.

Workshop: Dr. Szabó Magdolna – Ökopszichológiai prevenciós program alsó tagozatos gyermekek számára (ízelítő)

Az ökopszichológia kapcsolatot teremt az emberi lélek és a természet működése között, lehetőséget ad ezek egymásra hatásának tudományos vizsgálatára, valamint megnyitja a természet mint terápiás modalitás végtelen tárházát. Mindezek mellett figyelembe veszi, hogy az ember természetes közegéből tartósan kiszakítva nem tud hosszú távon kiegyensúlyozott maradni, ún. természethiányos zavar lép fel nála. Mindezen tudás segítségével igyekszünk a ma gyermekének ilyen irányú ismereteket átadni, és az ökopszichológia módszereivel közelebb hozni önmagához, másokhoz, és a természethez, számtalan, az előadásban megismert lelki problémát megelőzve, illetve orvosolva ez által. A workshop résztvevői bepillantást nyerhetnek az alsó tagozatos gyermekek számára kidolgozott, több mint három hónapos prevenciós programunk részleteibe, és saját élményt szerezhetnek a program gyakorlatáról.

Workshop: Novák Bálint – A cuki jegesmacin túl: A könyvezetvédelmi propaganda okozta fájdalom feldolgozása (mozgóképes eszközökkel operáló ökopszichológiai workshop)

környezetvédelem missziójáért felelős fórumokon látott tartalmak, mint pl. reklámok vagy óriásplakátok célja az lenne, hogy motivációt nyújtsanak és környezetbarát hozzáállásra sarkalljanak minket. De vajon az olajtól fuldokló pingvinek és megégett orángutánok látványával elérhető ez a célt? Sajnos a környezeti kommunikáció gyakran kibírhatatlanul erős, fájdalomkeltő és traumatizáló tartalmakkal operál, emellett a kiváltott reakciók és érzések feldolgozására sokszor lehetőséget sem ad. Mindez viszolygáshoz, fásultsághoz, eltompuláshoz, majd a témától való teljes elforduláshoz vezethet.

Te sem találod a kiutat a kiúttalanságból? Jobb lenne becsukni a szemed, befogni a füled és nem is gondolni rá többet? Megnyugtatunk – nem vagy egyedül. Szerencsére van megoldás. Ha érzékenyebben állunk a fájdalmas tartalmakhoz és utat találunk az eltompított érzésekhez, akkor feloldható a fásultság és a várva várt változás is elindulhat: valódi kapcsolatot építhetünk a természettel is. Ha neked is van mit feldolgoznod, tarts velünk!

Workshop: Fazakas Enikő, Magyar Eszter – Én a természetben, a természet bennem

Workshopunk az egyén és a természet kölcsönös, oda-vissza ható, cirkuláris kapcsolatát helyezi középpontba. Az ökopszichológia szemlélete szerint az egészség nem csupán az egyéni integritás és az emberi kapcsolatok szintjén, hanem egy tágabb rendszerben értelmezhető, mely az egészséges ökoszisztémához való egészséges kapcsolódás mentén képzelhető el.

A közös munka során megtapasztalhatod a természettel – és ezen keresztül önmagaddal, a közvetlen és közvetett környezeteddel – meglévő kapcsolat természetes hullámzását, változásait. Ráláthatsz, hogyan van jelen életedben a természeti környezet, milyen módon vagy része a nagyobb egésznek. Tudatosabban nézhetsz rá azokra a jelentőségteljes természeti élményekre, melyek során megélted az összekapcsoltságot, az egységet. Megtapasztalhatod, hogyan éled meg a mindennapokban a természeti környezettől való elidegenedést és újrakapcsolódást. Célunk a természettel való élő kapcsolat élményének tudatosítása, mely hozzásegít ahhoz, hogy környezetünkkel integráns módon, egységben létezzünk.

Előadás: Dr. Szabó Magdolna – Az ökopszichológia mint a prevenció eszköze a gyermekpszichiátriában

Magyarországon a gyermekpszichiátriai szakambulanciák és osztályok forgalma évről évre drámaian nő. Ez jelenleg 10-12.000 fős betegforgalmat jelent évente! Emellett további megszámlálhatatlanul sok gyermeket segítenek a pszichológusok – az állami és magán szektorban egyaránt – a lelki problémáikkal való megküzdésben. Napjainkban több új, korábban nem létező problémával és kihívással kell szembesülniük a szakembereknek, melyek közül talán a virtuális valóság mindent elnyelő hatása bizonyul a legerőteljesebbnek. A jelenség számtalan problémát vonz maga után, melyek közül a figyelem és koncentrációs zavart, az izolálódást, a hangulati zavarokat és alvászavarokat emelném ki. A problémák hátterében több problémát azonosítottak már korábban a szakemberek, figyelmen kívül hagyva azonban a természetet mint az ember eredeti környezetét és egyik legfontosabb erőforrását.

Az előadás során a hallgatók megismerkedhetnek ezen jelenségek hétköznapi és orvosi következményeivel, a természethiányos zavar állapotával, illetve az ökopszichológiával, mint a problémák megelőzésének egy forradalmian új módszerével.

Előadás: Dr. Mihók Barbara – Akciótól az azonosulásig: az ökopszichológia jelentősége a természetmegőrzésben

A természetvédelem a természeti értékek megőrzéséért folytatott küzdelmes tevékenységek összessége. E tevékenységek kapcsán beszélünk többek között intézményesült természetvédelemről, természetvédelmi szakpolitikákról és a tudományos hátteret biztosító természetvédelmi biológiáról. Ezeknek a művelése mind egy célt szolgál: a természet mint „hang nélküli” érintett láthatóvá és hallhatóvá tétele és képviselete a társadalom szervezésének folyamatában. A természetvédelemben dolgozók sokszor egy frontvonalon érezhetik magukat, ahol egy ellenséges környezetben kell éberen őrizni a „kincset” – ez a küldetés óriási igénybevételt jelent érzelmi, intellektuális és fizikai szempontból is. Az előadás felvillantja azokat a szempontokat, amiket az ökopszichológia kínál a természetvédelem (újra)értelmezésében, azzal a szándékkal, hogy továbbgondoljuk: hol végződünk mi és hol kezdődik a természet, meddig önvédelem és mikortól természetvédelem?

Az előadásról készült videót itt találod.

Előadás: Dr. Fetykó Kinga – Láthatatlan nyüzsgés: egy kutató útja a perspektívaváltástól a paradigmaváltásig

Tudatosult már benned, hogy jobb esetben sehol sem lehetünk „teljesen” egyedül? Lehet, hogy a szoba sarkából már eltűnt a pók, de a szekrény mögött biztos lakik egy másik, talán éjjel hallod, ahogy ott motoz a csótány az öreg padlódeszkák alatt, esetleg tudod, hogy a szomszéd néni betegesen fél minden darázsszerű lénytől… De mégis hogy viszonyul ehhez a világhoz egy növényvédelmi rovarász, akinek a munkája és élete folyamatosan a rovarokról szól? Vajon miért és hogyan változik meg a belső értékrend a mikroszkópon keresztül, ha egy apró pajzstetű „visszanéz” egy csendes nyári délutánon?

Az előadásról készült videó itt érhető el.

Előadás: Molnos Zselyke – Ökopszichológia: a paradigmaváltás küszöbén

Mit jelent a külső és belső természet? Mi az elidegenedés és milyen útjai vannak az újrakapcsolódásnak? Mi az a tapasztalható folyamatok mögötti közös pont, ahonnan megragadható a másodfokú változás? Melyek az ökopszichológiai paradigma elemei? Milyen látókörtágítást kínál az ökopszichológia a társadalomtudományok, illetve a környezetvédelem számára? Az előadás az ökopszichológiai szemlélet alapjait mutatja be, előkészítve ezek kibontását a program többi részében.

Az előadásról készült videót itt éred el.

Balatoni Ökopszichológiai Napok

2017. június 23-25-én tartottuk az első Ökopszichológiai Napokat a Balatonon

A programelemek között szerepeltek:

– Előadások:

  • Láthatalan nyüzsgés – rovarok és növények a mindennapi életedben (dr. Fetykó Kinga biológus)
  • Krízis a természetben és a lélekben (Magyar Eszter klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta; dr. Mihók Barbara ökológus)
  • Az életszerűség mint ökopszichológiai fogalom (Molnos Zselyke ökopszichológus)

– Workshopok:

  • Krízis a természetben, krízis az emberi lélekben – ökopszichodráma (Fazakas Enikő pszichológus, pszichodramatista; Magyar Eszter klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta; dr. Mihók Barbara ökológus)
  • Ott van, és mégsem látod – pajzstetvekről mindenkinek (dr. Fetykó Kinga biológus)
  • Észlelések (Molnos Zselyke ökopszichológus)

– Filmklub (Novák Bálint pszichológus)

– Ökopszichológiai visszajátszó színház.

Egy résztvevő visszajelzése mint tükör:

 “Voltam már sokféle elvonuláson, workshopon, terápián, klubban, táborban, stb. Ezért már régóta valami nagyon másra vágyom, valami személyesebbre, egyre kevésbé konformistára, és ez nagyon az volt. A maga “kísérletező” bájával, amit ha nem hangsúlyoztok, kívülálló mit sem sejt belőle. Nagyon összeszedettnek és profinak tűnt, a lazaság pedig jó és nem is szabad, hogy elvesszen… Mindannyiótok személyisége az, ami nagyon sokat adott az egészhez. És ami miatt más volt, mint amiket eddig tapasztaltam. A megközelítések mögött mindig megalapozott tudást éreztem, nem csupán személyes véleményt, érzést, vagy akadémikus jelleget, hanem valamiféle messzebbről tekintést az adott témákra, és emelkedettséget. Ez az, ami különlegessé tette. Már- már éterivé… Köszönöm, hogy részt vehettem és szerintem bátran  higgyétek el, hogy menők vagytok és másképp, mint az átlag. Nagyon sok mindenki számára lennétek nagyon hasznosak.”

Közvetlen világom, közvetett világom

Közvetlen világomnak nevezem azt a tágabb vagy szűkebb környezetemet, amellyel az érzékszerveimen keresztül vagyok kapcsolatban:

– a nap, az égbolt, a felhők, a csillagok, a levegő, a köd, a víz, a föld, a tűz, a szél,

– a táj, a fények, színek, formák, hangok, illatok és felületek,

– a fák, füvek, virágok, a galambok, pókok, hangyák, a kutyák, macskák és emberek.

Közvetett világomnak nevezem azt a tágabb vagy szűkebb környezetemet, amellyel nem vagyok érzékszervi kapcsolatban, amelynek a jelzéseit nem észlelem közvetlenül. Kapcsolatba kerülni döntéseim azon következményeivel, amelyeket személyesen nem észlelek (de amelyek többek közt rám is hatnak), tudatosságot igényel. Ilyenek például a:

– fogyasztási szokásaim következményei,

– hulladéktermelésem következményei,

– étkezési szokásaim következményei,

– energiafogyasztásom következményei stb.

Mintha-helyzetek: Az erdő mint díszlet

Egy madridi iroda kiköltözött egy erdős parkba egy üvegfalú, cső alakú építménybe.

http://impressmagazin.hu/kikoltozott-egy-spanyol-ceg-az-erdobe/

Bár jónak tűnik az ötlet, hiszen egészen természetközeli  munkahelyet hoztak létre a tervezők, közelebbről megnézve egy komolyan elgondolkodtató kérdés rejlik ebben: hova vezet az, ha változás helyett létrehozzuk valaminek az illúzióját?

Hiszen épp a lényeg maradt ki ebből az előnyösnek tűnő rendszerből: a közvetlen kapcsolatba kerülés. Nem hull falevél a laptopra, és nem érzik a lengedező szellőt a bent dolgozó emberek, hiszen csak látszatra vannak az erdőben – valójában egy jól szigetelt üvegkalitkában ülnek.

Az aszfaltrengeteg munkahelyeihez képest ez a lépés paradox módon nem az újrakapcsolódás felé visz, hanem a még mélyebb elidegenedés irányába. Miért? Mert azt a benyomást kelti, hogy közeledtünk egymáshoz, az erdő meg mi, de valójában még jobban távolodtunk, hiszen egy illuzórikus valóságot teremtettünk meg. És az illúzió, a MINTHA-HELYZET veszélyes: elaltatja az éberséget, csókot ad a sajgó sebre, és késlelteti a valódi változást.

Ökopszichológiai szemlélet a gyakorlatban – avagy mire figyeljek? (4. rész)

  1. Mindarra, amivel csak közvetetten kerülök kapcsolatba

Arra figyelni, amivel nem vagyok közvetlen, csak közvetett kapcsolatban, nagyfokú tudatosságot igényel. Itt nem támaszkodhatok az érzékszerveimre, a közvetlen visszajelzésekre, hanem tanult információkra van szükségem például ahhoz, hogy tudjam, mi lesz az általam termelt szennyvízzel: hova jut, kire ömlik, és hogyan hat rá? Vagy szintén másoktól kell információt szereznem arról, hogy tudjam, a vásárlásaimmal milyen hatással vagyok mások életére? Continue reading “Ökopszichológiai szemlélet a gyakorlatban – avagy mire figyeljek? (4. rész)”

Ökopszichológiai szemlélet a gyakorlatban – avagy mire figyeljek? (2. és 3. rész)

  1. A szűkebb környezetemre, amellyel napi kapcsolatban vagyok – társ, család, háziállat, kert, szomszédok stb.

Figyelni rájuk legelőször is azt jelenti: rájuk nézni, látni őket! Aztán meg: kapcsolatba kerülni azzal, hogy ők hogy vannak. Együtt lenni, időt szánni, kapcsolódni, beszélgetni. Egymásra hangolódni, közösen létezni, lélegezni egy kicsit. És közben figyelni arra, hogy ez milyen érzés? Feltölt vagy leszív, örömteli vagy depresszív, kölcsönösen emelkedünk vagy lerántjuk egymást kilátástalannak megélt állapotokba? Ha ez utóbbi történik, akkor érdemes visszatérni az első lépéshez.

  1. A tágabb környezetemre, amellyel még közvetlen kapcsolatban vagyok – ismerősök, barátok, településem, séta- és túraútvonalaim stb.

Mindaz érvényes, amit az előző pontban írtam. Jelen lenni, meglátni a különböző élőlényeket (fákat, embereket, galambokat stb.) – ahelyett, hogy a gondolataimba merülve rónám az utcákat.

Ökopszichológiai szemlélet a gyakorlatban – avagy mire figyeljek? (1. rész)

  1. A saját belső igényeimre – legyek jól!

Kihagyhatatlan lépés. Ha elrohanok munka után még egy további workshopra/ konferenciára/ csoportba, ahol lényeges dolgokat vitatnak meg az életmódváltással vagy a spirituális fejlődéssel kapcsolatban, akkor lehet, hogy épp nem veszem figyelembe egy alapvető igényemet Continue reading “Ökopszichológiai szemlélet a gyakorlatban – avagy mire figyeljek? (1. rész)”

Erő és erőszak

Az erőt kultúránk a valami vagy valaki fölött való hatalomként, dominanciaként értelmezi. A rendszerszemlélet értelmében azonban „A valami fölötti erő” diszfunkcionális a nagyobb rendszer számára, mivel gátolja a sokféleséget és a visszacsatolást, akadályozza a rendszer önszerveződését és elősegíti az egyformaságot és az entrópiát.” (J. Macy)(Lásd Az erő rendszerszintű értelmezését.)

Valakinek a saját jogaitól való megfosztása erőszak, nem pedig erő. Ez csökkenti a teljes rendszer életerejét, amelynek mindannyian részei vagyunk. Ezzel szemben a valódi erő a változás előidézésének a képessége, amely alulról szerveződik, és nem a sebezhetetlenséget (és ezáltal a páncélzat elszigetelő hatását) tűzi ki célul, hanem a nyitottságot és a változásra való készenlétet. Ez a „valamivel együtt való erő”, ami nem más, mint a szinergia.

Ma a Ligetben mindkettővel találkozhattunk. Erőszakként jelen voltak a megfélemlítés eszközei: a támadó jelenlét, a testi és verbális agresszió. És megjelent az erő is abban a folyamatban, amikor a két egymás felé mozgó rendőri sorfal közé szorított az emberek hirtelen leültek! Ez a változás megállította, majd később feloszlatta a sorfalat. Csodálatos volt a hatás, ahogyan a kiszolgáltatott testhelyzet megfékezte az agressziót. Győztek – nem erőszakkal, hanem erővel, nem támadással vagy védekezéssel, hanem jelenléttel.

 

Természethiányos zavar

Richard Louv „Last child in the woods” című könyvében a természethiányos zavar fogalmát használja arra a jelenségre, amely egyre nagyobb számban érinti a mai, elsősorban városi környezetben élő gyerekeket azáltal, hogy teljesen beszűkült vagy megszűnt a természettel való kontaktusuk. Ennek a kapcsolat- és élményhiánynak számos következménye van, ezek közé tartozik az érzékszervek eltompulása és a fókuszált figyelemre való képtelenség.  Continue reading “Természethiányos zavar”

Társadalmi neoténia – infantilis társadalom

Paul Shepard szerint a civilizált emberek többségének fejlődése megrekedt egy adott szinten, kevesen jutnak el felnőttkorukra a valódi érettségig. Legtöbben olyan infantilis tulajdonságokat őriznek meg, mint a szeparációs szorongás, az omnipotencia fantáziája, a tehetetlenség érzése, orális elfoglaltságok, a testi inkompetencia és függőség – feltehetően azért, mert ezek jobban segítik a civilizált társadalomhoz való alkalmazkodást. Continue reading “Társadalmi neoténia – infantilis társadalom”

Hogyan hat a környezet a pszichére?

Sokunk számára ismerős a hegyek monumentalitása, a tenger végtelensége, az erdő titokzatos nyugalma által kiváltott élmény, átlényegülés. A táj harmóniája, színei, formái, hangjai, illata, egy tűlevelekkel szórt erdei ösvény puhasága mind-mind rezonálnak a lelkünkkel: megnyugtatnak, feltöltenek, átölelnek és magukba fogadnak. Meztelenül és tisztán állunk előttük: otthon vagyunk. Continue reading “Hogyan hat a környezet a pszichére?”

Kollektív amnézia

Civilizált életmódunkkal együtt jár egyfajta tudatosan vagy kevésbé tudatosan megélt dezorientáció. Mint valami holdkórosok mozgunk a világban, gyökértelenül, céltalanul keresgélünk, miközben cselekedeteink nem illeszkednek egy nagyobb egységbe. Nem találjuk a helyünket, nem vagyunk harmóniában sem önmagunkkal, sem a környezetünkkel. Sokunkra igaz ez a kép.  Continue reading “Kollektív amnézia”

Az erő rendszerszemléletű értelmezése

Az erőt kultúránk a valami vagy valaki fölött való hatalomként értelmezi, egy zéróösszegű játékként, amelyben az egyik nyer, a másik pedig veszít. Más szóval egyenlő a dominanciával, a „valami fölötti erő”-vel. „A dominálás erős védelmi rendszereket igényel, páncélruhát, amely beszűkíti a látóteret és a mozgást. A rugalmasság és reakcióképesség csökkentésével elvág bennünket az életben való teljesebb és szabadabb részvételtől. Continue reading “Az erő rendszerszemléletű értelmezése”

Az egészség és jóllét egyéni és bolygószinten

Mit nevezünk egészségnek az ökoszisztémák és a Föld szintjén?

Az ökoszisztémák egészségi állapotára vonatkozó korábbi meghatározások a következő elemeket tartalmazták: az egészség mint homeosztázis, mint diverzitás és komplexitás, mint stabilitás és ellenálló képesség, az egészség mint életerő, illetve mint a rendszer részei közötti egyensúly.[1] Continue reading “Az egészség és jóllét egyéni és bolygószinten”

A világ mint rendszer

Egy sokrétűen összetett rendszerben élünk, amelybe a csillagoktól a sejtjeinkig, a barátainktól a baktériumokig, a levegő molekuláitól a lelkünkig és a rég múlt idők szereplőitől más kontinensekig minden beletartozik. Ennek a sokdimenziós rendszernek az egyes részeivel különböző diszciplínák foglalkoznak, de valójában az egész világ egyetlen nagy rendszert alkot. Continue reading “A világ mint rendszer”

A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai

Fritjof Capra szerint az emberiség túlélése azon fog múlni, hogy képes lesz-e megérteni a természeti rendszerek törvényeit és képes lesz-e azok szerint élni. Az ökológiai rendszerek mintát adnak arra, hogyan lehet a fenntarthatóságra tervezni. A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai a Center of Ecological Literacy szerint a következők: Continue reading “A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai”

Az állatok személyisége

Egyre több kutatás számol be arról, hogy az egyéni vonások különbsége széleskörűen elterjedt az állatvilágban, egy adott faj egyedei között (Gosling és John, 1999). Az egyszerűbb gerinctelen állatoktól (pl. tintahalak, rákok, pókok, tücskök) kezdve, halakon, kétéltűeken, hüllőkön és madarakon keresztül az emlősökig több mint 70 állatfajnál mutatták ki egyes vonásbeli különbségeknek, úgy, mint az agresszivitásnak, egy ragadozóval szembeni merészségnek illetve egyéb vonásoknak a meglétét Continue reading “Az állatok személyisége”

Az ökopszichológia és egyéb területek

Az ökopszichológia tehát egy multidiszciplináris tudományterület, amely – Roszak és Metzner megfogalmazásában – nem nevezhető a pszichológia egyik ágának,[1] hiszen magát a nyugati világképben gyökerező pszichológiát is megkérdőjelezi.

Számos olyan terület van, amellyel közös elemeket tartalmaz, illetve az ökopszichológiát magát is több elnevezéssel illetik. Continue reading “Az ökopszichológia és egyéb területek”

Joanna Macy (1995). Working through environmental despair. In: Theodore Roszak, Mary E. Gomes, and Allen D. Kanner (Eds.), Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind (pp. 240-259). San Francisco: Sierra Club Books. (összegzés)

Joanna Macy szerint jelenleg egy nagyon nehéz és egyedi helyzetben vagyunk: minden eddigi generáció számára a nehézségek, kudarcok és az egyéni halál a kontinuitás egy tágabb bizonyosságába ágyazódott – számunkra pedig éppen ez az alapvető bizonyosság veszett el. Erre a gondolatra rettegés tölt el, majd düh, bűntudat és szomorúság. Egy kollektív fájdalmat érzünk, amely túlmutat az egyéni fájdalmon, és amelyben mindenki osztozik. Ugyanakkor mindezt igyekszünk elhessegetni magunktól, nem gondolunk rá, és úgy éljük az életünket, mintha továbbra is minden a régi volna. Continue reading “Joanna Macy (1995). Working through environmental despair. In: Theodore Roszak, Mary E. Gomes, and Allen D. Kanner (Eds.), Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind (pp. 240-259). San Francisco: Sierra Club Books. (összegzés)”

Mindennapi ökopszichológia (2)

Példák a mindennapi dezintegrációra – amikor szétcsúszik az egység:

  • Finomított lisztből sütött kenyeret eszünk, majd mellé korpát a bio boltból, hogy segítse az emésztésünket.
  • Életünket a fizikai kényelem érdekében próbáljuk berendezni, a testmozgást meg egy erre kijelölt speciális helyen végezzük. Pl. ha lifttel megyek fel a negyedik emeletre, majd délután egy helyben futok egy szalagon, ezzel nemcsak energiát pazarolok, hanem szükségtelenül választom szét az erőfeszítést az örömtől.
  • Olyan munkát végzünk, amely csak egy részmozzanat, aminek sem a céljával, sem az eredményével nem kerülünk kapcsolatba. Ez értelmetlen, kizsigerelő és lélekölő.

Mindennapi ökopszichológia (1)

Az ökopszichológia alapgondolata az, hogy az ember egészsége és jólléte, valamint a Föld egészsége és jólléte között szinergikus kapcsolat van. Azaz nem lehet őket különválasztani, ami bent van, az van kint is és fordítva. Az ok-okozati viszony ebben kölcsönös:

Egyrészt a természettel való harmonikus kapcsolatunk megszakadásának, abuzívvá válásának az eredménye az ökológiai katasztrófa. Másrészt a tönkretett környezet, vagy csak egyszerűen a természettel való kapcsolat teljes hiánya a mindennapokban testi-lelki-szellemi egészségünk megbontója.

Az ökopszichológia lényege egy szóban megfogalmazva: integráltság. Continue reading “Mindennapi ökopszichológia (1)”

Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (3)

  1. Az ökopszichológia gyakorlata

Terrance O’Connor (Therapy for a Dying Planet) azt a kérdést teszi fel, hogy mi a pszichoterapeuták felelőssége egy olyan korban, Continue reading “Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (3)”

Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (2)

1. Elméleti rész

Paul Shepard (Nature and Madness) szerint nagyon sok ember az élete során nem válik valóban éretté, felnőtté, mivel megőriz bizonyos infantilis tulajdonságokat – feltehetően azért, mert ezek jobban segítik a civilizált társadalomhoz való alkalmazkodást. Ilyenek jellegek például a szeparációs szorongás, az omnipotencia fantáziája, a tehetetlenség érzése és a testi inkompetencia és függőség.

A világ megváltoztatására tett törekvésünk egy elkeseredett kísérlet arra, hogy az önmagunk változását, a saját fejlődésünkre való hatásunkat helyettesítsük valamivel. Continue reading “Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (2)”

Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (1)

A Theodore Roszak, Mary E. Gomes és Allen D. Kanner által szerkesztett könyv több irányból járja körül az ökopszichológia kérdéskörét. A két előszó ökológiai illetve pszichológiai perspektívából közelíti meg a születőben levő változást, Th. Roszak bevezetője pedig kontextusba helyezi az ökopszichológiát. A könyv első része az elméleti perspektívákról szól, ezt az ökopszichológia gyakorlata követi, míg a harmadik rész címe: Kulturális diverzitás és politikai elköteleződés. Continue reading “Roszak, Th., Gomes, M. E., & Kanner, A. D. (Eds.) (1995). Ecopsychology. Restoring the Earth, healing the mind. San Francisco: Sierra Club Books. (1)”

Hillman (1995). A Psyche the Size of the Earth

Hillman előszava (A Psyche the Size of the Earth) az én határairól és ezen keresztül a pszichológia határairól szól, ezeket tágítja egy holisztikus szemléletrendszeren keresztül.

A pszichológia a szubjektivitást kutatja, az egyén belső megéléseit, hangulatait, reflexióit, fantáziáit, érzelmeit, verbális gondolatait és gondolatképeit, valamint viselkedését. Ennek folytán a pszichológia központi kérdése az, hogy hol kezdődik és hol végződik az „én”, valamint hol kezdődik a „másik”? Continue reading “Hillman (1995). A Psyche the Size of the Earth”

Jo Confino (2014). Grieving could offer a pathway out of a destructive economic system. The Guardian sustainable business. (összegzés)

A cikk arról szól, hogy romboló gazdasági rendszerünk okozta megannyi kollektív és egyéni fájdalom fölött érzett tehetetlenségünk hogyan akadályoz meg bennünket a cselekvésben, abban, hogy olyan megoldásokhoz nyúljunk, amelyek segítenek egy új irányt találni.

„Az a döntésünk, hogy mindennél többre tartsuk a kényelmet és a felületesen értelmezett boldogságot, az elkülönültség és dermedtség, zsibbadtság érzéséhez vezetett, és ennek következtében a bánatunkat, fájdalmunkat mélyen eltemettük a tudatalattinkban. Ennek a következménye nemcsak a még erősebb fogyasztás kényszere, ami a bűntudatunkat próbálja elrejteni, hanem a rejtett fájdalmunk kivetítése is egyben a körülöttünk levő világra, és a legmélyebb szinten magára a Földre.” Continue reading “Jo Confino (2014). Grieving could offer a pathway out of a destructive economic system. The Guardian sustainable business. (összegzés)”