Egy sokrétűen összetett rendszerben élünk, amelybe a csillagoktól a sejtjeinkig, a barátainktól a baktériumokig, a levegő molekuláitól a lelkünkig és a rég múlt idők szereplőitől más kontinensekig minden beletartozik. Ennek a sokdimenziós rendszernek az egyes részeivel különböző diszciplínák foglalkoznak, de valójában az egész világ egyetlen nagy rendszert alkot. (tovább…)
Fritjof Capra szerint az emberiség túlélése azon fog múlni, hogy képes lesz-e megérteni a természeti rendszerek törvényeit és képes lesz-e azok szerint élni. Az ökológiai rendszerek mintát adnak arra, hogyan lehet a fenntarthatóságra tervezni. A természeti rendszerek mintázatai és folyamatai a Center of Ecological Literacy szerint a következők: (tovább…)
Az ökofilozófus, mélyökológus Joanna Macy javaslata erre a következő. Ha megbénít az óriási feladathalmaz és a hatalmas pusztítás, jusson eszünkbe, hogy nem tudjuk egyedül megmenteni a Földet, és nem is kell. Viszont van 3 tevékenység csoport, amelyek mindenikéből jó, ha választunk egyet. Ezek a következők: (tovább…)
Egyre több kutatás számol be arról, hogy az egyéni vonások különbsége széleskörűen elterjedt az állatvilágban, egy adott faj egyedei között (Gosling és John, 1999). Az egyszerűbb gerinctelen állatoktól (pl. tintahalak, rákok, pókok, tücskök) kezdve, halakon, kétéltűeken, hüllőkön és madarakon keresztül az emlősökig több mint 70 állatfajnál mutatták ki egyes vonásbeli különbségeknek, úgy, mint az agresszivitásnak, egy ragadozóval szembeni merészségnek illetve egyéb vonásoknak a meglétét (tovább…)
Az ökopszichológia egy multidiszciplináris tudományterület, amely – Roszak és Metzner megfogalmazásában – nem nevezhető a pszichológia egyik ágának,[1] hiszen magát a nyugati világképben gyökerező pszichológiát is megkérdőjelezi.
Számos olyan terület van, amellyel közös elemeket tartalmaz, illetve az ökopszichológiát magát is több elnevezéssel illetik. (tovább…)
Amit egoizmusnak nevezünk, az nem más, mint tudatlanság, ostobaság. Egy beszűkült látásmód működteti, amit a látszólagos önérdek motivál. Valójában azonban ez csak rövid távú önérdek.
És amire azt mondjuk, hogy érték – az meg egy hosszútávú érdek. (tovább…)
A teljes cikk fordítását itt találod.
Joanna Macy szerint jelenleg egy nagyon nehéz és egyedi helyzetben vagyunk: minden eddigi generáció számára a nehézségek, kudarcok és az egyéni halál a kontinuitás egy tágabb bizonyosságába ágyazódott – számunkra pedig éppen ez az alapvető bizonyosság veszett el. Erre a gondolatra rettegés tölt el, majd düh, bűntudat és szomorúság. Egy kollektív fájdalmat érzünk, amely túlmutat az egyéni fájdalmon, és amelyben mindenki osztozik. Ugyanakkor mindezt igyekszünk elhessegetni magunktól, nem gondolunk rá, és úgy éljük az életünket, mintha továbbra is minden a régi volna. (tovább…)
Terrance O’Connor (Therapy for a Dying Planet) azt a kérdést teszi fel, hogy mi a pszichoterapeuták felelőssége egy olyan korban, (tovább…)
1. Elméleti rész
Paul Shepard (Nature and Madness) szerint nagyon sok ember az élete során nem válik valóban éretté, felnőtté, mivel megőriz bizonyos infantilis tulajdonságokat – feltehetően azért, mert ezek jobban segítik a civilizált társadalomhoz való alkalmazkodást. Ilyenek jellegek például a szeparációs szorongás, az omnipotencia fantáziája, a tehetetlenség érzése és a testi inkompetencia és függőség.
A világ megváltoztatására tett törekvésünk egy elkeseredett kísérlet arra, hogy az önmagunk változását, a saját fejlődésünkre való hatásunkat helyettesítsük valamivel. (tovább…)
A Theodore Roszak, Mary E. Gomes és Allen D. Kanner által szerkesztett könyv több irányból járja körül az ökopszichológia kérdéskörét. A két előszó ökológiai illetve pszichológiai perspektívából közelíti meg a születőben levő változást, Th. Roszak bevezetője pedig kontextusba helyezi az ökopszichológiát. A könyv első része az elméleti perspektívákról szól, ezt az ökopszichológia gyakorlata követi, míg a harmadik rész címe: Kulturális diverzitás és politikai elköteleződés. (tovább…)