Ökopszichológia a harmóniáért – Hulej Emese cikke
A cikk a Nők Lapjában jelent meg (2016, 28. hét):
Erő és erőszak
Az erőt kultúránk a valami vagy valaki fölött való hatalomként, dominanciaként értelmezi. A rendszerszemlélet értelmében azonban „A valami fölötti erő diszfunkcionális a nagyobb rendszer számára, mivel gátolja a sokféleséget és a visszacsatolást,…
Természethiány-zavar
Richard Louv „Last child in the woods” című könyvében a természethiány-zavar fogalmát használja arra a jelenségre, amely egyre nagyobb számban érinti a mai, elsősorban városi környezetben élő gyerekeket azáltal, hogy teljesen beszűkült vagy megszűnt a természettel való kontaktusuk. Ennek a kapcsolat- és élményhiánynak számos következménye van, ezek közé tartozik az érzékszervek eltompulása és a fókuszált figyelemre való képtelenség. (tovább…)
Társadalmi neoténia – infantilis társadalom
Paul Shepard szerint a civilizált emberek többségének fejlődése megrekedt egy adott szinten, kevesen jutnak el felnőttkorukra a valódi érettségig. Legtöbben olyan infantilis tulajdonságokat őriznek meg, mint a szeparációs szorongás, az omnipotencia fantáziája, a tehetetlenség érzése, orális elfoglaltságok, a testi inkompetencia és függőség – feltehetően azért, mert ezek jobban segítik a civilizált társadalomhoz való alkalmazkodást. (tovább…)
Az emberi felsőbbrendűség komplexusa
Elidegenedés
Az ökológiai én
Az elmúlt tizenöt évben számos olyan fogalom született, amelynek célja a természettel való összekapcsoltság kifejezése volt, és több szerző értelmezi ezek némelyikét az ökológiai én megéléseként. Az ökológiai én az ökopszichológia és a mélyökológia egyik központi fogalma, és nem más, mint az én kiterjesztése a természeti világra. Ez a többi élőlénnyel való közösségünk, egységünk megélését jelenti, egy olyan intuitív környezeti tudást, amely az élővilág közös fejlődésének emlékét őrzi. (tovább…)
Az erő rendszerszemléletű értelmezése
Joanna Macy szerint az erőt kultúránk a valami vagy valaki fölött való hatalomként értelmezi, egy zéróösszegű játékként, amelyben az egyik nyer, a másik pedig veszít. Más szóval egyenlő a dominanciával, a valami fölötti erővel. „A dominálás erős védelmi rendszereket igényel, páncélruhát, amely beszűkíti a látóteret és a mozgást. A rugalmasság és reakcióképesség csökkentésével elvág bennünket az életben való teljesebb és szabadabb részvételtől. (tovább…)
Elsődleges mátrixunk
A Föld egy élő rendszer, és az ember szerves része ennek a rendszernek. Glendinning[1] elsődleges mátrixnak nevezi azt a természeti rendszert, amelybe létünk beágyazódik. Megszámlálhatatlan szálon kapcsolódunk a levegőhöz, vízhez, természeti körforgásokhoz, talajhoz és minden egyes élőlényhez. (tovább…)
Az egészség és jóllét egyéni és bolygószinten
Mit nevezünk egészségnek az ökoszisztémák és a Föld szintjén?
Az ökoszisztémák egészségi állapotára vonatkozó korábbi meghatározások a következő elemeket tartalmazták: az egészség mint homeosztázis, mint diverzitás és komplexitás, mint stabilitás és ellenálló képesség, az egészség mint életerő, illetve mint a rendszer részei közötti egyensúly.[1] (tovább…)